A két vádlott 2009-ben állapodott meg abban, hogy a leszázalékolásuk miatt hozzájuk forduló páciensektől – a jogszabályi változásokra és szigorításokra tekintettel – kenőpénzt kérnek, esetenként legalább 100 ezer forintot.
Az elsőrendű vádlott azt állította, hogy a kapott összeg egy részének továbbadásával befolyásolja a szakértői bizottságban véleményt adó orvost a kedvező elbírálás érdekében, a pénzt azonban megtartotta magának. Az asszony azt is vállalta, mindent megtesz annak érdekében, hogy a doktornő által küldött betegek ahhoz a bizottsághoz kerüljenek, ahol ő az ügyintéző.
2009 decembere és 2010 májusa között a két tucat érintett páciens ügyében – egy eset kivételével – valamennyi szakvélemény az ígért tartalommal készült el. Az ügy felderítésekor azonban kiderült, a kérelmezők valóban betegek voltak, a szakvéleményben megállapított egészségkárosodásnak megfelelően.
A táblabíróság ítéletében megállapította: bár jogellenes cselekményeket követtek el, és ezért mindenképp büntetés jár – nem okoztak kárt az államnak, és így a társadalomnak. Ezt mindenképpen figyelembe kellett venni a büntetések kiszabásakor – hangsúlyozta a bírói tanács elnöke.
Az orvos-szakértői bizottság mellett ügyintézőként dolgozó elsőrendű vádlottat négy év hat hónap börtönnel sújtotta a bíróság, a büntetés felét négy év próbaidőre felfüggesztve. Az asszonnyal szemben – akit befolyással üzérkedés bűntettében és más bűncselekményekben mondtak ki bűnösnek – 1,215 millió forint vagyonelkobzást is elrendelt az ítélőtábla. A másodrendű vádlott orvosra egy év nyolc hónap végrehajtásában három évre felfüggesztett börtön szabott ki a bíróság 780 ezer forintos vagyonelkobzást mellett.
