A nyolcvanas évekre a diktatúra szorításának fokozatos enyhülésével párhuzamosan, a vallásosság is egyre inkább nyilvánosan is vállalható meggyőződéssé vált, ekkor már a felnőtt lakosság több mint 50 százaléka vállalta nyilvánosan saját laicizált vallásosságát, és mondta azt, hogy „a maga módján vallásos”. Az önmagukat rendszeresen templomba járónak vallók aránya azonban ekkor még alig érte el a 10 százalékot – írja Vásárhelyi Mária a bevezetőben.
A világnézeti pluralizmust meghirdető demokratikus átalakulás után a mai huszonévesek valláshoz és egyházakhoz való viszonya – szemben a megelőző generációkkal – egy világnézetileg plurális társadalomban alakult ki. Szüleikkel ellentétben ők a kezdetektől következmények nélkül vállalhatták hitüket, vallási meggyőződésüket, és semmi nem állta annak útját, hogy vallásos nevelésben részesüljenek.
„A rendszerváltás első évtizede a vallásosságnak korábban csak a II. világháborút megelőző évtizedeiben tapasztalható konjunktúráját hozta el. Egy 1998-ban országos reprezentatív mintán végzett kutatás adatai szerint ekkor a felnőtt lakosság 20 százaléka tartozott a nagyon vallásosak csoportjába, és ennél is többen voltak – 27 százalék – a rendszeresen templomba járók. Az ateisták aránya ezekben az években 30 százalék volt” – jelzi az írás. A rendszerváltozás első évtizedében a fiatalok körében elsősorban a „maguk módján vallásosak” száma emelkedett meg; vagyis a nyolcvanas években mért 20 százalékos aránnyal szemben ekkorra 47 százalékra emelkedett az önmagukat a laicizált vallásosság körébe sorolók száma. Ők azok, akik bár hisznek istenben, de nem járnak templomba.
A vallásosság területén, a rendszerváltást követően megmutatkozó konjunktúrát az elmúlt 10 évben dekonjunktúra váltotta fel, minden társadalmi rétegben látványosan csökkent a vallás társadalmi vonzereje. A nagyon vallásosak száma a felnőtt lakosság körében 20-ról 15 százalékra, a valamilyen rendszerességgel templomba járók aránya pedig 27-ről 19 százalékra esett (Tomka–Zulehner; 2008), miközben az önmagukat ateistának vallók aránya 5 százalékkal növekedett.
Európában és ezen belül Magyarországon is hosszú ideje érvényes tendencia, hogy a vallás vonzereje a fiatalok között alacsonyabb, mint az idősebb korosztályok tagjainak körében. A világ más részein ez nem így van. „Egy, a Bertelsmann Alapítvány megbízásából 2007-ben végzett vizsgálat tanúsága szerint, amelyet a világ 21 országában végeztek el, világszerte öt fiatal közül négy vallásosnak vallja magát, és közülük minden második mondja azt, hogy élénken foglalkoztatják a vallási kérdések; gyakran imádkozik, és a vallás hétköznapi életét is befolyásolja. Brazíliában, Törökországban és Nigériában a huszonévesek 90 százaléka, Izraelben, Indonéziában 80 százaléka hisz Istenben és a halál utáni életben.”
Magyarországon, bár az elmúlt évtizedben az egyházak politikai aktivitása felerősödött, és a fiatal korosztály politikai preferenciái is határozottabbá váltak, a vallásosság vonzereje mégis inkább csökkent. „A rendszerváltás óta három alkalommal elvégzett vizsgálat adatai szerint az elmúlt évtizedben a fiatalok körében a mélyen vallásosak aránya harmadával, a maguk módján vallásosak aránya pedig tizedével csökkent, miközben az ateisták aránya másfélszeresére növekedett.” Ám miközben a hagyományos egyházak vonzereje fokozatosan csökkent a huszonévesek körében, a legváltozatosabb dolgokban hisznek; 38 százalékuk a telepátiában, 27 százalékuk a csodákban, egynegyedük a pokolban és csaknem ugyanennyien az ufókban, az ördögben, a kabalában vagy a lélekvándorlásban.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
