Magyarországon 1850-ben vezették be a felsőoktatási tandíjat, ez némiképp átalakulva fennmaradt a Horthy-korszakban is. A 2008-as szociális népszavazás előtt készült írásában Ladányi János foglalta össze a tandíj magyarországi történetét, s ebben emlékeztet, hogy a két háború között az elég magasnak számító, félévente 102 pengős fizetési kötelezettség mellett sokan tandíjmentességben vagy tandíjkedvezményben részesülhettek. Az államszocialista korszakban viszonylag szűk körre – a rossz tanulmányi átlagú hallgatókra – kiterjedő és csekély mértékű tandíj volt. Az 1985-ös oktatási törvény – egyes kivételekkel – viszont kimondta a felsőfokú alapképzés ingyenességét.
Orbán, a tandíjpárti
A rendszerváltás után azonban újra és újra előkerült ez a kérdés. Már az Antall-kormány idején, 1992-ben készülő felsőoktatási törvény tervezetében is szerepelt a tandíjfizetés kötelezettsége.
| Mádl Ferenc miniszteri expozé – 1993. június 7. Parlamenti Napló |
| „A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de a minőséget is. …szociális igazságot fejez ki, a tehetősek fizetnek, a szociális helyzetbeli egyenlőtlenségeket pedig nem általános ingyenességgel, hanem jól működő hallgatói támogatási rendszerrel kezeljük.” |
Végül – az országos hallgatói demonstrációk hatására – az oktatási tárca közölte, hogy csúszik a tandíj bevezetése, s az csak a megfelelő kompenzációs rendszer megteremtésével képzelhető el. Az elfogadott törvényben benne volt – számos kompenzációs elemmel kiegészítve – a tandíjfizetési kötelezettség, ám végül nem vezették be.
Az 1994-es választási kampányban egyébként a Fidesz – csakúgy mint az MDF, az MSZP és az SZDSZ – tandíjpárti volt.
| Orbán Viktor, 1995. április 20. Előadás az ELTE BTK-n |
| „A Fidesz programja nem hagy kétséget, hogy valamifajta tandíjra van szükség. Kérdés az, hogy milyen előfeltételek mellett látjuk elképzelhetőnek a tandíj bevezetését, illetve milyen cél érdekében.” |
2000 forintos tandíj
A Horn-kormány némi politikai maszatolás után a Bokros-csomag részeként havi 2000 forintos tandíjat (ekkor még így hívták) vezetett be. A fizetendő összeg 30 százaléka levonható volt az adóból, és kidolgoztak egy erre szolgáló állami kezességvállallást is tartalmazó hitelrendszert is. A bejelentést újra országos hallgatói demonstrációsorozat követte, ami után finomodott is némileg a terv, az intézmények kiegészítő tandíjszedési lehetőségét – amiről szintén szó volt – eltörölték.
| Fodor Gábor szabaddemokrata politikus (Reggeli Délvilág, 1995. március 18.) |
| „Realitásként tudomásul veszem, de ha a pénzügyminiszter azt mondja, kérem szépen, itt tandíjra nincs szükség, akkor én leszek a legboldogabb.” |
Ide tartozik, hogy ekkor vezették be az államilag finanszírozott hallgatólétszám, valamint a költségtérítés fogalmát. A költségtérítéses hallgatók aránya az évek során egyre nőtt, volt, hogy meghaladta az államilag finanszírozottakét, ilyen értelemben a vitáktól, szómágiáktól függetlenül is több tízezren fizettek minden évben – nem kevés – tandíjat.
Tandíj nincs
A Fidesz közben – két évvel a tandíjpárti választási kormányprogramja után – hirtelen tandíjellenes lett. 1996. decemberi vitairatában annak bevezetését már elhibázottnak és értelmetlennek minősítette, s olyan tandíjreformban gondolkodott, amelyben csak az átlagnál rosszabbul tanulók fizetnének. Az 1998-as választási programjában már teljes tandíjmentességet ígért, s miután hatalomra került, ezt be is tartotta.
A következő választási kampányban is fontos beszédtéma volt a „fizetni vagy nem fizetni a tanulmányokért” kérdés. A Fidesz azzal riogatta a választókat, hogy az MSZP és az SZDSZ be akarja vezetni a tandíjat, a később győztes pártok viszont tagadták mindezt. Az első szocialista rezsim nem is mert újra előhozakodni a kérdéssel.
Nem tandíj: fer
A Gyurcsány Ferenccel 2006-ban újrázó szocialisták a kampányban még nem, de a kormányalakításkor már újra elővették a kérdést. A kormányprogramban a Magyar Bálint által szorgalmazott utólagos képzési hozzájárulás szerepelt. Végül nem ezt próbálták bevezetni, hanem az akkor fejlesztési részhozzájárulásra (fer) keresztelt tandíjat. Évente 105 ezer (mesterképzésben 150 ezer) forint fert kellett volna fizetnie minden hallgatónak a második évfolyamtól kezdve, ez alól a legjobban tanuló 15 százalék, illetve a hátrányos helyzetű tanulók és a gyermekgondozáson lévő kismamák felmentést kaptak volna.
| Kóka János szabaddemokrata politikus (Vas Népe, 2008. március 5.) |
| „A tandíj a legjobban megtérülő befektetés.” |
| Orbán Viktor (Magyar Nemzet, 2008. február 16.) |
| „Ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt. (…) A tandíj a magunkfajtákat kirekeszti az egyetemekről.” |
Az állami képzés fer nevű tandíjelképzelése azonban a 2008. március 9-i népszavazáson elbukott. A Fidesz azt ígérte, hogy nem lesz újra tandíj. Erről szót sem ejtett a választási és a kormányprogram.
| Orbán Viktor (Magyar Távirati Iroda, 2009. január 4.) |
| „A [tandíjról folytatott] népszavazással sikerült elérni, hogy ne a szülők anyagi helyzete döntse el, ki járhat egyetemre.” |
Előbb-utóbb mindenki fizet
Az új felsőoktatási törvény ugyanakkor a legtöbb hallgatót fizetésre kényszeríti tanulmányaik ellenszolgáltatásaként. 2012 szeptemberétől a 39 ezer államilag támogatott hallgatót leszámítva (akiknek viszont „röghöz kötést” kell szerződésben vállalniuk) mindenki fizet tandíjat vagy féltandíjat. A felsőoktatási megszorítások a következő években tovább súlyosbodnak, egyre kevesebbeknek állja az állam a taníttatását, egyes szakokon (jogász, közgazdász) egyáltalán nem lehet ezentúl ingyen tanulni. A cél az – mint Orbán Viktor kifejtette –, hogy minden hallgató maga állja a felsőoktatási költségeit.
| Gyurcsány Ferenc (Facebook.com, 2011. szeptember 19.) |
| „Orbán szerint Orbán se akarjon jogász lenni, hiszen az ő szülei sem tudták volna kifizetni az évi sok százezer forintos tandíjat.” |
Igaz, az új (és néven még véletlenül sem nevezett) tandíjkonstrukcióhoz a kormány kidolgozta a – több szempontból is vitatott hatékonyságú – Diákhitel 2-t, amelynek segítségével mindenki elkezdheti tanulmányait. A diploma után el kell azonban kezdenie a milliók visszafizetését. S ez súlyos terhet ró majd a karrierkezdő fiatalra még akkor is, ha kedvező, államilag támogatott kamatszinttel kell fizetnie.
| Orbán Viktor miniszterelnök (Orbanviktor.hu, 2012. július 24.) |
| „A tandíjnak ellensége vagyok, és az is maradok.” |
