És végül mégis mindig rádöbbenünk, hogy ez így van jól. A Tanár úr kérem, minden másképpen van! ízig-vérig modern, formabontó, merész előadás: kultpunk-operett, amely Karinthy életművét és életét rockzenével és sok improvizációval hozza közelebb a nyitott elméjű, mondanivalóra, magyar kultúrtörténetre és Karinthy világszinten műfajteremtő groteszkjére éhes fiatalság számára.
A darabot január 13-án 19 órakor és 14-én 15 órakor láthatják a nézők a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, Galambos Péter rendezésében és Kovács-Cohner Róbert dramaturg munkája nyomán.
Az előadás Karinthy jól ismert műveit (Tanár úr kérem, Utazás a koponyám körül, Görbe Tükör, az Ezerarcu lélek, Így írtok) is érintve merít az írózseni kevésbé ismert (de épp annyira zseniális) esszéiből, filozofikus írásaiból, drámai jeleneteiből, miközben a néző betekintést nyer a két világháború közti időszak kulturális, politikai és közéleti problémáiba – és persze Karinthy életébe. Korrupt a színházigazgató? Kevés a pénz? Nehéz a házasélet? Hogyan lehet mégis egyenes gerinccel és derűvel leélni az életet, ahogyan Karinthy tette? Az előadás sok más kérdés mellett ezekre keresi a választ, amelyet Karinthy maga is megadott: laza lelki tartással, hittel (a másik emberbe és saját, “külön” istenünkbe vetettel) és persze humorral, empátiával.
A darab főszereplője Karinthy alteregója, Telma Titusz
Az ő szemüvegén keresztül ismerhetjük meg Karinthy két házasságát, Bogát és Arankát, az alkotói válság fájdalmas pillanatait, az álom és a valóság furcsa szőttesét, mely az agyműtét közben elevenedik meg Titusz szemei előtt. A néző az egyik pillanatban bejárja az Emberke tragédiája színeit, majd Robinson szigetén találja magát: a szigeten, ahova belső emigrációra kényszerülünk.
Az előadást sodró, minden ízében modern punk- és rockzene kíséri, melyet zenekar kísér. A kétszer egyórás előadásban fiatalos, újrahangszerelt Albert Einstein Bizottság dalok váltják a Karinthy írásaiból színpadra adaptált, a Monty Pythonnál is abszurdabb jeleneteket, ami nem is csoda, hiszen az igazi abszurd, a XX. századi groteszk megalapítója ugyanis Karinthy volt. Nem meglepő tehát, hogy a jelenetek során digitális kannibál-lábnyomkeresővel, disznófejű uzsorásokkal, eszkimókkal és jedi lovagokkal is találkozhatunk – a sodró zene, az abszurd humor és Karinthy filozofikus gondolatai sodró lendületet adnak a kétszer egy órás, szókimondó előadásnak.
A két világháború között játszódó történet végigköveti a kor óriásainak tragédiáit: a neves kortárs zeneszerző nem csak az A. E. Bizottság dalaihoz szerzett új zenét, de József Attila, Ady- és Karinthy versek is elhangoznak dal formájában az előadásban. A modern előadásmód, a filmszerű technika és az író zsenialitása mellett épp az adja a darab aktualitását, hogy Karinthy szövegei (sajnos vagy szerencsére) ma épp olyan aktuálisak, mint voltak csaknem száz éve. A problémák visszatértek (ha változtak is valaha), egyre nehezebb embernek maradnunk, mégsem halljuk meg az üzenetet: én már átéltem, leírtam, hallgassatok meg: ne fussatok ugyanazokba a hibákba!
Mert Karinthy nem mondhatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek…
Az előadás modern zene és az abszurd humor eszközeivel próbálja meg felmutatni a Karinthy-szövegekben és az életműben rejlő értékeket a ma nyitott elméjű fiataljainak: gimnazistáinak, egyetemistáknak, és idősebbeknek egyaránt. Mert “…kontárok és dilettánsok kezére kerültünk. Baloldali és jobboldali gondolkodók egyformán nem hagytak dolgozni, nem adtak módot rá, hogy megkeressük az igazságot: így lettünk lelkiismeretünk előtt is, jobboldali és baloldali latorrá.” És éppen a mai fiatalok kezében a jövőnk.
Laza lelki tartás. Hogy elmondhassuk: úgy szeretnénk élni, ahogy élünk. Ahogy Karinthy is tette – és mutatta.
További információért kattintson ide!
