Végképp és reménytelenül megfertőződött a politikával és/vagy a konspirációs elméletekkel az, aki a Való Világ hetedik szériájában politikai felhangú megszólalásokat, eseményeket lát? Lehetséges, hogy a trash realityk doyenje, az RTL-csoport lenézett, ennek ellenére újra és újra visszatapsolt emberállatkertje a vállalatcsoport propagandacéljait szolgálja?
Legyünk szigorúak magunkkal: akinek kalapács van a kezében, hajlamos mindenhol szöget látni. Aki minden nap a közéletben lubickol vagy vergődik plenáris ülések, tüntetések, alig-alig értelmezhető politikusi megszólalások között, akinek a munkája a közéleti adok-kapok, az esetleg oda is saját ok-okozati rendszerét vizionálhatja, ahol arról egyébként szó sincs.
Így lehet ez a Való Világgal is, ahol – és ezt nem lehet nem odalátni – igencsak hasonlóan zajlik az élet, mint amiről például a Hír24 Belföld-rovatában is olvashatnak (nem az összebújásokra és a csúnya beszédre gondolok). Arra kértük Ceglédi Zoltán politikai elemzőt – bár a kalapács az ő kezében is ott lehet – hogy nézzen rá a Való Világ eseményeire szakmai szemüvegen keresztül. Meg fognak lepődni.
„Nem kell ehhez olyan szemmel nézni a műsorra, a többség számára egyértelmű, mivel kell összevetni az eseményeket. Karakterekben, üzenetekben, dramaturgiában egyértelműen visszaköszön, amit a közéletben látunk” – erősíti meg a konteo-forgatókönyvet az elemző, aki szerint a munkahét logikája minimum reflektál a társadalmi eseményekre, „ez pedig egészen biztosan nem véletlen”. És bár a horizonton már láthatóak a chamtrail-csíkok és a szabadőműves piramisok, Ceglédi behúzza a féket: a szándékosság nem feltétlenül jelent manipulációt. Az elemző úgy látja: a csatorna nem titokban súgja a fülekbe az Orbán-ellenes üzenetet. Állítja: a Való Világ soha sem csak arról szólt, hogy a bentlakók ettek, ittak, szeretkeztek és csúnyán beszéltek, “mindig igyekezett elmondani valamit arról, hogy hol élünk”. Annak, ami a villában történik egyfelől izgalmasnak, másfelől átélhetőnek kell lennie a kereskedelmi szempontok miatt. Fontos, hogy ha témát adnak a nézőknek, azt olyan tematika mentén tegyék, amihez van közös nyelv, közös élmény és kapcsolódási pontok. Olyan húrokat kell pengetni, amelyek ismerősen szólalnak meg az átlag néző lelkében, ez a műfaj egyik elvárása is, nem az aktuálpolitikai machinációról szól.
Viktor A Főnök
Ceglédi Zoltán szerint maga a miniszterelnök is megjelenik a villa falai között, méghozzá A Főnök képében. „A Főnök távolságot teremt: folyamatosan hátrál, átrendezi a terepet, egy sorba, glédába állítja a lakókat, ő pedig messzebb megy, mintha egy pulpitusról beszélne. Ez az elemelt szerep Orbán Viktornak is a sajátja. Ő nem ereszkedik le, nem egyike az összegyűlteknek, mindig egy főnök, aki az ilyen vagy olyan módon rendezett népéhez beszél” – magyarázza az elemző, aki A Főnök testtartásában, megszólalásaiban is Orbán Viktort véli felfedezni. Orbánnak egyébként “Főnök” a megszólítása a Fideszben.
Már A Főnök első megjelenésekor szóba kerül a munkaalapú társadalom. Természetesen a joghallgató Dani az egyetlen, aki sztahanovizmussal és a munkaalapú társadalommal bármit tud kezdeni. „Dani egy nagyon jó példa arra, hogy az Orbán-rendszer, amely hegemóniára, stabilitásra, mindent elfoglalni törekszik, az egyszersmind saját csapdáját is megépíti, mert csak ez az értelmezési kerete – jelen esetben a munkaalapú társadalom – maradt és ha bajok vannak, akkor az ő kritikája az egyetlen, ami felmerülhet” – és az elemzőnek igaza van, a probléma fel is merül, Dani később az ellenállás egyik vezéralakja lesz.
A lakók megkapják feladataikat: egy boltos mellett három csapatban készítik a szappant, a tésztát és a seprűket. A szappanosok a legkevesebb munkával a legtöbb honoráriumot zsebelik be, míg a tésztakészítők sziszifuszi, monoton munkája az éhenhaláshoz is alig elég. “A különböző szerepkörök kiosztásánál a CBA-tól a trafikmutyiig sokminden felmerülhet, hiszen eleve különböző starthelyzettel vannak megáldva vagy megverve a versenyzők” – fűzi hozzá Ceglédi Zoltán. Amikor pedig Laci szuperképességével kitúrja – egyébként teljesen jogosan megszerzett – bizniszéből villatársát, Macit, aki ezután munkanélküliként tengeti életét, a konteók bűvös gondolatmenetével megfertőzött néző számára átsejlik a multiüldözés mintázata. Ceglédi Zoltán is így látja: meglátása szerint a VV szerkesztői tudják, hogy az embereknek – saját tapasztalatból vagy a hírfogyasztás által – van egy olyan alapélményük, hogy bármit szeretnének elérni, elintézni, megvásárolni, “a hatalom deus ex machina bele tud nyúlni szuperképességével a korábban leosztott, és az ilyen vagy olyan, de mégis piaci szabályok mentén működő rendszerekbe”. Ezek lennének a kapcsolódási pontjaink? Elgondolkodtató.
A munkások jelentős része (a tésztakészítők és a seprűkészítők) annyira kevés fizetéshez jut, hogy még az élelmiszerek megvásárlása is gondot okoz számukra: majonézes kenyér, májkrémes ropi kerül a tányérra, olyan “luxustermékről” mint a kávé, pedig nem is álmodhatnak.
“Azt is látjuk a hétköznapokban, hogy ha valaki jól fekszik, jó kapcsolatai vannak, akkor kevés befektetéssel rendkívül igazságtalanul is nagyon nagy profithoz tud jutni. Ha a munkahét nem csak pár napig tartott volna, akkor a későbbiekben valószínűleg megjelentek volna a növekvő méretű ingatlanok, a gyermekek nevére vett szőlők és hasonlók.”
Nem csupán az igazságtalan munkamegosztás keseríti a lakók életét, helyzetüket tovább nehezíti a különadó, ami egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy ki mennyit keres – itt sem kell nagyon túráztatni az agyunkat, hogy a valódi világból találjunk párhuzamot. Egykulcsos adó. Dohányipari különadó. Reklámadó. Egy ilyen helyzetben nem marad más választás, mint tágítani a kereteket és jobb körülményekért harcolni. Hőseink is ezt teszik.
“Megoldás tekintetében a VV utat mutat, ez pedig a szerveződés, az érdekképviselet” – mondja Ceglédi Zoltán. A lakók még szakszervezetet is alapítanak, demonstrálnak és egyértelműen megfogalmazzák igényeiket. Ez a 12 pont a tárgyalás alapja:
- A bérek emelését akarjuk!
- Adó csökkentése, egységes, 20 %-os adó!
- A bolti árakat realizálják a bérek szintjére!
- A túlóra és a másodállás lehetőségét akarjuk!
- A munkanélküliség eltörlése!
- Minőségi és mennyiségi alapanyagokat a munkához!
- Reggeli és esti nyitva tartást a boltnak!
- Bővebb árukészlet, legyen péksütemény is!
- Nyissuk ki a kocsmát minden este!
- Szűnjön meg a tésztagyár, szappangyárat akarunk!
- Reggeli kávé!
- Minimálbér bevezetése!
Kis aktualitás: a szakszervezetek hosszú hetek óta mozgolódnak, elégedetlenségük tegnap a LIGA Szakszervezetek által szervezett félpályás útlezárásban csúcsosodott ki, de még a sztrájk lehetősége is felmerült.
Vissza a villába: a tárgyalás végül sikerre vezet, a politikai elemző ebben üdvös üzenetet lát: aki felemeli a hangját az igazságtalanság, az aránytalanság ellen, az a maga sorsa kovácsaként sikerre juthat. “Azt is láthatjuk, hogy aki belülről ellenük fordul és saját szakállára további előnyökért harcol, az ritkán tud sikeres lenni, az egész közösségnek használni” – mutat rá egy újabb lehetséges tükröződésre Ceglédi Zoltán. Ellenzéki összefogás, nézz és sírj!
A sikeres tárgyalás végén Dani még egy kis engedményt szeretne: a már elvégzett munkáért a frissen kialkudott, magasabb árat szeretné kapni. A Főnök rá is pirít erősen: ilyet úriember nem csinál, amire már kezet nyújtottunk, azt visszamenőlegesen nem korrekt megváltoztatni. Visszamenőlegesen – ezt a szót még a műsorvezető Lilu is kiemeli átvezető szövegében.
Dani 22 éves, alapélménye az Orbán-rendszer. “Ő már úgy szocializálódott, hogy ki lehet törölni megtörtént dolgokat, a visszamenőleges hatályú jogalkotás, adóztatás és társaik 2010 óta itt vannak velünk” – válaszolja az elemző arra a kérdésre, hogy milyen mechanizmus állhat a kis tanmese mögött. “Ő már úgy nőtt fel, hogy öröktől adott Orbán Viktor kormányzása. A közügyek intézésével kapcsolatban neki csak fideszes példái vannak” – magyarázza a joghallgató tárgyalási malőrjét Ceglédi.
Ami jó
“Ilyen szempontból a nézők kaptak egy útmutatást arról, hogy az elmúlt évszázadokban hogyan működött a munkavállalói érdekképviselet. Ami jó” – hangzik a nem is olyan rossz látlelet a műsorról. Ceglédi szerint a nézők akár komolyan vehető tanulságokat is leszűrhetnek: kívülállóként is láthatóvá válik, hogy a diszkrecionális, kizárólagos döntéshozói jogkör óriási igazságtalanságokhoz vezethet, hogy egyesek pazarló jólétéért mások nyomorral, beszűkült lehetőségekkel fizetnek.
Ceglédi Zoltánnak van egy kedvenc metaforája a műsorból: amikor a lakók – megtudva, hogy a megélhetésért dolgozniuk kell – megpróbálják az élelmiszereket eldugni. Egy olyan helyen, aminek minden négyzetcentiméterét kamerák figyelik. „Ez a tükörképe annak, ahogyan a magyar polgárok, adott esetben vállalkozások próbálnak életben maradni – gazdasági értelemben is. Mindezt úgy, hogy ott az állami túlhatalom, aminek figyelő szemei, kvázi kamerái mindenhol ott vannak és ha azt látják, hogy valahol maradt egy kis nyereség, valami, amit még el lehet dugni, akkor rányomnak egy különadót” – Ceglédi Zoltán úgy látja, amit megpróbáltak a villalakók, azzal küzd a multinacionális cégek egy része: a Spar például megpróbálja CBA-nak álcázni magát, áttér a franchise rendszerre, ügyeskedik, kapálózik.
Nincs itt semmi látnivaló
Megkérdeztük a produkciót is, mit gondolnak az esetleges politikai felhangokról. Cáfolnak. A műsorkészítők tudatosan arra törekednek, hogy a Villaélet történései ne reflektáljanak a külvilág napi eseményeire – írják. “A munkahét tartalmi kereteit a műsorkészítők szabták meg, (például az aránytalan bérezéssel tudatosan feszültséget keltve), ám az események túlnyomó részét a Villalakók generálták, a belső gazdaság az ő művük volt.”
A műsorkészítők szándéka az, hogy a villa lakói “csakis saját belső ügyeikkel foglalkozzanak” – mondják. A feszültségkeltő bérezéssel kapcsolatban egyértelműen fogalmaznak: “Ez a döntésünk valóban reflektál a valóságra, de csak annyiban, hogy a világtörténelem egyetlen társadalmában se maradéktalanul igazságos a bérezés.”
Nincsen tehát szándékosság – állítja az RTL, fontosak az áthallások, még ha nem is a manipuláció szándékával születtek – állítja a politikai elemző. Mindenesetre tanulságos, hogy még akkor is a politikára asszociálnak sokan (e sorok szerzője is), amikor másnak lenne az ideje. Mint amikor vakuval a szemünkbe villantanak és mindenhol a kis sárga foltokat látjuk.
