Az ünnepek már a spájzban vannak: fahéjillat, sült pulyka, favásárlás, leértékelések, áruhitel. Színes, befogadó hazánk földjén ugyankkor sokan élnek, akik kicsit máshogy ünneplik a karácsonyt, saját hagyományaik szerint. Azokról nem is beszélve, akik minden évben George Michaeltől értesülnek arról, hogy hamarosan komoly forgalmi dugókra, tömött üzletekre számíthatnak és hirtelen terjedő jótékonysági lázzal szembesülhetnek, ha kiteszik az utcára a lábukat.
A hivatalosan számontartott 13 magyar nemzetiség jó része tartja a karácsonyt. A németek, a lengyelek, a szlovákok, a horvátok és a szlovének túlnyomó része a római katolikus hagyományok szerint, hozzánk hasonlóan ünnepel. Az ukránok, a románok, a ruszinok, a szerbek, a görögök és a bolgárok viszont a keleti ortodox egyházakhoz tartoznak, náluk általában később, január 6-án kezdődik csak az ünnep. Az örmények nem viccelnek, a karácsonyi szezon náluk 12 napig tart. A zsidók karácsonykor épp hanukázni fognak, a hinduk Ganésa istent magasztalják december 21-25-ig, a muzulmánoknak pedig februárig, a próféta születésnapjáig semmi dolguk.
A hazánkban élő oroszok az orosz ortodox egyházhoz tartoznak, mely a keleti ortodox egyházak legnagyobbika. Ők szintén a Julián naptárat használják, így náluk is két héttel a katolikus karácsony után van Szenteste.
Ortodox keresztény karácsonyi szertartás
Fotó: MTI
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű a Magyarországon élő oroszok számára, magyarázza Zsenya, aki már több mint 10 éve itt él: „Mivel nálunk 70 évig nem ünnepelték rendesen a karácsonyt, eléggé eltűnt ez a szokás. Csak a vallásos emberek tartották sokáig, de lassan visszatér a hagyomány egyre szélesebb körben”. Zsenya szerint a kommunista időszakban a hatalom igyekezett teljesen eltüntetni minden vallással kapcsolatos hagyományt a Szovjetunióban és ebben javarészt sikerrel is járt.
Az ünnepet így sem sikerült teljesen kiirtani, a valláshoz ragaszkodó, hagyománytartó emberek átették a karácsonyozást szilveszter estére, így az újévi ünneplés mellett kevésbé feltűnő a karácsonyi vacsora és az ajándékozás, de Zsenya szerint sokan egyáltalán nem is tartják már a karácsonyt, legfeljebb az üdvözlések szintjén. Hozzáteszi, hogy az utóbbi időben viszont egyre többen térnek vissza a régi szokásokhoz, ám elmondása szerint ez sokkal intenzívebb templombajárással jár ilyenkor, mint a katolikusoknál.
Akiknél újévkor van a karácsony, azok ekkor tartják az ajándékozást és a családi szilveszterezést is. A vallás szerint karácsonyozók a január 6-ai dátumot megelőzően 40 napig böjtölnek, nem esznek húst, 6-án este pedig elmennek templomba, ahol legalább hajnali 3-ig tart a szertartás. Másnap van a karácsonyi ebéd és vacsora, ahol elég sok húst esznek. Zsenya speciálisan orosz karácsonyi ételről nem tud, de azt elmondta, hogy a sült liba ilyenkor szinte kötelező szereplő az asztalon.
A bunyevácok délszláv népcsoport, akik hivatalosan nem elismert nemzetiség hazánkban, bár ezen már többször megpróbáltak változtatni. Hagyományosan Bácskában élnek jelentősebb számban, például Baja városában, a Vajdaságban pedig főleg Szabadka, Zombor és Bács városokban és vidékein. A bunyevácok, akik a szerb és a horvát nyelvhez is közel álló bunyevác nyelvet beszélik, eredendően római katolikus vallásúak. Éppen ezért alapvetően nem beszélhetünk nagy különbségekről a karácsony szempontjából, de mint minden népcsoportnak nekik is megvannak az ünnepi sajátosságaik – mondta Muity Mijo, a bunyevác blog szerkesztője.
A karácsony, bunyevácul Božić szentestéjét a családi betlehem teszi meghitté. Az asztalkán álló díszes karácsonyfa mellett ünnepi kellékek, a Luca-napi zöldellő búza, edénykében különféle magvak (búza, kukorica, stb.), gyümölcsök, alatta pedig leterített szalma, a gyerekek játszótere, néha még hálóhelye is.
A vacsora közös imával kezdődik, majd azt követően a családtagok egymást köszöntve adják át ajándékaikat, természetesen főként a gyerekekre fókuszálva. A kellemes hangulatot diszkrét tamburazene biztosítja. Ez azonban a múlt – teszi hozzá Mijo – ma már egyszerűbben zajlik mindez.
A böjtöt követően vacsora idején olyan ízes ételek sokasága kerül terítékre, mint például halászlé tésztával, vagy bableves csipetkével, esetleg orjaleves házikockatésztával – ha épp túl vagyunk a disznóvágáson – és a főtt hús mellé mártással. Egyéb sültekkel együtt sok helyen a birsalmás pulyka az est fénypontja. A szépen terített karácsonyi asztalt bőség jellemzi: ünnepi fonott kalács, alma, dió és fokhagyma mellett méz, italokból kisüsti pálinka és tőkebor található. A bunyevác blogger szerint éjféli mise után hazatérve előkerül a disznókocsonya és mézes-mákos guba, végül némi forralt borral alapozzák meg a békés éjszakát.
A magyar romák túlnyomórészt római katolikus vallásúak, ahogyan a magyarok is. Mária szerint a szokásokban nem igazán, az ételekben viszont van némi különbség a magyar katolikus szokásokhoz képest. Például a húsos káposzta és a kalács nem maradhat el. „A káposzta mellé dukál a cigánykenyér, amit mi beások punyának híunk, míg a lovári cigányok bodagnak”. A fát együtt díszítik, együtt esznek, isznak, az ajándék pedig nem olyan fontos, csak a gyerekeknek, nekik viszont mindenképpen. A szaloncukrot pedig nem a fa alá, hanem mindig a fára rakják. Marcsi kiemelte, hogy a romák ilyenkor visznek ajándékot a halottaiknak a temetőbe is, „ha mást nem, fenyő ágat, de mi inkább mini fát szoktunk tenni a sírra és szaloncukrot is”.
Romakarácsony cigánykenyérrel
Fotó: MTI
Az örmények a kereszténységet elsőként ismerték el állami vallásként i.sz. 301-ben. A mai napig saját egyházuk van, az Örmény Apostoli Egyház, mely az antikalkhedón, vagy mifazita egyházak közé tartozik. Ők azok, akik szerint Krisztus egyetlen személy, melyben az isteni és az emberi jelleg egyetlen természetben van jele, az isteni és az emberi egyesülve vannak, különállás és keveredés nélkül.
A hazánkban élő örmények számáról nem igazán vannak adatok, de az Armenia Népe Kulturális Egyesület 3,5 ezerre, az 1995-ben létrejött Országos Örmény Önkormányzat 10 ezer főre becsüli az örmény származásúak számát Magyarországon. Az örmény karácsonyi időszak a Julius Cézár nevéhez fűződő régi Julián naptárt veszi alapul, mely nem követte a XIII. Gergely által 1581-ben bevezetett Gergely-naptár reformjait, ezért náluk december 31-én kezdődik, viszont egészen a Julian újévig, január 13-ig tart a karácsony. Szenteste január 6-án van.
Örményül a karácsonyi üdvözlet: Snorhavor szurb dzsnund! (Örvendezünk a szent születésének!). Az örmény ünnepi finomságok között szerepel az anúsabor, vagyis örmény puding, ami búzából, sárgabarackból, mazsolából, mandulából, pisztáciából és dióból készül. Fontos étel még a kozi búd, azaz a pácolt sonka.
Örmény keresztények a 12 napos karácsony egyik estéjén
Fotó: MTI
Bár a szintén magyarországi nemzetiségnek számító románok vallása eltér az itthoni többségi római katolikusokétól, de pl. a Karácsonyt, Jézus születését mindkét kultúra együtt ünnepli. Érdekes, hogy húsvétot viszont nem. Ahol tehát románok, magyarok, szerbek és cigányok élnek együtt, ott húsvétkor a románok tiszteletben tartották a „magyar húsvétot”, de a magyarok is , hasonlóképpen a „román Húsvétot”. Igy például a vegyes házasságban élők „kétszer” ünneplik Jézus feltámadását és esznek főtt sonkát és tojást. Kimpián Péter, gyulai román újságíró szerint Gyulán pl. volt kocsonya, töltött káposzta, beigli és hájas tészta. A „régi” világban pedig karácsony előtt vágták le a disznót és karácsonykor előkerült a hurka, a kolbász és a tepertő is. A vasárnapi ebéd orjaleves sok zöldséggel, töltött káposzta, hurka-kolbász, beigli és hájas tészta.
Petrusán György egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Román Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetőjének írása szerint a románoknál karácsonykor (Crăciun) nagy hagyománya van a kolindálásnak. A karácsony előestéjén lezajló csoportos kolindálás a bőséget volt hivatott előidézni az egész közösség számára. A 10–15 éves fiú-, ritkábban lánygyermekek már az előző nap előkészítették a vászontarisznyákat, botokat, megtanulták a kolindákat, amelyeket a házak ablaka alatt énekeltek el, miután a „Szabad-e kolindálni” vagy Beengedsz-e gazda a házba (Slobod îi a corinda? Lăsa-mi gazdă-n casă?) kérdésre pozitív választ kaptak. A fiatal legények, a gyermekekkel ellentétben nagyobb csoportokba verődve kolindáltak, s mindig elkísérték őket a zenészek. Különbségek mutatkoznak a szokás gyakorlásának időpontjában is. A gyermekek általában délutántól estig, a legények pedig estétől reggelig jártak köszönteni. Minden háznál megtáncoltatták a lányokat és a kapott adományokat egy zsákban gyűjtötték össze, majd együtt fogyasztották el.
A karácsony estének egy másik nem kevésbé lényeges és színes szokása a kecskemaszkos alakoskodás, a turkajárás (umblatu cu turca). A teriomorf maszk fából készült fejrészének alsó állkapcsa mozgatható volt, a piros lepel alatt lévő turkát táncoltató személy egy zsinór rángatásával, a zene ütemére csattogtató hangot hallatott és táncoltatta a turkát. Táncát hegedűvel, dobbal és énekkel kísérték. Míg a kolindálók több csoportban jártak köszönteni, a turkajárásra településenként egyetlen, 5–6 főből álló csoport szerveződött. A turkával köszöntő legényeket adományokkal és pénzzel jutalmazták. A romániai magyar területeken népszerű betlehemezést a románok nem vették át.
Hanuka ünnepség a Nyugati téren
Fotó: MTI
A hazai zsidóság jelentős része az asszimiláció miatt szintén ünnepli a karácsonyt, ám sok családban a gyerekek számára az otthoni környezetből ismeretlen a karácsony. Helyette ebben az időszakban köszönt be a fény ünnepe, a hanuka, mely a zsidó felkelőknek, a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére emlékezik. Miután a görögök által meggyalázott jeruzsálemi Szentélyt újravatása előtt megtisztították, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát. Új olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre – manapság általában az ablakba – teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, hanukkiának hívják.
A magyar kisebbségek és nemzetiségek így, vagy úgy, különböző hagyományok szerint, különböző időpontokban, de december közepén, végén mind családjuk körében, kiadós vacsorák mellett és a tél sötétségét ellensúlyozó fényben töltik az év utolsó heteit.
