A kormányfő Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának írt levelet, válaszul a professzor asszony neki készített feljegyzésére. Az Origo birtokába került levél szerint Orbán Viktor úgy látja, hogy noha a téma „bonyolult történeti, erkölcsi, politikai szövevény”, a mostani vita nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját. A kormányfő külön megköszöni, hogy Dávid Katalin írása ezt elkerüli.
A miniszterelnök sarkalatos kérdésnek tartja, „kik is voltak a megszállók: a nácik vagy a németek?”. Felfogása szerint – melyről elismeri, hogy elsődlegesen államjogi – „bizony a németek, akik akkor éppen a náci államberendezkedés rendje szerint élték az életüket”. Ez teszi érthetővé, miért nem érezték aggályosnak a birodalmi sas megjelenítését. „Feltűnő, hogy milyen gyorsan nyert teret az angyal Magyarországgal történő azonosítása”- írta Orbán Viktor, aki szerint ez kortünet.
„Egy olyan kor tünetének, amelyben a politikai-harci értelmezések vonzóbbak, mint a szellemi-lelki természetűek”, míg ő az ártatlan áldozatokat látja az angyalban, „s nem valamiféle ártatlan államot. Ártatlan állam vagy ország ugyanis természeti és fogalmi képtelenségnek tűnik, ideértve a sajátunkat is”- írta. „A művész angyal melletti döntését értékesnek tartom, mert megadja a pusztító gonosz ábrázolásának azt a többletét, amelyet más megoldások nem tudnak nyújtani.”
Orbán Viktor arra is emlékeztetett, hogy a “korabeli megszálló német birodalom félresöpörtre a kétezer éves európai keresztény erényeket, politikával és hatalommal szembeni keresztény elvárásokat és tanításokat, s ezért az áldozatok – lengyel óhitűek, keresztények, vagy hitetlenek – egy keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra áldozatai lettek. Ezt a komplikált történeti, szellemi struktúrát egy áldozati szoborkompozícióban megragadni igazi alkotói bravúrnak érzem”- írta.
Szerinte “ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan”.
A levélben a miniszterelnök a német megszállás és a magyar felelősség összefüggéseiről is szót ejt. „A német katonai megszállás tény. Magyarország közvetlen német irányítás alá kényszerítése is tény. Így aligha vitatható, hogy mindazért, ami 1944. március 19-e után Magyarországon történt, Németország felelősséget visel”- szögezi le Orbán Viktor, aki szerint azonban „fel kell vetnünk a korabeli magyar politikai és állami vezetés felelősségének kérdését is”.
A kormányfő szerint megáll a kollaborálás vádja, felelőssége. „A magyar politikai vezetők – legyen erre bármilyen indokuk és magyarázatuk – az ország megszállóival szemben nem kezdeményeztek ellenállást, nem indítottak honvédő és honmentő akciókat, nem tettek kísérletet arra, hogy megvédjék a honpolgárok szabadságát és vagyonát, sőt még egy emigráns kormány felállítására sem futotta az erejükből. Ezért a kollaborálás felelősségét viselniük kell a földi és az isteni ítélőszék előtt is.”
Orbán Viktor mindezt elismerte, de úgy látja, hogy amit “mi, magyarok megtehettünk, megtettük. “Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan” – írja a miniszterelnök -, “jóvátételt adtunk, holott tudjuk, ami történt jóvátehetetlen. Ugyanakkor olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket […] német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem” – írta Dávid Katalinnak Orbán Viktor.
