Belföld

Október 23. – Borkai beszéde a győri ünnepségen

24.hu
24.hu

2012. 10. 23. 17:40

„56 évvel ezelőtt is vér folyt Magyarországon. Diákok, pedagógusok, mérnökök, családapák, katonák, egyszerű emberek vére!”

A jeles ünnep kapcsán több főméltőság és politikai személyiség is megszólalt október 23. alkalmából, a különböző rendezvéneken. Így volt ez Győrben is. ABorkai Zsolt polgármester ünnepi megemlékezése

“Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!”

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Emlékező Győriek! Konfucius gondolata örök érvényű igazságot fogalmaz meg – kezdte beszédét Borkai Zsolt, Győr polgármestere a Golgota emlékműnél.

2012. október 23. van ma. 56 év telt el 1956 őszének eseményei óta. Minden évben összejövünk ezen a napon, hogy emlékezzünk, koszorúzzunk, a múltnak tisztelettel adózzunk.  Minden évben találkozunk itt a Golgotánál, az emlékműsor feleleveníti a történelmet, a polgármester elmondja az ünnepi beszédet, a koszorúzók elhelyezik a megemlékezés zászlóit és virágait.

Ma már október 23. törvény erejénél fogva is ünnep, munkaszüneti nap. Mi mégis sokan vagyunk ma itt! Évről évre sokan jövünk össze ünnepelni. És nem azért, mert október 23-án nem kell iskolába, vagy dolgozni menni. Nem azért, mert ezt számunkra bárki is kötelezővé teszi! Törvény erejénél fogva ugyanis nem lehet nemzeti ünnepet elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet, amelyet a nemzet a szívébe fogad, az emberek átszellemülnek az emlékezés pillanataira, és gyermekeink is tudják, mit köszönhet Magyarország azoknak a napoknak! Ezért vagyunk ma itt! Ezért hozzuk el gyermekeinket, unokáinkat és ezért beszéljük el 56 hőseinek történetét!

És ahogy Konfuciusz is mondja: elbeszéljük a múltat, erőt merítünk belőle, és talán megismerhetjük általa a jövőt is! 1956. október 23. történései ugyanis a jövőnek szóltak, a pesti srácok értünk, Magyarország jövőjéért harcoltak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövő csupa múltból áll! – hangzik a jól ismert idézet!

1956 hősei azonban nem azt várják tőlünk, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását! Nem is azt, hogy név szerint ismerjük őket! Egy valamit azonban joggal várnak: Azt, hogy hűek legyünk elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, és továbbvigyük azt a hitet, és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket! A történelem már sokszor bebizonyította, hogy a magyar nép különleges erővel és hittel bír, amely ha kell, lerombolja a falakat, megállítja az elnyomókat, vagy itt Győrben akár: a fél holdat teli holddá alakítja, elűzve ezzel az idegen hatalmat.

56 évvel ezelőtt is vér folyt Magyarországon. Diákok, pedagógusok, mérnökök, családapák, katonák, egyszerű emberek vére! Az életüket áldozták a szabadságnak, nekünk, a jövőnek! A szabadságvágy elnyomta a félelmet, az igazságérzet elapasztotta a könnyeket. A magyar emberek az egész világnak mutatták meg, hogy a szív, az összetartozás és a haza mire is képes.

Jakab Zoltánt az 1956-os eseményeket megélő, egyszerű budapesti mérnökembert idézem:

„Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozás-érzése volt az embernek, hogy ez a mindig széthúzó magyarság végre egységes tudott lenni. Minden ember a testvérének érezte a másikat. Amikor sorba álltunk akár kenyérért akár vízért, vagy valami élelmiszerért, egymást előre engedő előzékenységgel fordultak egymáshoz az emberek. Valami csodálatos, katartikus érzés volt az emberekben. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot.”

Tisztelt Emlékezők!

Jakab Zoltán egy azok közül a magyarok közül, akik ott voltak a forradalmi eseményekben, akik személyesen is megélték a történelmet. Sokféleképpen emlékezhetett volna vissza, azonban neki a legfontosabb: a magyar nép egységessége volt. Miközben életéért, hazájáért és szabadságáért küzdött, maga is felismerte, hogy mitől tudott igazán erős lenni a magyar nemzet azokban a pillanatokban.

„Igazi, belső felszabadultság érzése volt az a határtalan türelem és szeretet, amely az embereknek egymáshoz való kapcsolatában is kifejezésre jutott. Sajnálom az utánam jövő generációt, hogy ezt az érzést nem élték át. Mert ilyen nagyon ritkán adódik egy nemzet életében. Világtörténelmi jelentőségű esemény volt ez. Bele kell borzongani.” – folytatja visszaemlékezéseit.

1956 hősei, a pesti srácok, az ifjak és idősek felismerték az összefogás és a magyar szív erejét. Nem kérdeztek, nem kérkedtek, nem akartak mást, csak egy független, szabad magyar hazát. Kulcsszavaik pedig ma is fülünkben csengenek: egységesség, testvériesség és szeretet! Mindez összekötötte a fővárossal a vidéket, a diákot a munkás emberrel, a nemzetőr honvédet az értelmiségivel, a pesti srácokat a megbélyegzett polgárokkal! Erről tanúskodott a teherautókon szállított élelemosztás, az állandó véradás, a kilőtt kirakatok mögött ki nem rabolt bolt, vagy az érintetlen becsületkassza! De tovább sorolhatnám azokat a tényeket, amelyek jellemezték a mi magyar októberünket!

Kedves Győriek, kedves Vendégeink!

Minden forrás azt igazolja, hogy a forradalom alapélménye a nemzeti egység volt, és a felszabadultság boldogsága. 1956. október végén az az érzés, hogy együtt van a nemzet, együtt van az ország, mindennél erősebb volt. És mindenki felszabadult, mert végre, hangosan és nyilvánosan, kimondták az igazságot.

Október hónap talán a magyar történelem legtragikusabb hónapja. Ennek ellenére azonban október 6. és október 23. a nemzetté kovácsolódásunk és magyarságtudatunk bástyája. Mert az emlékezés fáj, ám erőt ad. A múlt olykor véres, azonban hittel tölt el! 56 évvel ezelőtt végül győzött a nagyobb, a kegyetlen, a hatalmasabb. De soha nem tudja tőlünk elvenni azt, hogy a magyar magyar, a nemzet nemzet, a haza haza maradt!

Tisztelt Emlékezők!

1956-ban a magyarok változást akartak, le akarták váltani a szovjet hatalmat, helyre akarták állítani az igazságon és a szabadságon nyugvó törvényes rendet. A forradalom alapkövetelését az egész nemzet osztotta: vissza kell szerezni Magyarország függetlenségét. Az önkényuralom helyett szabadságjogokat, önrendelkezést, szabad választásokat akart mindenki. Az 56-os forradalmárok valójában Magyarország jövőjéért harcoltak, a maguk jövőjét, és a mi jelenünket építették. Ezért válhattak nemcsak a magyarok, de az egész világ szemében is hősökké.

A magyarság történelme során mindig elérkezik az a pillanat, amikor új, mélyebb összefüggésben jelennek meg a múlt eseményei. A hősök útján, a magyar nép tehetségéből és hitéből fakadóan mindig eljutottunk oda, ahonnét a múlt minden lépése értelmet nyert, és ahonnét a folytatást is megláthattuk. Halljuk hát meg a hősök szavait! Tiszteljük meg őket azzal, hogy megfogadjuk üzenetüket: egységesség, testvériesség, szeretet!

Bízom benne, hogy itt, szűkebb környezetünkben is egyszer mindenki meghallja ezeket a szavakat. Rádöbben, hogy Győr attól erős, és attól áll stabil lábakon, hogy a jövő építéséért nap, mint nap közösen dolgoznak az itt tevékenykedők: egységben, szeretetben. Mindig lesznek, akik önös céljaik érdekében megpróbálnak árnyékot vetíteni sok ember munkájára, mindennapos áldozatvállalására. Szavaikat azonban mindaddig elfújja a szél, amíg a győri emberek 56 hőseihez méltóan egységben, szeretetben, közös jövőt építenek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Október 23. ma már nem csak a forradalom emléknapja, hanem ténylegesen a magyar szabadság ünnepe is! Már 1956-ban megfogalmazódott a teljes nemzeti szuverenitás igénye, végül 1989. október 23-ig kellett rá várni. A mai napon a szabadságot ünnepeljük, amelyet féltenünk, óvnunk kell ma is. Sokan az életüket adták Magyarország szabadságáért, tartozunk nekik annyival, hogy míg élünk, és míg világ a világ óvjuk, féltjük és teljes tartalmában megőrizzük!

Bár sokáig próbálták tagadni, meghazudtolni, és elnyomni, azonban 1956-nak mára megvannak a szimbólumai, a jelképes helyei. A Műegyetem aulája, ahonnan október 23-án a tüntető menet elindult, a Bem szobor, ahová érkezett. A harcok híres helyszínei, amelyekről minden magyarnak 56 jut eszébe: a Széna tér, a Corvin köz, a Kilián laktanya. A közismert jelszavak. S mindenek előtt a lyukas zászló. Van egy fénykép, talán Önök is jól ismerik, amely bejárta az egész világot. Azt ábrázolja, amikor egy csapatnyi magyar forradalmár éppen a magyar zászló közepéből vágja ki a diktatúra szégyenfoltját!

Kedves Győriek!

2012. október 23. különleges ünnepnap Győrnek. Itt van ugyanis velünk az a lyukas győri zászló, amely 1956. október 25. és november 4. között lobogott a győri Városháza erkélyén. Hihetetlen érzés belegondolni, hogy 56 évvel ezelőtt ez a zászló ténylegesen a forradalom jelképe volt! Bárcsak mesélni tudna nekünk… A forradalom leverését követően megjárta Hollandiát, Kanadát, majd 2004-ben tért vissza Győrbe. A Magyar Nemzetőrségnek köszönhetően az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján a zászló ismét itt van. Múlt, jelen és jövő találkozik benne.

„Szeressétek ezt a zászlót, Híven szeressétek.
Fonjatok rá hőstettekből Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel Kárpát ősi ormát,
És hirdesse, hogy feltámad Szép Magyarország,
Régi Magyarország…”

Adja az Isten, hogy így legyen, ezt kívánom mindannyiunknak, mindannyiunk által! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.