Antall József miniszterelnök leteszi az esküt a Parlamentben
Fotó: MTI / Varga László
Mestermunkát végzett azzal, hogy a kormányzó pártokat hatékonyan összekovácsolta, az ellenzéket pedig semlegesítette.
Lengyel László politológus (Népszabadság, 1990. május 24.)
A legmagasabb iskolai végzettségnek a Toldy gimnáziumi érettségi fog számítani.
Farkasházy Tivadar újságíró (Népszabadság, 1990. szeptember 15.)
Őt jól felkészült amatőrnek nevezném.
Pártay Tivadar kisgazda politikus (Napló, 1991. július 11.)
Mintha kilencmillió kommunistával építené a piacgazdaságot.
Orbán Viktor Fidesz-politikus (Fejér Megyei Hírlap, 1992. október 24.)
Antall József Csurka István pártját vezeti.
Hajdú András újságíró (Napló, 1993. január 29.)
Fotó: MTI / Németh György
Nem klasszikus ugyan, de egy-két napig megjegyezzük a szavait.
Horn Gyula szocialista politikus (Somogyi Hírlap, 1993. június 30.)
A miniszterelnök úr ismét a felhőkből beszélt.
Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus (Kurír, 1993. július 2.)
Csak akkor lettünk a szemében mikiegerek, amikor a hatalom kaptatóiról nézett le ránk.
Kalmár György tévériporter (Magyar Hírlap, 1993. július 11.)
Antall József számára a rendszerváltás egyszemélyes játszma.
Beke Kata MDF-politikus (168 Óra, 1993. szeptember 21.)
Ez az ország mindig is három lépésre volt a miniszterelnökétől.
Megyesi Gusztáv közíró (Magyar Hírlap, 1993. november 3.)
Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés.
Árpási Zoltán újságíró (Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)
Tudjuk, milyen nehéz volt vele, de nem tudjuk, milyen nehéz lesz nélküle.
Bánki András újságíró (Magyar Hírlap, 1993. december 14.)
Több volt a méltatlan szövetségese, mint a méltatlan ellenfele.
Bodor Pál író (Népszabadság, 1993. december 18.)
Szívében, zsigereiben az utolsó magyar arisztokrata politikus volt.
Bayer József politológus (Népszabadság, 1993. december 18.)
Antall József nagy ember volt, az árnyéka is nagy.
Surján László kereszténydemokrata politikus (168 Óra, 1994. június 28.)
Fotó: MTI / Rosta Tibor
Ő inkább uralkodásra, mint kormányzásra termett.
Pozsgay Imre volt szocialista politikus (Hitel, 1994/december)
Csak tragikus halála akadályozta meg, hogy személyesen bukjon bele a tiszteletre méltó szellemi és politikai idealizmusba.
Gróh Gáspár újságíró (Magyar Nemzet, 1996. február 10.)
Tiszteletet parancsoló személyiség volt, de nem szeretetre méltó.
Ugró Miklós újságíró (Napi Magyarország, 1998. november 21.)
Antall József tisztességéhez nem férhetett kétség.
Gyurcsány Ferenc szocialista politikus (Népszabadság, 2001. október 13.)
Az első szabadon választott magyar miniszterelnök megítélése most sokkal pozitívabb, mint kormányfő korában volt.
Herényi Károly MDF-politikus (Vasárnap Reggel, 2003. január 26.)
Egyszerre tudott magyar és európai lenni.
Martonyi János volt külügyminiszter (Dunaújvárosi Hírlap, 2004. április 5.)
A mai magyarországi józan jobboldal és a középen állók számára jelent igazodási pontot.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter (Magyar Nemzet, 2006. április 21.)
Ma már tisztelet övezi Antall Józsefet, politikai ellenfelei találtak más ellenséget maguknak.
Tóth Erzsébet költő (Magyar Hírlap, 2006. december 23.)
Vértelen átmenetet biztosított, megteremtette a közjogi rendszert.
Kerényi Imre rendező (Heti Válasz, 2008. szeptember 25.)
Fotó: Neményi Márton
Híveivel ellentétben úgy vélem, Antall nem államalapító, inkább a folytonosság embere volt.
Wéber Attila politológus (Népszava, 2010. szeptember 1.)
