Áprilisban szinte mindenütt tiltótáblák jelentek meg, ahol valamilyen okból sok ember megfordul. Ilyenek például a buszmegállók, a Vidéki pályaudvar, a vasútállomás, játszóterek, közintézmények, más intézmények környéke, udvara és még folytathatnánk a sort. A települések önkormányzata további helyeken, rendeletben tilthatja meg a dohányzást.
A dohányosok többsége, jobb híján, hozzászokott ahhoz, hogy ki kell menniük az utcára. A szórakozóhelyek, kocsmák, éttermek előtt minden este nagy a tumultus, ám a bejárattól is csak öt méterre legális a dohányzás. A kijelölt helyeket a
legtöbb esetben tábla jelzi. Így van ez a buszpályaudvaron és a vasútállomáson is. Ugyanakkor a buszmegállókban és a parkokban, játszótereken végeláthatatlan vitákba bonyolódnak az emberek, szinte mindig akad egy antidohányos és egy dohányos, akik heves perlekedés közepette védik érdekeiket, s a meddő vita néha trágár szidalmazásba torkollik.
A Győr24 körbejárta Győr legforgalmasabb, és a tilalom szempontjából legérzékenyebb pontjait, hogy megnézzük: milyen az új törvényhez való hozzáállás. Úgy tűnik, nem mindenki fél az 50, 100 vagy akár 300 ezres bírságtól. Igaz: nem is láttunk senkit, aki ellenőrizte volna a tilalom betartását. Első szemlénket a győri vasútállomáson ejtettük meg. Az épület általában három dologtól hangos: a vágányokon közlekedő szerelvények zajától, a hangosbemondótól és a randalírozók lármájától, akik rendszeresen jelen vannak.
A váróteremig legalább öt tiltó táblát és matricát fedeztünk fel, különböző, jól látható szegletekre elhelyezve. Ezek mind a dohányzási tilalomra hívják fel a figyelmet. Tegyük hozzá: a csarnokban eddig sem lehetett dohányozni, csupán a peronokon volt megengedett. Április elsejétől már ott sem. Erre a hangosbemondó is figyelmezteti az utasokat. Ennek ellenére a váróterem előtti folyosón érdekes dolgokat látni: páran az ablakpárkánynak dőlve cigarettáznak, akkora füstöt hagyva maguk után, amekkorát nem szégyellnek. Ám úgy tűnik megtehetik, hiszen nincs senki, aki a törvény erejére hivatkozva megbüntetné őket. Valaki egy idő után elunja a szabályszegést és felhívja a dohányzó egyének figyelmét a tilalomra.”Teszek rá, hogy hol lehet, ott dohányzok, ahol jól esik” – érkezik a határozott válasz. Később továbbállnak, a cigicsikkek pedig ott maradnak az ablakpárkányon. Mindemellett érdekesség: hogy a peronokon sétálva senkit sem láttunk dohányozni, sőt még egy árva eldobott csikk sem virított sehol.
Ezután a buszpályaudvart céloztuk meg. Itt szintén tábla jelzi a dohányzásra kijelölt helyeket, az utasok kisebb csapatokba verődve, ezeken a pontokon gyújtanak rá. A kocsiállások és a váróterem környékén meglepő módon nem dohányzik senki, és eldobott csikkeket sem látni a földön. A hangosbemondó itt is eldarálja a dohányzásra vonatkozó szabályokat. Telik az idő, jönne mennek az emberek. Valaki cigatettával áll meg az egyik pad mellett. Sokáig nem élvezheti a bagó nyújtotta örömöt, utastársai ugyanis a szó szoros értelmében elzavarják. A felszólítás teljesen jogos, a hangnem már kevésbé. Elkapunk néhány mondatfoszlányt a menetrendtáblákat mustrálva. Mindkét fél felcsigázva áll ki saját véleménye mellett, ám az igazság ezúttal is valahol máshol járt – tán félrevonult a füst elől, esetleg dohányozni?
A KSH által közzétett adatokat tanulmányozva láthatjuk, hogy Magyarországon minden harmadik ember rendszeresen dohányzik. 2009-ben a dohányosok aránya 36 százalék volt, 2000-ben pedig 44, azaz – erős kifejezéssel élve – a fél ország gyújtott rá napi rendszerességgel. A fogyasztás a 18-34 éves korcsoportban a legnagyobb. A diagramról leolvasható az is, hogy lényegesen több a donyázó férfi, mint nő. A dohányterméket fogyasztók száma az elmúlt 10 évben egyébként kis mértékben csökkent.
