Az egész országot megrázták az áprilisban elkövetett gyilkosságok hírei. Vajon a véletlenek sorozata, hogy ilyen gyorsan követték egymást ezek a tragikus események, vagy igazi erőszakhullámról van szó? És mi az oka annak, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a fiatal öngyilkosok száma hazánkban? Bilkei Pál kriminálpszichológussal beszélgettünk.
| Fekete április krónikája |
|
Kulcs, április 16.: H. Csanád irtózatos kegyetlenséggel és válogatott eszközökkel gyilkolt három napon át. Testvérét, édesapját és nagyszüleit gyakorlatilag kivégezte. Édesanyját, nővérét és egy másik személyt pedig súlyosan megsebesített. Sopron, április 17.: Tudatosan megtervezett, kivégzésszerű akciót hajtott végre három középiskolás a város egyik lőterén. Két embert megöltek, áldozataikat kirabolták. Balatonakarattya, április 21.: Feltehetőleg szerelemféltésből végzett két áldozatával egy 56 éves férfi. A harmadik áldozat halálát az okozhatta, hogy a gyilkos a 92 éves asszony ápolóit ölte meg, így senki nem gondoskodott a magatehetetlen nőről. Győr, április 22.: Egy szórakozóhely tulajdonosa a nyílt utcán vadászfegyverével végzett két haragosával. Önvédelemre hivatkozva egyiküket mellbe, a másikukat hátulról tüdőn lőtte. Szekszárd, április 22.: Valószínűleg öngyilkossági szándékkal autóbusznak hajtott egy 42 éves férfi. 5 éves kislányát és 10 éves fiát is magával vitte a halálba. |
Kulcs, Sopron, Balatonakarattya, Győr és Szekszárd. Igazi fekete hónap volt az április. Egymást érték a brutális gyilkosságok. Az eredmény: egy hét alatt 14 halott. Csupán a véletlen műve, hogy ilyen rövid időn belül ennyi különösen brutális gyilkosság történt?
Ha megnézzük a kiindulópontokat, ahogy és amiért lezajlottak ezek a brutális cselekmények, akkor azt látjuk, hogy eltérőek az okok. Az elkövetők között is rettentő sok különbség volt. Sokan gondolják, hogy például a meteorológiai frontok hatással vannak ezekre a cselekményekre. És valóban nagyon érdekes statisztikája a bűnügyi eseteknek, hogy a hidegfrontot általában nehezebben viseli az emberi szervezet. Míg a melegfronttal jelentkező pozitív ionok nyugalmat adnak, a hidegfront esetében ez pont fordítva történik.
Felületesek lettünk, a közösségek szétmentek
Fotók: Neményi Márton
Azért ez önmagában kevés.
Hogyne. Ennél sokkal többről lehet szó. Ha azonban a tényeket vesszük, inkább azt mondanám, a véletlen műve volt, hogy több ilyen brutális esemény is történt.
Bár mind az öt bűncselekmény indítéka más és más volt, egy közös vonás mégis megállapítható: brutális és kegyetlen. Mivel magyarázhatóak az egyre erőszakosabb bűncselekmények?
Ha megnézzük a bűnügyi statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy az erőszakos bűncselekmények gyakorisága jó pár éve nem változott. A legerősebb kiugró hullám a ’90-es évek végén volt. Akkor történt a legtöbb gyilkosság. Ha viszont megnézzük ezeknek a cselekményeknek a brutalitását, akkor azt látjuk, hogy az évek óta emelkedik, és ennek nagyon sok oka lehet. Az egyik legfontosabb, hogy azok a közösségek szétmentek, amelyek korábban visszafogták az indulatokat, és segítettek, ha azt látták, valakinél nagyon nagy gond van. Nincs csapatszellem. Már nem ülünk le munka után egy sör mellett megbeszélni a problémákat. Szétoszlott a család is. Egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy családi életet élünk. Felületesek lettünk. Ha végignézzük például a korábban felsorolt eseteket, mindegyiknél lehetett valami olyan jel, úgynevezett “cry for help” (kiáltás a segítségért), amire ugrani kellett volna, amit észre kellene volna venni. De sajnos nemcsak a közösség és a család, hanem a szomszédaink és az ismerőseink is hátat fordítanak.
Milyen jelek utalhatnak arra, hogy baj van és segíteni kellene?
Nagyon sok jel utalhat erre. A kulcsi mészárlásnál például – ami a magyar kriminalisztika történetében majdnem egyedülálló eset – a szomszédok azt mondták, nem láttak semmit, nem volt semmi olyan dolog, ami miatt nekik bejelentést kellett volna tenniük vagy segítségre kellett volna sietniük. Egyszerűen eltávolodtunk egymástól, a segítőkészség kezd kimúlni, hiányozni az emberekből.
Az az erős, akinél fegyver van
A brutális bűncselekményekért mennyiben tehető felelőssé az otthonról hozott minta, a baráti kör, a társadalmi példamutatás vagy éppen annak hiánya, illetve a különböző videojátékokat gyártó és forgalmazó cégek?
A soproni esetnél a három középiskolás a maguk 18-19 évükkel azt a kamaszkort hordozták, amit a német pszichiátria a “Vihar és vágy” (Sturm und Drang) korszakának nevez. Ők tipikus esetei lehetnek annak, amikor a fiatalok az akciófilmektől kezdve a videojátékokon át azt látják, hogy az az erős, akinél fegyver van, és csak úgy tudnak előrébb jutni, ha megmutatják, mekkora hatalmuk van. Ennél az esetnél ez nagy szerepet játszhatott.
Vagyis a fiatalok valóban elhiszik, hogy több életük van és a tetteiknek nincsen következménye?
Főleg azok, akik már a gyerekkor nagyon korai időszakában elkezdenek játszani ezekkel a játékokkal. Nem ritka, hogy már hét-nyolc évesen másfél-két órákat ülnek a gép előtt. Ráadásul, ha megnézzük ezeket a játékokat, akkor majdnem mind arról szól: csak akkor győzöl és kapsz rangot, ha megölöd, kivesézed, leütöd a másikat. Majd a gyerek másnap bemegy az iskolába, eldicsekszik vele, hogy előző nap hány emberrel végzett. Félő, hogy ez a fajta “jutalom” idővel hatással lesz a mindennapi életére is.
Az a szekszárdi férfi, aki két gyermekével az autójában rohant a halálba, voltaképpen a feleségén állt bosszút, és “csak” másodsorban lett öngyilkos? Egyáltalán mi késztethet arra egy szülőt, hogy halálba vigye a gyerekeit?
Ez a férfi elsősorban gyilkosságot követett el, és csak másodsorban lett öngyilkos. Háromfajta öngyilkosság létezik. Az első, amikor történik valakivel valami tragikus, egyedül van, magányos, és úgy érzi, számára nem megy tovább az élet. A második az úgynevezett kiterjesztett öngyilkosság, amikor óvják a környezetüket. Erre példa annak a debreceni anyának az esete, aki évekkel ezelőtt a két gyerekével felment egy nyolcemeletes épület tetejére, majd miután ledobta a piciket, ő is leugrott. A harmadik az úgynevezett büntető öngyilkosság. Ebbe a kategóriába tartozik az előbb említett szekszárdi férfi is, aki először az anyát próbálta elütni a parkolóban, de miután az a terve nem sikerült, berakta a két gyereket az autóba, és irtózatos nagy sebességgel egy busznak hajtott. Közben pedig azt gondolhatta, “igen, meghalok, de akkor sem lesz a két gyerek a tied”.
Hogy a tanár odamenjen és megfogja a gyerek kezét
Az öngyilkosságoknál is megfigyelhető egyfajta agresszivitás, brutalitás? Magunkkal szemben is kegyetlenebbek lettünk?
Erre vonatkozóan még nincsenek stasztikai adatok. A helyzet azonban enélkül is rémisztő. Magyarországon naponta átlagosan hat ember lesz öngyilkos, ami egyúttal azt is jelenti, hogy többen halnak meg egy évben önkezük által, mint közlekedési balesetben. Jelenleg Európában a második helyen állunk az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve. A lettek az elsők. És akkor az öngyilkossági kísérletekről még nem is beszéltünk. Csak szét kell nézni a Nyírő Kórházban. Nagyon nagy a zsúfoltság. De különösen döbbenetes, hogy a fiatalkorú és gyermekkorú öngyilkosságok tekintetében is a második helyen végeztünk világviszonylatban egy friss felmérés szerint. Egyedül Dél-Korea előz meg minket.
Az átlag hat eset kiugróan magas számnak tűnik. Szintén a közösség, a család felbomlása tehető felelőssé ezért?
Az öngyilkosság táptalaja a depresszió, illetve a stressz. A gyermek- és fiatalkorúaknál ebből kifolyólag a legnagyobb probléma valóban a család szétesése. Sok szülő ugyanis fáradtan, stressztől terhelten ér haza, és már nem jut energiája a gyerekre. Így viszont nincs, aki foglalkozna velük. Mert sajnos az iskolákból is elveszett az a fajta pedagógia, ami nemcsak oktat, hanem nevel is; azaz, hogy a tanár odamenjen és megfogja a gyerek kezét, ha látja, hogy gond van. Nincsenek osztályközösségek és közös programok. A gyerek pedig emiatt egyedül érzi magát.
Akkor legyen vége neki is
A felnőtt öngyilkosok esetében a legfőbb ok a létbizonytalanság. Úgy látják, hogy összeomlott minden, vége mindennek, és akkor legyen vége neki is. Az öngyilkosságot elkövetők körülbelül 80 százaléka magányos.
Egyszerűbb a könnyebbnek tűnő utat választani? Az életösztön ilyenkor nem szól közbe?
Azt, hogy a legerősebb ösztön az életösztön, mi sem mutatja jobban, mint hogy az ember a normál életben izomerejének körülbelül a 40 százalékát tudja kimutatni, amikor viszont életveszélybe kerül, a száz százalékát. Vagyis olyan dolgokra is képes lesz az életben maradásért, amikre korábban soha. Csakhogy azoknál, akiknél létbizonytalanság merül fel, ez az ösztön lecsökken.
Azon túl, amit mi tehetünk magunkért, például, hogy több időt szánunk a lelkünkre, a kormány részéről – az évi csaknem 2200 öngyilkossági esetet figyelmbe véve – nem lenne indokolt, hogy foglalkozzon a válság emberi tragédiáinak kezelésével és azok megelőzésével?
Dehogynem! De sajnos ezzel kapcsolatban történik a legkevesebb. Hogy a legegyszerűbb példát mondjam: bezárták Lipótmezőt. Ami nemcsak amiatt volt fontos, mert kezelt, ellátott beteget, hanem mert oktatott, nevelt és ellenőrzött. Lehetőséget adott arra, hogy ezeken a beteg embereken segíteni lehessen.
Nézze, én szeretek élni
Bár biztosan még hosszú évekbe telik, míg a helyzet javulni fog, mégis úgy látom, hogy az emberek ereje, életszeretete sokkal erősebb, és előbb-utóbb meg fogjuk tudni fogni egymás kezét. Szeressünk élni, ez a legfontosabb.
