A hallgatók legfőbb jövedelemforrása a diákhitel, megelőzve a szülői támogatást és a munkajövedelmet – derül ki egy, a Diákhitel Központ Zrt. által végzett reprezentatív felmérésből. Egy átlagos hallgató költségvetése havi több mint 65 ezer forintra rúg. Ezt a többség hitelből fizeti, egyetemi évei végére jócskán eladósodva.
A Diákhitel Központ csütörtöki sajtótájékoztatóján a társaság vezérigazgatója elmondta: idén eddig több mint 4700-an igényelték a diákhitel hagyományos, szabad felhasználású verzióját. Ők átlag havi 220 ezer forint hitelt vesznek fel. Ennél is többen, több mint ötezren igényelték az idén először elérhető diákhitel 2-t, átlag 233 ezer forint értékben. Bugár Csaba az első hiteligénylési időszak végéig (szeptember 17-ig) összesen 8000 igénylőre számít, ami a diákhitel 2-t illeti. Az összes felvett hitel várhatóan 3 milliárd forintra rúg majd.
A diákhitel 2 újdonsága nem csak abban áll, hogy azt a központ egyenesen az egyetemnek utalja, így kizárólag tandíjra fordítható, hanem abban is, hogy a hitelfelvevők felé felszámított kamatlába csupán évi 2 százalék. A piaci kamat 2 százalék feletti részét az állam kamattámogatás formájában állja a diákok helyett. A teljes kamatlábat még nem határozták meg, így nem tudni, pontosan mibe fáj majd ez hosszú távon az államnak.
„Tudatosan a siker felé”?
Az új konstrukció piacra dobására – mint már megírtuk – azért volt szükség, mert a felsőoktatási törvény, illetve a keretszámokról szóló rendelet drasztikusan lecsökkentette az államilag finanszírozott egyetemi, főiskolai helyeket és bevezette a részösztöndíjas, illetve az önköltséges képzési modellt. Szeptembertől viszonylag kevesen tanulhatnak ingyen (ők is csak akkor, ha szerződésben vállalják az erősen vitatott „röghöz kötést”), annál többen tandíj, illetve „féltandíj” ellenében.
A Diákhitel Központ megújult, „barátságos, fiatalos, trendi színvilágú” dizájnnal csábítja a tanulni vágyó, de tandíjukat megfizetni nem tudó hallgatókat. „Tudatosan a siker felé” – hirdetik. És ebben van is igazság, az új konstrukció ugyanis olyannyira kedvező, hogy – az alacsony hitelkamat miatt – az a közgazdaságilag racionális viselkedés, ha még azok is felveszik a hitelt, akik nincsenek erre rászorulva. Hiszen így a felszabaduló saját forrás befektetésével kockázatmentes nyereség érhető el a központi büdzsé terhére.
Ehhez képest az állam mintha a „Tudatosan a bedőlés felé” szlogenjét vallaná. Számos oktatási szakértő, a hallgatók, az érdekvédelmi szervezetek, az ellenzék, de még egyes kormánypárti szakpolitikusok is felhívták ugyanis a figyelmet arra, hogy az új rendszer nem tartható fenn, óriási kockázatokat rejt az államháztartásra nézve. Egy januári, Németh Lászlóné fejlesztési miniszter által jegyzett kormány-előterjesztésből pedig az is kiderült, hogy a diákhitel 2. költségvetést fenyegető hatásaival pontosan tisztában vannak a döntéshozók.
Mint megírtuk, a diákok számára is rejteget veszélyt a diákhitel.
