A kutatók a Politikai Hatás Index program keretében monitorozták a törvényhozási munkát, azt, hogy mi jellemzi a mostani parlament tevékenységét. A törvényhozás munkáját háromféle szempont alapján értékelték. Az első a kiszámíthatóság, azaz milyen mértékben tervezhető a parlament napirendje. Ennek kapcsán a fő szempont, hogy a mindenkori kormánynak a félév végén kötelezően be kell nyújtania a parlamentnek a következő időszak jogalkotási tervét. Elviekben ez tartalmazza hónapokra lebontva, mikor mit kíván a törvényhozó asztalára tenni a kormány, mikorra szeretné azt elfogadtatni. Tervszerű működés esetén ez a parlamenti munka sorvezetője.
Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a jogalkotási tervben szereplő feladatok 47%-át sikerült végrehajtani határidőre. A kormány által benyújtott törvényeknek 61%-a olyan volt, ami nem szerepelt előzetesen a jogalkotási tervben, viszonylag váratlanul jelentek meg a javaslatok a törvényhozásban. Nem baj, ha időnként a változó külső körülmények miatt szükség van az előzetesen tervezetthez képest egy-egy váratlan jogalkotási munkára, a Policy Agenda a problémát abban látja, hogy amikor a jogrendszer leépülésével vádolják hazai és nemzetközi szervezetek a kabinetet, akkor ennek érve lehet, ha a törvényhozói munka is ad-hoc képet mutat, mert ez kikapcsolja az ellenőrzést a rendszerből.
Állandósult a frakciókormányzás
A második szempont a jogalkotás megítélésében, hogy miként oszlik meg az elfogadott törvények aránya a kormány és a képviselők között. Ebből a szempontból egyértelműen új rendszert teremtettek a mostani kormánypártok ebben a ciklusban, a frakciókormányzást. A ciklus eddigi részében az elfogadott törvények (nemzetközi szerződések ratifikálása nélkül nézve) 41%-át kormánypárti képviselők nyújtották be. 1998-ig visszamenőleg megnézve az adatokat, látszik a szembeötlő különbség. Az első Orbán-kormány alatt 13%-a volt a törvényeknek az egyéni képviselők által beadott javaslat, míg 2002-2006 és 2006-2010 között 17%-17%-os volt ez az arány.
A kormányzás kezdetekor (2010. II. és III. negyedévben) az elfogadott törvények 83%-a származott kormánypárti képviselőktől. Ezt követően valamelyest normalizálódott a helyzet, de például ez év első negyedévében is 29%-os volt ez az arány. Ez pedig azt eredményezi, hogy kikapcsolják a kormányzati apparátust a jogalkotási munkából, a szakmai kontroll veszít a jelentőségéből, nem véletlen, hogy gyakoriak az utólagos korrekciók egy-egy törvényjavaslaton.
Törvényhozás rövid időn belül
A harmadik szempont a jogalkotás vizsgálatában a törvényhozás sebessége. A Policy Agenda megvizsgálta, hányszor alkalmazta a kormány vagy a kormánypártok azt az eszközt, hogy rapidsebességgel fogadjanak el egy törvényt. Ez év első negyedév végéig 40 olyan törvény volt, amelyet a benyújtás napjával együtt 5 napon belül el is fogadott a parlament. Ebből 9 alkalommal a benyújtás napján került elfogadásra az adott javaslat. Összehasonlítva az előző ciklussal, akkor 4 év alatt 22 olyan eset volt, ahol 5 napon belül fogadott el valamit a törvényhozás. Időnként szükség van a gyors törvényhozásra, de a számok azt mutatják, hogy ez kezd bevett gyakorlattá válni, így kikapcsolják a civil kontrollt, azaz társadalmi egyeztetés nélkül fogadnak el törvényeket.
Mikortól lesz parlamenti konszolidáció?
A kormánypártok részéről előszeretettel hangzik el az az érv, hogy a forradalmi lendület után, már a finomhangolások időszaka következik a jogalkotásban. Az adatok egyelőre nem ezt mutatják, hiszen a parlamenti munka szempontjából csonkának számító első negyedévben is már 7 alkalommal élt a parlament a rapid jogalkotás eszközével, ebből 2 esetben 1 napos törvénykezés volt. Továbbra is magas a képviselők által beadott törvényjavaslatok száma. A kormánynak egyáltalán nem követendő iránytű saját törvényalkotási terve. Ezek alapján bár a legproduktívabb 1998-ig visszamenőleg a mostani törvényhozás, de a legkiszámíthatatlanabb, és átláthatatlanabb munkát is ők folytatják.
A kormánypártok láthatólag a gyors reakcióképességük érdekében jelentős mértékben megváltoztatták az eddig bevált parlamenti működést. Amennyiben a Fidesz nem adja vissza a terepet a kormánynak a törvények előkészítésében, és nem mond le a rapid jogalkotás műfajáról, akkor a parlamenti működés kritikái is végigkísérik a ciklus végéig a kabinet és az országgyűlés munkáját – írja Policy Agenda.
