„Még most sem merek fellélegezni… de nem várok tovább a híradással” – kezdi a Nyomor széle blog bejegyzését a lapunkban már többször bemutatott, Berettyóújfalun és a környékbeli településeken működő speciális „szociális iskola”, az Igazgyöngy igazgatója. L. Ritók Nóra emlékeztet a nyáron kezdődő kálváriájukra, a kiegészítő támogatásért benyújtott és elutasított pályázatukra, a sajtóvisszhangokra, az intézmény működését megsegítő civil összefogásra. Mint írja, talán ennek nyomán augusztusban személyesen Balog Zoltán miniszter hívta fel, amelyben támogatásáról biztosította a nemzetközi hírű intézményt.
„A beszélgetést sokáig értelmeztem magamban. Mert sok üzenete volt. Egyrészt nyilván öröm, hiszen lehetőség villant fel ezzel, hogy talán tényleg folytatásra érdemesnek találja a munkákat a döntéshozói szint is, felülbírálja korábbi döntését, és segítséget ajánl. És, hát lássuk be, azért nem mindennapi, ha maga a miniszter hívja fel az embert. Másrészt nyomasztott, hogy ennek azért nem így kellene történnie. Hiszen ennyi év munkája, mely (talán nem szerénytelenség ezt mondani, hiszen elismerések sora erősítette meg itthon és külföldön is), otthagyta lenyomatát már az oktatásban, integrációban, ha csak a könyveinket, a tankönyveket, képzéseinket, konferencia és kiállítás meghívásokat, filmeket, cikkeket nézem is. Ennek nem akkor kellene megjelenni azon a szinten, ha túl sokan jelzik, nyilvánosan is, hogy ellehetetlenülésünkkel elveszhet valami, ami mások szerint is fontos.
Furcsa kettősség volt hát bennem. Egyrészt öröm, hogy a nyilvánosság segítségével megmenekülhetünk, másrészt annak a súlya, hogy ha kevésbé a nyilvánosság előtt végezzük akármennyire is színvonalasan a munkánkat, akkor simán elvérzünk.
Aztán sokáig értelmeztem a beszélgetés azon részét, mely arról szólt, hogy nem jó, ha mindig csak a negatívumokat veszem észre.”
Ritók Nóra szerint az a probléma, hogy ma a szakmai kritika politikaiként ítéltetik meg. A blogja pedig problémamegközelítésű (függetlenül attól, milyen kormány irányít), s ebben a helyzetben sokan politikai színezetet látnak benne. Szeretne pozitív dolgokról írni, de amit lát maga körül, nem ad okot optimizmusra.
Iskola és szociális intézmény. Kattintson a képre! – Fotó: Neményi Márton
A kálvária végén lassan elkészült a szerződés, megtörtént a kormányhivatali igazolás kiadása, az éven túli kötelezettségvállalás aláírása, hiszen a szerződés öt évre szól. A múlt héten megérkezett szeptemberre visszamenőleg a miniszter úr által ígért támogatás, hétfőn az eddig kapott normatíva januári összege, ma pedig már a kiegészítés is.
„Megnyugtató jelzés mindez arra, hogy a tanév végig változatlan feltételekkel a rendszer részei maradhatunk. (…) Állami feladattal az államon belül maradhatunk, legalábbis ami az oktatást illeti. Az esélyteremtő munka oktatáshoz kapcsolódó egyéb területeit pedig visszük tovább úgy, mint eddig, remélve, hogy egyszer talán ez is része lehet az állami megoldásoknak. Egyszer talán. És továbbra is úgy érzem, hiszem, hogy a szakmai kritikának helye van ebben az egészben. Mert a jobbítás szándékával születik. A probléma megoldására fókuszálva.”
