A kutatók szerint az elmúlt négy évben a magyar társadalom értékszerkezetének fő jellemzői nem változtak. Ez nagy hatással van a legfőbb közügyek alakulására is. Továbbra is alacsony az általános bizalom, de valamelyest nőtt az intézmények iránti. Kisebbek az elvárások az állam egyenlőtlenségkiegyenlítő szerepével kapcsolatban, de többen bíznak abban, hogy az állam egyéb jóléti szerepeket a piacnál jobban lát el. A politikai identitás, a pártszimpátia befolyásolja nemcsak az intézményekbe vetett bizalmat, hanem a normák megítélését is.
Nem bízunk a képviselőkben
Magyarországra alapvetően a bizalmatlanság jellemző: nem bízunk sem az emberekben, sem az intézményekben és alapvetően magas fokú korrupciót észlelünk. Az emberek a legkevésbé a képviselőkben, bankárokban, gazdagokban és az újságírókban, leginkább az idősekben, a szegényekben és a hívő emberekben bíznak. Ugyanakkor az elmúlt négy évben (2009 és 2013 között) az intézményi bizalom, az intézményi korrupció és az intézmények működésével való elégedettség esetében pozitív változások történtek. Míg négy éve a baloldaliak, most a magukat a jobboldallal azonosítók vélekedtek kedvezőbben. A politikai megosztottság minden vizsgált területen kimutatható.
Fotó: Kummer János
A baloldaliak körülbelül ugyanannyira voltak optimisták négy éve, mint most a jobboldaliak. A vélemények politikai színezethez köthető ingadozása (a mindenkor hatalmon lévő párt színeivel összhangban) természetesnek mondható, de Magyarországon ennek mértéke túlzott. Mindez két dologra is felhívhatja a figyelmet. Egyrészt Magyarországon az intézményi bizalom erősen átpolitizált. Másrészt elképzelhető, hogy maguk az intézmények erősen ki vannak szolgáltatva a politikai ciklusok váltakozásának. Ez némely intézménynél természetes, másoknál azonban társadalmi kockázatot jelent.
Kicsit jobban bízunk abban, ami nincs
Alig vannak olyan intézmények, amelyek tekintetében a bizalom nem tér el jelentősen a politikai oldalak között, a politikai ciklustól függetlenül. Ilyen például az MTA (amelynek egyedül van átlag fölötti bizalmi mutatója) és a szakszervezetek (amelyeknek viszont rendkívül alacsony a presztízse). A Tárki a vizsgált intézmények között szerepeltetett egy fiktív intézményt, a Nemzeti Közpénzügyi Hatóságot (NKH). 2013-ban (2009-hez hasonlóan) a lakosság a nem létező intézménnyel szemben is bizalmatlan, de a felsorolt intézményekhez képest relatíve jobban bízik benne annak ellenére, hogy annak neve – közpénzügyi – bizalmatlanságra adhatna okot.
2013-ban viszonylag magas a normakövető magatartás támogatottsága, az arányok azonban 2009-hez képest némileg csökkentek. Hasonlóképpen csökkent az érvényesüléssel kapcsolatos negatív kijelentések (pl.: csak tisztességtelen módon lehet meggazdagodni) támogatása. Ezek mindenképpen pozitív irányú változásoknak mondhatóak. Súlyos és akut társadalmi problémára hívja fel azonban a figyelmet az, hogy a normakövetéssel és érvényesüléssel kapcsolatos kijelentésekben nagyon erős politikai ciklus-hatás érződik. Ez azt jelenti, hogy jobboldali vezetés alatt a jobboldaliak, baloldali vezetés alatt a baloldaliak gondolják nagyobb mértékben azt, hogy a társadalmi szabályokat be kell tartani, és az érvényesülésnek a legális csatornáit kell választani.
A mi kutyánk kölykei
A mindenkor kormányon levőkhöz közelebb állók (2009-ben a baloldallal, 2013-ban a jobboldallal azonosulók) látják kevésbé korruptnak az egyes közintézményeket, tartják kevésbé elfogadhatónak a normaszegéseket (például a jövedelmek adóhatóság előli eltitkolását vagy a rokkantnyugdíj jogosulatlan igénylését). Ami az érvényesülés feltételeit illeti, 2013-ban kevesebben kötik a szegénységet a dologtalansághoz, de megnőtt azok aránya, akik szerint az érvényesülés titka a jó kapcsolat. A mindenkori ellenzékhez köthető politikai oldallal azonosulók gondolják azt, hogy „ebben az országban nem lehet tisztességesen meggazdagodni”, illetve hogy az érvényesüléshez normát kell szegni. Ez arra utal, hogy a társadalom értékszerkezetének változásában kimutatható a demokratikus kultúra deficitje is.
2013-ban átlagosan kevésbé tartjuk fontosnak a demokráciát, mint 2009-ben. Ezzel párhuzamosan, ma többen gondolják az országot demokratikusnak, mint korábban. Ebben vélhetően az is szerepet játszhat, ha az éppen kormányon levőkhöz köthető politikai azonosulással rendelkezők (2013-ban a magukat jobboldalinak mondók) a 2010 előtti kormányzási módot tartották antidemokratikusnak és nem gondolják ugyanezt a 2010 utáni kormányzásról. Ezzel szemben a magukat baloldaliként definiálók a jelenlegi kormányzást tarthatják antidemokratikusnak miközben a 2010 előtt gyakorlatot esetleg nem tartották annak. A demokrácia és a piacgazdaság megítélésében – az adatfelvétel eredményei szerint – a magukat balra sorolók között lényegesen negatívabb a rendszerváltás és a piacgazdaságra áttérés megítélése, mint a magukat jobbra sorolók között.
