A magyar politika sportra fordított figyelmének középpontjában azonban mindig a versenysport és az olimpiai aranyérem állt, most ez – a tervezett több tízmilliárdos stadionberuházások és a látványsportágak támogatóinak nyújtott adókedvezmények révén sokkal látványosabban nyilvánul meg.
Az interjúban, amely Hadas Miklós szociológussal készült, már az indulásban elismeri régebbi állítása mai igazságát: „Továbbra is azt gondolom, hogy a kormányok figyelmének centrumában a tömegsportnak kellene lennie, csakhogy ahhoz tornatermeket kellene építeni, és nem pedig megszüntetni a külvárosi sportpályákat, ingatlanbefektetések céljaira. Ennek megakadályozásában valóban lehetne az államnak szerepe. Ezzel szemben a versenysportra nem lenne szabad több állami pénzt fordítani, a látványsportoknak pedig piaci finanszírozásúaknak kellene lenniük…”
Az Orbán-kormány épp ezeket, mindenekelőtt a futballt juttatja extra forrásokhoz, részben társaságiadó-kedvezményekkel, részben stadion-beruházások révén – veti fel Rádai. Hadas Miklós válaszul megjegyzi: ezt én kifejezetten aggályosnak tartom…, majd hozzáteszi, „amíg emberek fagynak meg az utcán, és gyerekek éheznek, és a hajléktalanpolitikában zéró toleranciát alkalmazunk, és nem fordítunk elegendő forrást – és a keveset is rosszul osztjuk el – a leghátrányosabb kistérségek meg társadalmi csoportok fölzárkóztatására, addig elfogadhatatlan, hogy a debreceni stadionra, az FTC-stadionra vagy akár a Puskás Ferenc Stadionra hatalmas költségvetési pénzeket, sok tízmilliárdot költsünk.
„Elfogadom – ahogyan más országokban is történik –, hogy a sportberuházások érdekében az állam, pontosabban az aktuális kormányzat bizonyos adókedvezményeket ad a befektetőknek, sőt, bizonyos részt a finanszírozásból is vállal, de nem mindegy, mely sportágak esetében és milyen mértékben, és közben milyen ideológiai jelentéstartalmakat párosít a sporthoz, és miként próbálja általa a saját hatalmát, saját pozícióit megszilárdítani” – mondja még.
Majd hozzáteszi, jelezve az egyik gondot: ha kivételesen bejutunk is valamelyik ligába, akkor az onnan származó pénzek fölhasználása nem transzparens módon történik, legalábbis erre jó esély van. Ahogy a Ferencváros esetében történt, amikor bejutott a Bajnokok Ligájába még a 90-es években, de azok a nagy pénzek, amelyek a részvételből származtak, eltűntek…
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
