Minden az akkori forgatókönyv szerint zajlott, Botka polgármester igyekezett kézben tartani az eseményeket és a folyamatot irányító szerepből végigvinni a tárgyalást. Az egyeztetések az után kezdődtek, hogy előterjesztette a tervezetet, mikor a február 24-i közgyűlésen kiderült, hogy azt el nem fogják fogadni, de van esély rá, akkor visszavonta, majd újat terjesztett elő. A Fidesz is hozta régi önmagát, a Pénzügyi Bizottságon leszavazta, két héten át támadta, majd az alapvető struktúrákat érintetlenül hagyva, némi módosításért cserébe megszavazta a rendeletet. (Ez persze a fideszes kemény magnál ismét kiverte a biztosítékot.)
Az egész folyamatba az egyetlen érdekességet Tanács István vitte be, akinek a Népszabadságba írt cikkével egy időre sikerült meghekkelni a pártok kommunikációját. A polgármester irányába a jóindulat minimumát sem mutató írás kapcsán a Fidesz úgy érezte, hogy kapott egy lehetőséget arra, hogy üssön egyet-kettőt a még akkor tervezetében sem ismert büdzsén. Aztán a Fidesz nagyjából ejtette is a témát, hiszen az általuk beadott módosítók érdemben nem foglalkoztak azzal, hogy az iskolák működésére adjanak vissza pénzt. Úgy tűnik a szocialisták komolyan vették a reakciót, hiszen az MSZP olyan indítványt adott be, ami tulajdonképpen a saját költségvetésüket módosította volna és ők visszaadtak volna az iskoláknak némi pénzt – a fideszes vezetők által irányított városi cégek rovására.
A bejegyzés további részletei itt olvashatók.
