Kövér László pár hónapja lekapta tíz körméről a pad alól szalámis zsemléző, sutyiban orbitrágózó szocikat, így azt lestük először az Országgyűlés parlamenti különóráján, végez-e periodikus mozgást bármelyik fiatal állkapcsa. A pedagógusokat és a szülőket, na meg magukat a tiniket dicsérendő megállapítjuk: vagy nem rágóztak, vagy oly professzionálisan álcázták a ph-értéket karbantartó tevékenységüket, hogy nem láttuk nyomát a devianciának.
Kövér László. Fotó: MTI / Kollányi Péter
Mi több, kérdésekkel is jeleskedtek a fiatalok. De mielőtt ezt megtehették volna, hallhatták, ahogy a házelnök Tocqueville-t idézve közölte: demokráciában nem a szélsőségektől kell félni, hanem az állampolgári apátiától. Attól, hogy „az emberek nem akarnak szabadok lenni, mert lefoglalják őket a napi élet problémái”. Éppen ezért azt kérte Kövér László az ifiktől, ha hazamennek, „rázzák fel apátiába süllyedő társaikat, családjukat”, bírják rá őket, hogy „látogassanak el az Országházba”. A szélsőségekről szó nem esett.
A szintén fideszes Gulyás Gergely (nem mellesleg a tavaly lezárult rapid alkotmányozás motorja) is helyet kapott Kövér mellett a katedrán. Ő De Gaulle-t citálva remélte, hogy a magyar demokrácia több mint „civódó pártok uralma”. E tételt még sikerült értelmeznünk, a képviselő következő, a Parlament méretén lamentáló állítása viszont azóta is pörög bennünk: „Az Országház háromszor ekkora országra készült, emlékeztet arra, hogy egyszer nagy volt, és reméljük, magában hordozza ígéretét annak, hogy egyszer nagy lesz.”
A diákság a következő kérdéssel szerencsére nem várta meg, hogy ha csak metaforikusan is, de számos tenger mossa határunkat, ugyanis egyikük arról érdeklődött, mostanában miért éri oly sok kritika Európából Magyarországot. Kövér válaszul levezette a jól ismert „rettenetes költségvetést örököltünk Gyurcsánybajnaitól – Brüsszel nem engedte, hogy hétszázalékos legyen a hiány – pénzt kellett szereznünk – nem voltunk hajlandóak az emberekre tolni a plusz terheket – jó hazafiként megsápoltuk a közterheket rendre megúszó multik” gondolatmenetet.
Schmitt esze
A házelnök nyilván nem sejtette, hogy fertály órával később és két helyiséggel odébb a jobbikos Szilágyi György épp azt veti a kormány szemére, hogy Orbán kabinetje egyre pakolja a pakkokat a polgárokra, miközben nem látja, „az emberek tűrőképessége véges”. Szilágyi annak következtében jutott e tanulságra, hogy pártja javaslatát, miszerint a BKV-tarifa áfáját vigyék le öt százalékra, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága leszavazta. Szilágyi sajátos gondolatmenete oda futott ki, hogy a kormány a bankok kezébe akarja adni a Budapesti Közlekedési Vállalat tulajdonát székházastul, járműparkostul.
Szilágyi György. Fotó: MTI / Kovács Attila
A szocialista Mesterházy Attila is BKV-zett. A közlekedési vállalat jelen problémáiért jelentős részben a „Simicska-Tarlós marakodás” tette felelőssé, úgy vélve, „emiatt nem lehet szakmai megoldást találni a problémákra”. A pártelnök elutasítja a főpolgármester által meglebegtetett járatritkítást, miközben attól tart, hogy a járművek rémes műszaki állapota „tragédiákhoz, balesetekhez vezet”. Javasolja, a remélt „IMF-EU-pénzből” jusson majd ne csupán a BKV-ra, hanem a vidéki Volán-társaságokra is. Merészen kijelentette: pártjának semmi felelőssége nincs a BKV jelenlegi állapotáért.
Újságírói kérdésre Schmitt Pál kapcsán annyit jegyzett még meg: reméli, „megjön az elnök esze”, és mihamarabb távozik a Sándor palotából.
Placckoncepció
Visszatérve a különórára. Egy diáklány azt kifogásolta, hogy az ellenzék rendre kivonul az ülésekről. Tette ezt a kisebbségben lévő Fidesz a Gyurcsány-kormány idején, s teszik ezt a balosok a mostani kabinet egyes lépései kapcsán. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció frakció nélküli frakcióvezetője nem ült bent a különórán. Tán ennek tudható be, hogy szokásos heti sajtótájékoztatóján azt jelentette be: ezen a héten (is) bojkottálják az üléstermi munkát.
Nem vesznek részt az egyházi státuszt kapó szervezetek körét átszabó vitában, távol maradnak a 2006 őszi eseményeket vizsgáló Balsai-jelentés általános vitájától (némi meglepetésre Molnár megjegyezte: rendőrségi támadásokra nincs bizonyíték), továbbá távollétükkel tüntetnek a Fidesz által javasolt, a Malév 2010 előtti működését vizsgáló bizottságot felállítani hivatott határozati javaslat tárgyalásán.
Míg a képviselői irodaházban Lázár János rágott egyet a negyvenhétezres gumicsonton, Molnár volt párttársa, az MSZP-s Steiner Pál szintén sajtótájon kifogásolta, hogy a Fidesz – szemben Rogán Antal korábbi ígéretével – pályázat nélkül választja ki a Kossuth tér tervezett átalakítását kivitelező cégeket. A honatya szerint „ez a Fidesz-közeli vállalkozók helyzetbe hozása: mutyi”. Steiner helyesli, hogy bekerül a térre Tisza és Andrássy szobra, azért viszont ágáll, hogy a József Attila- és a Károlyi-szobornak nincs helye az új placckoncepcióban.
Kényszerzubbony
A Schiffer-affért követően ismét az LMP-s politika fókuszába sasszézó Scheiring Gábor arról beszélt újságíróknak, hogy a zöld frakció tartózkodni fog az uniós paktumról zajló országgyűlési szavazáson. Nem nyom igent, mert a megállapodás „nem húzza ki Európát a slamasztikából”, de nemet sem, mert a megállapodás „több a tűzoltásnál”.
Scheiring Gábor. Fotó: MTI / Soós Lajos
Az LMP öngyilkos politikának tartja az EU-ból való kilépést forszírozó jobbikos álláspontot, elutasítja, hogy Brüsszel Dél- és Kelet-Európát teszi felelőssé a kontinens gazdasági válságáért, miként azt is, hogy a nyugat a megszorításokban látja a megoldást. Scheiring úgy véli, a jelenlegi stratégia növeli az EU-periféria leszakadását, versenyhátrányát. Az LMP-s képviselő felrótta Orbán Viktornak, hogy „folyamatos kalandorpolitikájával eljátszotta brüsszeli politikai tőkéjét”, így most „kényszerzubbonyba” került, és „kénytelen a szerződésre kritikátlanul igent mondani”.
Inzulin
Szalámis zsemlével kezdtük összefoglalónkat, fejezzük is be azzal. A szocialista Nemény András – mint hétfőn a nyilvánosság számára is kiderült – cukorbeteg. És mint ilyennek, szigorú rend szerint kell étkeznie, akár üléstermi, pad alóli szénhidrátbevitelt kockáztatva. Nemény azt kifogásolta sajtótájékoztatóján, hogy egy minapi, a takarékosság jegyében fogant minisztériumi rendelet értelmében mindazon cukorbetegektől, akik bizonyos időpontokban képtelenek kétszer egymás után hetes szint alatti vércukorértéket produkálni, elesnek jelenlegi jó minőségű inzulinjuktól.
Nemény szerint sokak számára lehetetlen feladat a föltétel teljesítése, az átállás pedig emberéletekbe kerülhet. A képviselő úgy tudja, az életbe lépett rendelet nyomán a közelmúltban csupán a szülői tiltakozásnak köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy cukorbeteg gyerekek elveszítsék orvosságukat.
Kövér László mindezt már a házelnöki pulpitusról hallgathatta végig.
