Május 11-étől 150 veterán kerékpárt lehet górcső alá venni a szegedi múzeumban. A kiállítás magángyűjtők gyűjteményeiből áll össze, s az egész épületben lépten-nyomon a kétkerekűekbe lehet botlani. Török József, azaz Jacky bácsi és veterán biciklista társai ötlete alapján olyan műkincseket is adományoztak a múzeumnak, amelyekből az egész világon is csak egy van. A tárlat leg ötletesebb része az, hogy az egész intézményt kitáblázták a biciklistákra vonatkozó KRESZ táblákkal, és felosztották a közúti jelzéseknek megfelelően kerékpár és gyalogos sávra, amely mentén megtekinthető maga a kiállítás.
Ahogy belépünk a múzeum kapuján, rögtön egy insztitut sírral találkozhatunk, ami annyit jelent, hogy az emléktárgy úgy van kiállítva, ahogy azt a régészek megtalálták. Esetünkben egy 1940-es évekből való ősrégi kerékpárt láthatunk egy üvegládában homokba ágyazva. A plafonról lelógó biciklik alatt, követve a kerékpárutat, a Móra-múzeum kupolarészében találhatjuk meg a legérdekesebb darabokat. Régi fekete-fehér, amerikai némafilmekből talán emlékezhetünk még azokra a vicces darabokra, amelyeknek az első kerekük indokolatlanul óriási volt, s elgondolkodatott bennünket, hogy hogyan is lehetett használni azokat a tákolmányokat.
A kiállításon erre a kérdésünkre is megtaláljuk a választ, s olyan érdekességeket is megtudhatunk a biciklitörténetből, mint például azt, hogy ezek a fura kinézetű monstrumok akár 80 kilométer per órás sebességgel is képesek voltak száguldani, s az 1890-es években azért tiltották be a gyártásukat, mert a szerkezetről való leszállás olyan veszéses volt, hogy többen gerinctörést szenvedtek miatta vagy meghaltak. A kiállítás egyik leglátványosabb eleme, hogy a múzeum kupolarészében található ifjú Szent István lovas szobra elé egy hatalmas biciklis plakátot állítottak ki a szervezők azt a hatást keltve általa, mintha az ifjú Szent István egy kerékpáron ülne. Ha másért nem is, de ezekért a kreatív ötletekért mindenféleképpen érdemes megtekinteni a kiállítást.
A régi kerékpárok közül még egyet kell mindenféleképp megemlítenem, egy igazi különlegességet, a „Csontrázóként” emlegetett 1860-as öntöttvas gépet. Ránézésre is látszik, hogy ezt a hatalmas monstrumot súlya miatt komoly erőfeszítésbe kerülhetett megmozdítani. A látogató már attól izomlázat kaphat, ha ránéz erre a darabra.
Tovább követve a kijelölt biciklis utat, megérkezünk magához a kiállító teremhez, ami inkább néz ki úgy, mint egy használt biciklibolt, mint egy múzeumi kiállítás. Persze csak a szak avatatlanoknak. Első ránézésre azt kérdezhetné magától a látogató, hogy mi olyan érdekes néhány ütött-kopott vastákolmányban. De ha figyelmesen elolvassa a műkincsek leírásait, rájöhet arra, hogy olyan darabokat láthat, amelyekből az országon és a világon is csak egy darab létezik: a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. A múlt század retro bringái mellett a mai kor csúcs szuper modelljei is a falon lógnak, valamint Mark Cavendish profi kerékpáros biciklijét is kiállították, amellyel a 2010-es Tour de France több szakaszát is megnyerte. És ha ez még mind nem lenne elég, hogy valaki betérjen erre a kiállításra, akkor talán az egyetlen Szegeden készült chopper majd jobb belátásra bírja az illetőt.
A hihetetlenül kreatív kiállítási megoldások és az egyedülálló darabok látványa mellé nem árt, ha a látogató a jegyvásárlás előtt picit tájékozódik a biciklitörténetben is, mert úgy válik csak igazán érdekessé a veterán biciklikből álló tárlat. Egy biciklinek is százötven a vége: ezt a tárlatot érdemes megtekinteni.
Zsingor Tünde
