Németül hangoskodó, tizenfős gimnazista csoport érkezik koradélután a Parlamentbe, mezei látogatók, lazák, ahogy turistáskodik az ember, szandál vagy sportcipő, rövidnadrág vagy kisszoknya, póló; kétszázra futna fel Kövér László vérnyomása, ha éppen erre járna. Szerencsére nem jár erre, mert a szintén fideszes Simicskó Istvánnal tárgyal két sarokkal és egy fallal odébb – de erről majd később. Most maradjunk még itt az ülésterem melletti piros társalgóban, ahol faliplazmatévé közvetíti a benti vitát. A zöld Vágó Gábor ekézi épp a költségvetést a képernyőről, kiving, mellény, szakáll, pedert bajusz, ha kardot kapna elő, kosztümös filmben képzelhetnénk magunkat. Mutogatnak rá a stíltestvér germán ifjak, jönnek a poénok a dizájnra, röhög a csapat.
Vágó kimérgeskedi magát, leül, és már Gaudi-Nagy Tamást mutatja a kamera. Khakiszín belebújós felsőt visel, ősmagyarnak szánt motívumok futnak hímezve-szegecselve a szegycsontig kivágott nyakrészen. Na, most támad csak igazán kacagás, jobbnak is látjuk átballagni a sajtószobába, ahol Schiffer András elemzi a ma megszavazandó jövő évi büdzsét.
„A hivalkodás költségvetése ez” – minősít az elempés politikus. Az önkormányzatok kapcsán „brutális forrásmegvonást” emleget, szapulja a Kossuth tér milliárdos átépítését és a hasonló „presztízsberuházásokat”, kifogásolja, hogy bár a feladatai csökkentek, jövőre mégis az ideinél tizenkét százalékkal több pénzt kap a közig minisztérium, szóvá teszi, hogy bár apadnak a felsőoktatási források, a Ludovika Campus-ra mégis lesz közel hárommilliárd forint. Leginkább pedig az háborítja föl, hogy bő másfélmilliárd jut kormányzati kommunikációra, „propagandaháborúra”.
Az LMP barna, csak Schiffer sápadt. Rogán kötözős fétisszexet gyanít.
Fotó: Beliczay László / MTI
Schiffer sápadt. Legalábbis a frakcióátlagához képest mindenképpen. Egy nappal korábban ilyenkor még a Közgép soroksári gyártelepén, portástekintetek és UV sugarában törökült a képviselőcsoport zöme, méghozzá órákon át, egymáshoz láncolva (percrőlpercrénk itt, fotógalériánk emitt). Míg a huszonharmadik kerületben Jávor Benedek és Karácsony Gergely fogott pozíciót a csörgő sorok elején, az árnyas pesti székházban Schiffer tartotta a frontot. Ennek megfelelően Schiffer ma hóka, Jávor veres, Karácsony pedig úgy barnult le Ray Ban-je mögött, mintha úszószemüvegben lapátolt volna szénport.
Kétkezi előjáték
Jávor B. természetesen a ma reggeli napirend előttijét is a Közgépre kartácsolja. „Néhány nagytőkés további feltőkésítése zajlik… jól azonosítható csoportok rátelepedtek a gazdaságra” – ez a csapásirány.
A láncos akció amúgy egészen vad, vérbő asszociációkat generált a Fidesz frakcióvezetőjében, Rogán Antalban. Nem tupírozzuk, inkább idézzük a szöveget, a többit önökre meg Freudra bízzuk, a bécsi lélekgyógyász amúgy is megemlíttetik a fölszólamlás elején.
„Freuddal szólva, aki tudni akarja, az tudja, hogy LMP-s képviselőtársaink a láncok és a bilincsek iránt valami egészen óhatatlan perverz vonzalmat éreznek. És azt is látjuk, hogy egyébként erre a láncok és bilincsek iránti sajátos extrém vonzalomra stimulálólag hat, hogyha egyenruhák, illetve egyenruhások is jelen vannak az előjáték közben. Tisztelt képviselőtársaim, hadd kérjem meg önöket, ha ezeket a sajátos, extrém, lánchoz és bilincshez való hozzáállással kapcsolatos vonzalmukat a négy fal között gyakorolják, az különösebben senkit sem érdekel.”
Forradalmi megmozdulás? Polgári engedetlenségbe bujtatott freudi perverzió? Döntse el Ön is! Kattintson a képre!
Fotó: Neményi Márton
“Abban az esetben, ha ezt a kertben vagy a telken teszik meg, az legföljebb a szomszédot fogja érdekelni, és ha kihívja a rendőrt, akkor ott lesznek az egyenruhák is. De ahol önök tegnap akcióztak, az nem egy felnőttfilmforgatás színhelye, hanem az egy munkahely, ahol magyar emberek dolgoznak, kétkezi magyar munkások, akik abból a munkákból a családjukat tartják el, és őket a legkevésbé sem érdekli az önök lánccsörgetése. Ha a legközelebbi extrém akciójuk helyszínét tervezik, akkor, mivel vannak magyarok, akik felnőtt filmekben igazán világraszólót alkottak, tőlük kérjenek tanácsot, hogy ezt a lánccal és bilinccsel kapcsolatos vonzalmat hogy lehet az értő és megértő közönséghez igazán hatékonyan eljuttatni.”
Szívatás
Hát ebből súlyos levegőjű eszmefuttatásból bizonyára nehéz lesz visszarángatni a kedves olvasót mai tudósításunkba, de azért megpróbáljuk. Először is azzal a hírrel, hogy a közgépes afférnak, Simicska Lajos kóstolgatásának – egy online HVG-s kolléga információi szerint – titokban sok fideszes képviselő is örül.
Na, könnyebb kicsit?
Nem? Akkor molnárcsabázzunk csöppet, ő gyógyír mindenre, omnipotens orvosság.
Hiperaktív volt ma a Demokratikus Koalíció frakciótlan frakcióvezetője. Egyrészt levelet küldött a hatvankét évnél idősebb fideszes képviselőknek, összesen harminc honatyának, honanyának. A borítékokban egy-egy az országgyűlési mandátumról lemondó biankó nyilatkozat állt. Ha már Rogánt citáltuk, citáljuk ezt is, alább.
Üres színjáték! Orbáni perverzió! Pávatánc! Takaró!
Fotó: Kovács Attila / MTI
„Az Országgyűlés az én támogatásommal elfogadta a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvényt, amely alapján 2012-ben 62. életévüket betöltött tapasztalt, tisztességes bírák százainak kell idő előtt nyugdíjba vonulniuk. A törvény elfogadása óta az általam támogatott kormány ugyanezt az elvet kívánja érvényesíteni egyetemi vezetők, kórházigazgatók kapcsán is. A kormány szerint csupán egy egységes, diszkriminációtól mentes nyugdíjkorhatár bevezetéséről van szó, amely mindenkire vonatkozik, aki a közszolgálatban dolgozik.
62. életévemet betöltött országgyűlési képviselőként tisztességtelennek és erkölcstelennek tartanám, ha ez a szabály nem vonatkozna a kényszernyugdíjazási törvényt támogató országgyűlési képviselőkre is, ezért szolidaritást vállalva a többi, az én támogatásommal nyugdíjba kényszerített közszolgálatban dolgozóval a mai napon képviselői tisztségemről lemondok és nyugdíjba vonulok.”
Szívatás ez – hogy stílben maradjunk.
Perverzió
Molnár amúgy azt is bejelentette, hogy pártja nem vesz részt a költségvetés fő számainak szavazásán. Ami csupán azért érdemel említést, mert büdzsévoksról a rendszerváltás óta még soha senki sem vonult ki. Ezt Molnár is elismeri, majd magyarázatként hozzáteszi, „az is példátlan, hogy egy költségvetés legfőbb adatait” ennyi idővel a tárgyév előtt elfogadja a Ház. A képviselő szerint, amíg azt sem tudni, miként alakulnak 2012 első felének makroadatai, „üres színjáték” 2013 fő számairól dönteni. Nem más ez, mint „orbáni perverzió”, véli Molnár: a miniszterelnök „pozíciót foglal” a jövő héten kezdődő IMF-tárgyalások előtt, hogy aztán a Világbank delegációja előtt néhány követelés kapcsán azzal takarózhasson, a törvényhozás megkötötte a kezét.
Molnár azt is mondja, „valóságos költségvetés” szavazásán részt vettek volna, „hibás költségvetés szavazásán is, csináltunk már ilyet” (ebben alighanem igaza van), de Orbán „pávatáncához” nem asszisztálnak.
Persze hiába a DK-s bojkott, s hiába a schifferi átok, a költségvetés főszámai megszavaztatnak, és a levezető elnök szabira küldi a képviselőket. Június eleji áltiskolák auláját idézi a piros társalgó, ahogy nekilódul a Ház.
Árpád és Sanyi
A plazmán még a napirend utániak futnak. Oly kevesen maradtak a teremben, hogy (klasszikust idézünk, Jolsvai Andrást) két kezünkön megszámolhatnánk őket, és még maradna is ujjunk. Egy hagyományos jobbikos a bő ezer évvel ezelőtti győztes pozsonyi csatán mereng, és a honfoglalás kapcsán megalkotja a „tudatos bejövetel” fogalmát. Ő Árpádnál tart, mi viszont mázlinkra megpillantjuk a nem közgépes Simicskó Istvánt.
Egy apró hibát rejtettünk el a képen.
Fotó: Kollány Péter / MTI
Napközben kvaterkázni láttuk őt a riportunk elején emlegetett Kövér Lászlóval (ugye!), és mintha valami kék vászon is megvillant volna a kezükben. Most rákérdezünk az esetre, s némi rábeszélést követően kiderül, kapitális futballrelikviát rejt a simicskói aktatáska: a vasasos Müller Sándor mezét (nyolcas) húzza elő SI, méghozzá azt, amiben 1977-ben magyar bajnokságot nyert jeles középpályás. „Ez még Made in Germany, nem Made in China” – büszkélkedik indokoltan fátyolos tekintettel Simicskó. Aztán fölnéz, hirtelen valahová a hátunk mögé fókuszál, s még fátyolosabb lesz az a tekintet. „Elnök úr, ezt nézze! – és már nem hozzánk beszél. – Müller Sanyi ebben nyert bajnokságot!”
Igen, maga Orbán Viktor áll előttünk, arcán széles, atyás-fiús mosoly, lassít, de meg nem áll, csak úgy menet közben magához, na, jó, konkrétan a pocakjához méri a mezt, lepillant, aztán visszaadja. „Ez rám már kicsit szűk lenne.”
Erről szólt ez a szezon.
