Novák Ferenc rendező és fia, Péter, a főszereplő árult el részleteket a Szeged24-nek a péntek–szombati „Hegyen-völgyön lakodalom” bemutatójáról és a közös családi szereplésről.
Novák Ferenc
Miért épp a lakodalom téma?
1972-ben, azaz pontosan negyven éve szerepeltünk először a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán, amely az az évi Nemzetközi Néptáncfesztivál záróünnepsége volt. Azért döntöttünk a lakodalmas téma mellett, mert Európában szinte ugyanazok a lakodalmas szokások, s ’72-ben hatalmas sikere volt a darabnak. Mivel most van az első előadás negyvenedik évfordulója, ezért van ez az előadás, csak kicsit felújítottuk és átstrukturáltuk.
Milyen nemzetiségeket láthatunk a színpadon?
A Kárpát-medencéből jöttek Szegedre horvátok, szlovákok, románok, a szerbeket pedig a deszki szerbek képviselik. Emellett ugyanúgy, mint negyven évvel ezelőtt, most is az idei Nemzetközi Néptáncfesztivál záróakkordja lesz ez a műsor.
Miben lesz más ez az előadás, mint 1972-ben?
Negyven év alatt rengeteg új kulturális és néprajzi felfedezés látott napvilágot, mint például új versek vagy új táncok. Ma már jobban értjük a saját kultúránkat, s ehhez mérten próbáltuk rekonstruálni a darabot. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetben 200 ezer méternyi film található meg a filmarchívumban, amely a régi folklór szokásainkat rejti.
Mit jelent Önnek a néptánc?
Ez egy óriási szellemi vagyon, amit a magyar polgár sem ismer. Nekik is ugyanolyan egzotikusak ezek a dolgok, mint mondjuk egy franciának. Az egyik szerencsénk az, hogy a mai néptánc-pedagógia Magyarországon verhetetlen.
Aki ellátogat erre az előadásra, mit láthat majd a színpadon?
Egy komplett lakodalmat. Lesz itt vőfély, násznagy, násznép, szerelmes pár, versek, dalok, táncok, próza. Minden, ami egy igazán jó népi lakodalomhoz kell.
Novák Péter
Mi az Ön szerepe a darabban?
Egyfajta moderátori szerepet töltök be, vagyis a lakodalomban én vagyok a násznagy. Egyfajta esküvői főtisztségviselő vagyok, ha úgy tetszik. Én vagyok az a személy, aki Csuja Imre énekére, táncára és verseire prózában válaszolok. Ráadásul javarészt ez egy improvizációs játék is. Úgy gondolom, hogy ez a szerep abszolút nem testidegen számomra, hiszen a televíziós karrierem alatt is nagyjából ezt csinálom.
Az előadás során mibe avatja be a nézőket?
Nem egy múzeumi látogatást szerettünk volna színpadra állítani, amelyben olyan ezeréves esküvői szokásokat jelenítünk meg, amelyek ma már magyarázatra szorulnak. De mint moderátor, nem idegenvezetőként veszek részt a darabban, hanem szerves részét képezem annak. Olyan titkokba fogom beavatni a nézőket, mint például hogy egy tápéi lakodalom során Erkel Ferenc rigmusára énekel a lakodalmas menet. Ma már nagyon furcsának találnánk azt, ha a násznép a „Meghalt a cselszövő” című dalra vonulna, pedig ez egy százötven éves tápéi szokás.
Milyen a családdal újra együtt dolgozni?
Nagyon jó érzés. Az édesapám rendezi a darabot, testvérem, Novák Eszter pedig segédkezik benne. Nem először állok együtt a családommal a színpadon, de ez mindig kiemelt momentum az életemben. Kiválóan tudunk együttműködni, hiszen mi már fél szavakból is megértjük egymást, így gördülékenyebbek a próbák. A magánéletet viszont soha nem visszük fel a színpadra. Ugyanis ott nem apa és fia szerepel, hanem rendező és fellépő. Ez a szakma felülírja a családi kötelékeket, mert a színház egy olyan szakrális tér, ahol nem az számít, hogy kik vagyunk, hanem hogy mit hozunk létre. És mindig annyi testvérem van, ahányan a színpadon állnak.
És milyen Szegeden játszani?
Én már körülbelül tizedik alkalommal lépek fel a Dóm téren, már gyerekként is ezen a színpadon táncoltam. Úgy is mondhatnám, hogy én itt nőttem fel. Ha Szegedre jövök, mindig egy plusz érzelmi tartalom keveredik az utazásomba. Ahogy megérzem az enyves díszlet illatát, szinte összeomlok a rengeteg szép emléktől. Szeretem Szegedet, és örülök, hogy újra felléphetek a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán.
Zsingor Tünde
