Az utóbbi hónapokban nagyra növekedett az időközi választásokat övező politikai figyelem. A helyi kampányokban is országos politikusok vettek részt, az eredményeket is ők értékelik, meghatározva ezzel az egyes politikai szereplőkről kialakuló képet és a pártok önképét is – írja legújabb elemzésében a Political Capital.
Elsiették az örömöt a szocialisták
A MSZP kommunikációjában a dunaföldvári, illetve a soproni időközik után eluralkodott az a vélekedés, hogy a pártnak egyedül is esélye lehet legyőzni a Fideszt.
A most vasárnapi eredmények azonban visszavethetik a szocialisták önbizalmát, még akkor is, ha az MSZP által támogatott jelöltek időközi választásokon szinte sosem szoktak győzni. Bár Baján az új szocialista jelölt, Barna György támogatottsága két év alatt elődjéének majdnem a duplájára nőtt, a tiszavasvári polgármesterjelölt teljesítménye legfeljebb szépítés.
A tény, hogy a felfokozott várakozások után a párt aspiránsainak egy helyen sem sikerült győzelmet aratnia, sem annak közelébe kerülnie (Dabason ráadásul nem is indult önálló szocialista jelölt), magyarázkodásra késztetheti a pártvezetést, és erősítheti azok hangját, akik szerint az MSZP-nek csak szélesebb összefogásba tagozódva lehet esélye felvenni a versenyt a Fidesszel.
A Fidesz fellélegezhet, de saját farkába is haraphat
A Fidesz fölényes, csaknem abszolút többséggel járó győzelmet aratott Baján és Dabason is, támogatottságának aránya mindkét helyen csak minimálisan marad el a 2010-es eredményektől. A kormányzó pártnak ráadásul nagyon kellenek ezek a típusú megerősítések: miután a közvélemény-kutatások szinte egyöntetűen azt mutatják, hogy a Fidesz szavazótábora jelentősen (felére vagy még kisebbre) zsugorodott 2010 óta, a támogatás felmutatásának más formáihoz kell nyúlnia.
Békemenet, október 23. Fotó: Kummer János
Az újra és újra meghirdetett (de egyre kisebb érdeklődés övezte) nemzeti konzultációk, a békemeneten felvonuló tömegek és az időközi választások eredményei ugyanazon célt szolgálják: a „többség” támogatásának felmutatását a Fidesz és intézkedései mögött.
Súlyos következményei lehetnek viszont annak, hogy két tiszavasvári körzet eredményét is megsemmisítette a helyi választási bizottság. Miközben a Fidesz cigánysoron rotyogó gulyásra hivatkozva vezeti épp be az előzetes regisztrációt, maga keveredik szavazatvásárlási ügybe. Bár valószínűleg sosem fogjuk pontosan megtudni, mi történt, beszédes, hogy épp abban a két körzetben számíthatunk megismételt választásra, ahol a Fidesz által is (nem hivatalosan) támogatott polgármesterjelölt a legjobban szerepelt. Ha bebizonyosodik a választási csalás, a Fidesz ellen még 2014-ben is felemlegethető precedens óriási muníciót jelenthet az ellenzék számára.
Nem egyértelmű az LMP helyzete
Az LMP csak Baján indított jelöltet, ahol a Szolidaritással összefogva tudott hasonló támogatottságot elérni, mint a 2010-es választáson országos szinten (7,54%).
Ennek az eredménynek a hatása a november közepi, az önállóság vs. szövetség kérdéseivel is foglalkozó LMP-kongresszusra ugyanakkor nem egyértelmű. Ugyanúgy felhasználhatják érvként azok, akik a szélesebb összefogás hívei (mondván, egyedül az LMP ennél is kevesebbre lenne képes), mint azok, akik szerint az LMP-nek önállóan kellene a jövőben politizálni (mondván: az Együtt 2014 egyik pillérét adó Szolidaritással való összefogás nem hozott látványos sikert).
Látványos a Jobbik sikere
A vasárnapi választások fő nyertese mindenféleképpen a Jobbik – annak ellenére is, hogy a bajai körzetben kis mértékben (10-ről 8 százalékra), a dabasiban pedig jelentősen (17-ről 2 százalékra) csökkent a párt jelöltjének támogatottsága. A „Jobbik fővárosának”, Tiszavasvárinak a megtartása ugyanis olyan jelentős siker, amely feledtetheti, hogy a párt lendülete mintha megakadt volna.
A mostani győzelem mégsem fogja egy csapásra megoldani a Jobbik problémáit, ugyanakkor átmenetileg megerősítheti a pártvezetést.
Jobbik, október 23. Fotó: Neményi Márton
A Jobbik győzelme több szempontból is meglepő. Egyrészt, a Jobbik a „romakérdés megoldására” és fejlesztésekre vonatkozó kampányígéreteiből csak kevés teljesült – ahogy azt tiszavasvári kampánybeszédében Vona Gábor maga is elismerte. Másrészt, az előzetes sajtóhíradások is inkább a Jobbikból való kiábrándulásról, mint a várható sikerről szóltak. Harmadrészt, mintha maga a Jobbik is a választási vereségre készült volna: a városvezetés eddigi teljesítménye miatti magyarázkodáson túl erre utalt az is, hogy már előzetesen csalást kiáltottak, illetve hogy a „választási járőrözéssel” kampánycsendsértés-gyanús hadjáratba kezdtek.
Az eset tanulságai mélyebb elemzést igényelnek, és közel sem biztos, hogy Tiszavasvári példája könnyedén általánosítható.
A romák által sűrűn lakott észak-magyarországi településeken a Jobbik minden bizonnyal meghatározó erő marad 2014-ben is. Jól látszik ugyanakkor, hogy a tiszavasvári képviselő-testület „felrobbantásában” és a jobbikos képviselők átcsábításában szerepet vállaló Fidesz nem tudta a maga javára fordítani az eseményeket, sőt, a politikai káoszból mintha ismét a „rend” megteremtőjeként fellépő Jobbik tudott volna profitálni. Bár a kormánypárt sokszor ígérte már, hogy egyszerűen „hazazavarja” a radikálisokat, tiszavasvári példája azt mutatja: a Fidesznek továbbra sincs a kezében sikerrecept a Jobbik ellen.
