Azért fordult a szerkesztőséghez, mert megmozgatta fantáziáját a Budapest Pride és Conchita Wurst és úgy érzi, ha „manapság egy férfi lehet úgy transzvesztita, hogy nőnek öltözik, de közben szakállat növeszt, akkor pár napos borostával is kiderülhet egy férfiről, hogy leszbikus – ha világéletében a nőket szerette”. Éppen ezért nem bírja tovább magában tartani ő sem a titkát, leszbikus, mindig is az volt.
Komolyra fordítva a szót Ernyey azt mondja, hogy a magyar coming outokból, pride-okból és az ezekre adott reakciókból neki hiányzik az a humor, amivel a témát Ausztriában kezelik. Conchita Wurst sikerének is egyetlen nagy titka volt, hogy hihetetlenül elegánsan és humorral reagált még a vaskos beszólásokra is, noha „a konzervatív, katolikus Ausztriának sem egyetlen nyeléssel ment le a torkán a szőrös nő” – teszi hozzá némi képzavarral élve.
Ernyey maximálisan elfogadónak tartja magát. Ugyanakkor a színész elfordul a művészfilmek férficsókjainál, nem szereti, hogy heteróként lassan szégyellnie kell magát, mert egy avítt, maradi világ dinoszauruszaként tekintenek rá. Kínjában „coming outol”, fricskára fricskával válaszol, noha azt is megjegyzi, hogy ő jobban kedveli a ma provokáló Conchitáit, mint „a magyar közéletben is százával jelen levő closet queeneket, az úgynevezett bujkáló királynőket”. További részletek a Heti Válasz legfrissebb számában.
Ernyey Béla több könyvet is írt. 2008-ban jelent meg A p@si… című, amely úgy született, hogy hónapokra Örömkirály néven “nőkre vadászott az interneten”, előtanulmányként. Akkor egy interjúban azzzal magyarázta sikereit a nőknél, hogy neki van a legnőibb férfilelke, ezért is értik meg a nők és utálják a férfiak. A színész mostani házassága előtt (öt éve vett el egy nála 38 évvel fiatalabb jogásznőt) kétszer volt nős – írja a Wikipédia.
