Az 58 esztendős Takács Mária 94 esztendős, nagyon rosszul látó, mozgásában korlátozott lányával élt egy háztartásban. A nő már korábban is bántalmazta apját, ezért el is ítélték. 2011. december 26-án részegen ment haza, majd veszekedni kezdet az apjával.
Este tíz órakor a nő ütni kezdte a hálószobájában ágyában ülő idős embert. Legalább tucatszor ököllel arcon ütötte az idős férfit, testét és végtagjait is ütlegelte, majd egy 20 centis pengéjű késsel hasba szúrta. Az áldozat a földre zuhant. Lánya nem hívott hozzá orvost, étlen-szomjan egyedül hagyta a magatehetetlenül fekvő férfit, és folytatta az ivást.
Másnap reggel a vádlott ismét megverte apját, majd elment a kocsmába.
Délben az egyik szomszéd fedezte föl a földön fekvő vérző férfit, és amikor kérdőre vonta a vádlottat, a nő az apja felé legyintve csak annyit mondott: “dögöljön már meg”.
A szomszéd rendőrt hívott, majd az idős embert a mentők kórházba szállították, de életét nem tudták megmenteni. A szakértői vélemény szerint az idős férfi, ha idejében orvosi segítséget kap, valószínűleg életben maradt volna.
Az ítélet indoklásakor elhangzott: a sértettet a több órán át elhúzódó bántalmazás során legalább harminc ütés érte, az egyébként is mozgásában korlátozott idős férfi 13 órán át magatehetetlenül, a segítségnyújtás reménye nélkül, étlen-szomjan szenvedett, így a vádlott tette minden tekintetben különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül. Erre is tekintettel az ítélőtábla úgy látta, hogy az I. fokon kiszabott 18 éves büntetés nem eltúlzott, ezért a büntetés enyhítésére semmilyen lehetőséget nem látott.
Ugyanakkor – tekintettel a vádlott részletes beismerő vallomására, arra, hogy tettét nem egyenes szándékkal követte el, és teljes megbánást tanúsított – az ítélőtábla úgy döntött, hogy a vádlott a büntetést fegyház helyett eggyel enyhébb büntetési fokozatban, vagyis börtönben töltse le.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
