A szegedi állatkert gyűjteménye márciusban bővült négy borjúfókával. A vadaspark munkatársainak nem titkolt célja, hogy idővel a fókákkal is bemutatókat tartsanak, amelyek nemcsak élvezetes látnivalóval szolgálnak, hanem lehetőséget biztosítanak arra, hogy – az intézmény népszerű programja, a Zoo Típusú Találkozások szellemiségének megfelelően – a közönség megismerhesse az állatok főbb jellegzetességeit.
Endrédi Lajos, a park gyűjteményvezetője elmondta: ahhoz, hogy a látványos bemutatóig eljussanak, rengeteg időre, tapasztalatra és sok munkára van szükség. Ezért a borjúfókák tréningje szinte azonnal elkezdődött, ahogy megérkeztek. Mivel a vadaspark munkatársai korábban nem végeztek ilyen jellegű munkát, ezért a szakirodalom olvasása mellett más állatkerteket kerestek fel, hogy meglessék az ott folyó tréningeket.
A fókák és más állatkerti állatok idomítása általában pozitív megerősítéses tanulásra épül, így sosem büntetnek, csak jutalmaznak. A tréning a fókák természetes játékosságára épül, a jutalom pedig egy hering. A borjúfókák ugyan kevésbé tanulékonyak, mint a fülesfókák közé tartozó oroszlánfókák, mégis elég sok dologra megtaníthatóak. Egyedi különbségek is akadnak köztük, van, amelyik láthatóan bátrabb, okosabb és van, amelyik félénkebb.
A tréning célja kettős, az állatoknak egyrészt el kell sajátítaniuk bizonyos viselkedés mintákat, amelyek lehetővé teszik állatorvosi vizsgálatukat: így megtanulják hosszú ideig kitartani fejüket a víz fölé, és azt is, hogy eltűrjék az ember érintését vagy szemük ellenőrzését. A feladatok másik része a fókák természetes viselkedéséhez kötődik, ezért az állatok a víz alatti gyors forgást vagy a partra történő hirtelen kivetődést gyakorolják – közölte a szakember.
Bár a gondozók még elsősorban az állatok tanítására koncentrálnak – így egy rövid bevezető leszámítva nem beszélnek a látogatókhoz -, de mivel a fókák mintatanulóként nagyon szépen sajátítják el a „tananyagot”, egy-egy délelőtti vagy délutáni tréning már most élvezetes a külső szemlélő számára is.
