A Brit-szigetek, Skandinávia és Olaszország kivételével szinte az egész kontinensen előforduló faj a fehér gólya, amely jellemzően az ember környezetében él, ezért is a vonzódás ehhez a madárhoz.
A nagyobb rovarokon, ebihalakon, békákon, időnként halakon és kígyókon élő madár ezen állatok lakhelyeihez közel, de emberi környezetben építi fészkét, dúcokon, oszlopokon, magas fákon, kéményeken, de néha templomtornyokon is.
Az ágakból épített fészket szénával és madártollal béleli ki az egy költési időszakra összeálló pár. Márciusban térnek haza a délen levő melegebb vidékekről, hogy megkezdjék a korábbi fészkek tatarozását, új ágakkal való feltöltését. Az öreg fészkek elérik a több száz kilogramm súlyt is. A négy-hat tojásból álló fészekaljat egy hónapon keresztül üli meg a pár felváltva. Kilenc hetük lesz a fiatal gólyáknak, hogy megtanuljanak táplálékot szerezni, hogy aztán csatlakozhassanak az őszi vonuló csapathoz.
Ez a magyarnak kedves madár megérkezett a Kárpát-medencébe, és csak bízni tudunk abban, hogy ők a tavasz hírnökei, és ezt a telet is magunk mögött tudhatjuk!
