Kozmó újra otthon
Kozmó történetéről a Hír24 számolt be elsőként egy hónappal ezelőtt. Az öt és fél éves golden retriever január végén tűnt el Érdről. Gazdája, a kétgyermekes családanya, Nikolett azután kereste meg portálunkat, hogy bár biztosan tudta, kedvenc négylábúját egy helyi vállalkozó “fogadta be”, mégsem tehetett semmit. A férfi ugyanis azt mondta, hogy tovább ajándékozta a kutyát egy ismerősének. Hiába kérlelték, nem árulta el, hogy hova és kinek adta oda, sőt, később már tagadta, hogy valaha is látta volna Kozmót. Nikolett az Érdi Rendőrkapitányságot is megkereste, feljelentést akart tenni ismeretlen tettes ellen eltulajdonítás miatt, de elutasították.
“Kértük, hogy hívják le a telefontársaságoktól a beszélgetéseket, amikből egyértelműen kiderül, hogy a kutyánk annál a férfinál van. De nem tették. Egyszer kimentek, meghallgatták, nekik azonban már azt mondta, hogy elengedte az ebet. A rendőrség széttárta a kezét, és közölték, ennél többet nem tudnak tenni. Plusz figyelmeztettek, hogy ne zaklassam az illetőt. Látványosan nem voltak hajlandóak foglalkozni a történtekkel. Azt mesélik itt a városban, hogy a férfi ismert vállalkozó, messzire elér a keze” – mesélte korábban az asszony, aki utolsó reményként portálunkhoz fordult.
Az epilepsziás rohamokkal küzdő kutya eltűnése bejárta az egész világhálót. Több tízezren olvasták el, és csak a Facebookon több mint százan osztották meg írásunkat. Az emberek támogatásukról biztosították Nikolettéket, rengeteg erőt és kitartást kívánva a családnak. Egy jó ideig azonban nem érkezett hír Kozmóról. Egészen január 23-ig, amikor végre megcsörrent Nikolett telefonja.
Csak akarni kell
“Még ma is pontosan emlékszem arra a pillanatra. Egy ráckeresztúri nő azzal hívott fel, hogy ő tudja, hol a kutyám. Olvasta a cikket, és biztos benne, hogy a nemrég, a falu határában kóborolt golden retriever – akit a pár utcával arrébb lakó szomszédja vitt haza – a mi Kozmónk. Azt mondta, minden egybevág, a nőhöz körülbelül egy hónapja került a négylábú, állítólag egy érdi vállalkozó rokonától kapta ajándékba, és már többször megpróbált elszökni, de mindig megtalálták. Még fotókat is küldött az állatról. Rögtön megállt bennem az ütő, amint megláttam a képeket” – meséli az asszony, aki ezután felhívta az illetőt, és hosszas győzködés után sikerült megegyezniük, amennyiben Nikolett visz magával chipleolvasót és bebizonyosodik, hogy a kutyának valóban ő a gazdája, visszaadja az ebet.
“Mivel nekem nem volt ilyen készülékem, megkerestem a tetovált állatmentőket, akik azonnal a segítségemre siettek. Még aznap este leutaztunk. Kozmó miután megszagolt, el sem mozdult mellőlem. Nézett rám a nagy, barna szemeivel, mintha azt üzente volna: végre, hogy eljöttél értem!” – mondja Nikolett, aki az örömteli pillanatok után nemsokkal arra lett figyelmes, hogy a kutya mindkét lábát húzza.
“Elvittük állatorvoshoz, ahol kiderült, valószínűleg több epilepsziás rohama is lehetett az elmúlt egy hónapban, hiszen nem kapta meg a szükséges gyógyszereit és vitaminjait. A nő nekünk azt mondta, rengeteg költséggel járt a kutya tartása, utalva arra, hogy örülne egy kis pénzbeli támogatásnak, de szerintem az etetéséről sem gondoskodtak megfelelően, teljesen fel volt fújodva. Szerencsére azóta már jobban van, újra játszik és őrzi a házat. A gyerekek, amint hazaértünk, kirohantak, még a hideg sem zavarta őket, fel sem öltöztek, pizsamában dögönyözték régi barátjukat” – emlékszik vissza a nagy napra az édesanya.
Nikolett azt mondja, – bár volt, hogy napokig nem aludt, és úgy érezte, már nincs ereje tovább harcolni – a szíve mélyén mindig tudta, hogy Kozmó egyszer visszatalál hozzájuk. “Annyira akartam, és végre sikerült. Még most is hihetetlen számomra! Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített.”
Tetkós állatmentők akcióban
Bár tetovált állatmentők a nevük, és elsőre talán zord külsejű testépítők, kegyetlen pofonokra képes küzdősportolók jutnak róluk az eszünkbe, sikerességüket mégsem az erejüknek köszönhetik. Van közöttük 50, de 120 kilós is, benzinkutas és biztonsági őr is. Nem válogatnak, mindenhová elmennek, ahonnan állati panasz érkezik.
Perédy Gergely 2010-ben találta ki, hogy sportoló barátai erejét, kitartását harcba küldi a rossz körülmények között tartott, gyakran megkínzott házi kedvencek megmentéséért. Igaz, az eredeti csapat azóta már feloszlott, tavaly októberben azonban új tagok érkeztek, köztük Somogyi Zoltán, becenevén, Soma, aki Kozmó megmentését is vezette. Azt mondja, a tetovált állatmentőktől távol áll az erőszak, de ha úgy hozza a sors, megvédik magukat.
“Kizárt, hogy verekedjünk, vagy visszaéljünk testi fölényünkkel. Sokszor nem is tudnánk, hiszen rengeteg a lány köztünk. Veszekedések, szóváltások óhatatlanul előfordulnak, de hatékonyságunk elsősorban a kiállásunknak, a látványunknak köszönhető” – magyarázza Soma.
A határozott megjelenés valóban fontos, hiszen – mint meséli – gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor a szép szó már nem segít, magabiztos fellépésükkel kell jobb belátásra bírniuk a felelőtlen gazdákat. “Volt olyan, hogy egy rossz hírű, agresszív férfiről érkezett bejelentés, aki üti-veri a családját és a kutyájával is rosszul bánik. Két rendőrrel mentünk ki a helyszínre. Az illető ordibált, az egyenruhásokra is rátámadt, ők pedig csak álltak és néztek, nem tettek semmit. Jobban féltek, mint bármelyik lány a csapatunkból. Hihetetlen volt. Sajnos az állatot sem tudtuk elhozni, mert bár rövid láncon volt tartva, amint odaértünk, elengedte. Mi pedig nem tudtuk bizonyítani, hogy ez állandó dolog, és csak most, miattunk kötötte le a láncról.”
Az állatmentők saját pénzükből finanszírozzák működésüket. Ők dobják össze, ha tápra kell, ők tankolnak akkor is, ha messze, vidékre kell menniük. Saját kocsijukkal mentik az állatokat.
“Nem csak az a célunk, hogy a kutyákat vagy a macskákat megmentsük, és elvegyük azoktól a gazdáktól, akik nem úgy bánnak velük. Számunkra az az elsődleges, hogy segítsünk, hogy az állatnak minél jobb legyen. Van, amikor tápot viszünk nekik, illetve gondoskodunk az orvosi ellátásukról, például a hajléktalanoknál lévő állatok esetében. Mert bár nem hinnénk, gyakran sokkal jobb helyen vannak náluk, mint akár egy jómódú családnál” – magyarázza Soma. Azt mondja, a gazdik végső elkeseredésükben fordulnak hozzájuk, vagy nem tudják, kitől kérhetnének segítséget, vagy egyszerűen nincs senki, aki az érdekükben eljárna.
“Az önkormányzatok nem tesznek semmit. Hiszen csak plusz teher lenne a számukra. Hiába érkezik bejelentés, ha csak nem haldoklik az állat, nem mennek ki, nem hozzák el, mert pontosan tudják, hogy utána jó ideig nekik kellene gondoskodniuk róluk. Etetni, szállást találni, stb. Nem akarnak még több munkát. Ilyenkor jövünk mi. Rendőrrel és hatósági állatorvossal a hátunk mögött, akcióba lépünk. Mindenkinek elmondjuk, hogy nem kötelező kutyát tartani. Adót és járulékokat fizetni kötelező, házi állatot viszont ne vásároljunk vagy fogadjunk örökbe csak amiatt, mert ez a szokás, és a barátnak, a szomszédnak is van” – teszi hozzá.
