A férfi egykori tartótisztje, H. Ernő a szabályok szerint csak információszerzés miatt vehette volna fel a férfival a kapcsolatot. A romagyilkosságok miatt tizenhárom év fegyházra ítélt egykori katona – ügyvédje szerint – azért nem beszélt tartótisztjének a bűncselekményekről, mert féltette a családját a többi elkövető bosszújától.
Korábban a Magyar Nemzet azt írta: Cs. István tartótisztje a főnökei utasítására tagadta le a nyomozók és a parlamenti vizsgálóbizottság előtt is, hogy Cs. Istvánt beszervezte a katonai elhárítás és azt is, hogy találkozott vele a gyilkosságok idején.
A mostani honvédelmi vezetés már elismerte ezt. Belső vizsgálat is volt az ügyben, a tartótiszt fegyelmit kapott, a Magyar Nemzet szerint azért nem bocsátották el, mert felsőbb utasításra, akarata ellenére tagadta le a kapcsolatot. Feltárta volna az igazságot, ha felmentést kap titoktartási kötelezettsége alól.
A lap szerint a tartótiszt több hibát is ejtett, megsértette a szolgálati szabályzatot, amely kimondja, hogy fedett tiszt nem tájékoztathatja magánéleti körülményeiről az informátorait. Cs. István viszont járt H. Ernő lakásán és tudta a telefonszámát. H. Ernő a szaktárca belső vizsgálata szerint számos információt nem dokumentált, jelentései a találkozókról hiányosak.
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága első őszi ülésén tárgyal a romagyilkosságok ügyének eddig tisztázatlan kérdéseiről. A testület vizsgálhatja, milyen szerepe volt az egykori KBH-nak a cigánygyilkosságok késedelmes föltárásában, illetve miért nem jutott el tőlük minden, a gyilkosságokkal összefüggő információ a nyomozó hatóságokhoz.
A vizsgálat szükségességét Gulyás József, a gyilkosságok titkosszolgálati hátterét 2009-ben vizsgáló munkacsoport egykori SZDSZ-es vezetője vetette fel. Szerinte a támadásokat külső segítség nélkül ezek az elkövetők nem tudták volna így előkészíteni és végrehajtani.
Gulyás József a Népszabadságnak azt mondta, a Nemzetbiztonsági Hivatal debreceni kirendeltsége és a központi egységek nem adták meg a szükséges és elvárható segítséget a rendőrségi nyomozáshoz. Az NBH szerepét és felelősségét szerinte a 2009. november 17-én kiadott jelentésükben tisztázták.
Az akkori vizsgálat szerint mulasztás volt, hogy „nem került mélységében felderítésre” Kiss Árpád és Kiss István fegyverbeszerzési törekvése, annak pontos célja. Sőt, az ügy szempontjából legkritikusabb időszakban állították le Kiss Árpád és társai megfigyelését.
A történtekért a munkacsoport felelősnek tartotta Laborc Sándort, az NBH akkori főigazgatóját, Szilvásy Györgyöt és Ficsor Ádámot, akik a kérdéses időszakban az NBH-t felügyelő miniszterek voltak, de a katonai elhárítás akkor megúszta.
A Népszabadság szerint átverték a képviselőket, ahogy korábban a rendőrséget is. Amikor Csontos kihallgatásain bizonyos kérdésekre arra hivatkozva tagadta meg a választ, hogy titoktartás köti, a Katonai Biztonsági Hivatal közölte, semmiféle kapcsolata nincs a negyedrendű vádlottal.
Csakhogy a romák sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat miatt a katonai elhárítás akkori vezetője utasított minden tartótisztet, hogy lépjenek kapcsolatba valamennyi volt és aktív ügynökükkel, és Cs. Istvánt is megkereste egykori tartótisztje.
Egy titkos debreceni lakásban találkoztak, kevéssel a tiszalöki gyilkosság után, amelyben Cs. sofőrként részt vett és vallomása szerint utalt rá, hogy a százmilliós nyomravezetői díj jól jönne neki, de a tartótiszt szerint semmiféle érdemi információt nem mondott, amit jelentenie kellett volna.
