Ezek a „szűk kapacitások” olyan intézményeknél fordulnak elő, amelyekben a férőhelyek tartósan alacsonyabbak a jelentkezők számánál, ahol tehát valamilyen szelekcióra van szükség. Ez – ábrákkal és magyarázatokkal bizonyítja Radó – leginkább a gimnáziumok és a felsőoktatás esetén jellemző.
A bejegyzésben azt állítja (konkrét példákat hozva az elképzelésekből) a szerző, hogy az új Orbán-kormány „kínos pedantériával mind alkalmazni fogja” azokat az eszközöket, amiket egy oktatáspolitikai elemző el tud képzelni annak érdekében, hogy Európa legszelektívebb közoktatási rendszere még kirekesztőbb, az esélyteremtésre még kevésbé alkalmas legyen. „Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvénytervezet módosító indítványokkal nem javítható, ugyanis a fenti eszköztár egyes elemeinek kilövése nem változtat a törvény egész konstrukciójának hatásán: a méltányosság követelményének elfogadhatatlan mértékű sérülésén. Elemi európai normák alapján az egész törvény elfogadhatatlan” – állítja.
Radó Péter idézi a szocializmus hiánygazdaságát leíró Kornai Jánost, aki számos munkájában az államszocializmus rendszerét „koraszülött jóléti államnak” nevezi. A nemrég megjelent „Gondolatok a kapitalizmusról” című tanulmánykötetében erről ezt írja: „A gyakorlatban az állam vagy képtelen volt az univerzális jogosultságokra vonatkozó ígéreteinek eleget tenni, vagy ha erre kísérletet tett, akkor azt csak szegényes, alacsony minőségi szinten valósította meg.” A jelenlegi kormányzat minden más területen is érvényesített célja az állam – korábban csak az államszocializmusban gyakorolt – korlátlan hatalmának biztosítása. A szocialista rendszerben a javak és szolgáltatások központi állami szétosztásának feltétele a hiány volt, ami automatikusan megteremtette az elosztás kontrollja iránti igényt. Megfordítva: logikus, hogy aki mindent maga alá gyűrő állami kontrollra jelent be igényt, az reprodukálja a kontroll egyik legfontosabb előfeltételét: az elérhető szolgáltatások keresletet mélyen alulmúló kínálatát. Másképpen fogalmazva: szűk keresztmetszetek nélkül nincs erős szelekció, erős szelekció nélkül nincs erős állami kontroll.
A kormányzat elsősorban ott szándékozik szűk keresztmetszeteket teremteni, ahol a magas egyéni megtérülés erős keresletet generál: a gimnáziumi oktatásban és a felsőoktatásban. A szűkösen rendelkezésre álló férőhelyek elosztása – ahogy az a felsőoktatásban már lényegében elkezdődött – nyilvánvalóan szükségessé tenné egy folyamatos, a tanulói szándékok érvényesülését lényegében kikapcsoló állami elosztási mechanizmus működtetését.
