Az LMP egy baloldali párt. Mikor vállalják fel ezt a jelzõt?
Meglehet, hogy soha.
Minden fontos kérdésben baloldali álláspontot képviselnek.
Igaz.
Kumin Ferenc nyilatkozta a következõt az FN-nek egy nyári politológus kerekasztal-beszélgetésen: „Az LMP jól érzékelhetõen imázskorrekciót hajtott végre az elmúlt hónapokban. Újabban nem vagyok szégyellõs, ha Schifferéket baloldali pártként kell azonosítani. Õsszel még nem lettem volna ilyen bátor. Nagy ára lesz, ha túl sokáig spekulálnak azon, mi minden nem akarnak lenni. Megalakulásuktól egészen a múlt év végéig jelentõs részben arról szólt a politikájuk, hogy levakargassák magukról a Magyarországon lejáratódott ökopárt bélyeget. Nem lesz jó buli, ha most meg a baloldali címkétõl kezdenek rettegni.”
Érési folyamat zajlik, ami kívülrõl tûnhet akár bénázásnak is. De nálunk nem úgy megy, hogy a nagyfõnök meghatározza az irányt, aztán karriervágyból vagy szervilizmusból mindenki beáll a sorba.
Inkább üléseznek állandóan. Annyi kongresszusuk volt két év alatt, mint a megboldogult MSZMP-nek egész életében.
Sõt, meg is elõztük õket. Már szervezzük a tizenhatodik kongresszusunkat.
És ez jó hír?
Igen, mert mutatja, hogy az LMP-ben részvételi elven mûködik a politikaalkotás: minden tagunknak rendszeresen lehetõsége van elmondania a véleményét, most egyebek mellett arról, nevezzük-e magunkat baloldali pártnak.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Ön mit gondol?
Majd elmondom a jövõ januári kongresszusunkon, ahol dönteni fogunk errõl, meg arról is, hogy milyen viszonyt akarunk kialakítani a riválisainkkal.
Errõl Török Gábor írt a minap: „A Jobbik és az LMP kezében is ott lenne a lehetõség… A Jobbik az olasz Fini pártjának útját követné, újszerûségét és radikalizmusát megõrizve konszolidálódna, az LMP pedig felismerné, hogy nem elhúzódni kell az MSZP-tõl, hanem okosan és erõt mutatva rátámadni. A Jobbik „új jobboldalnak”, az LMP „új baloldalnak” nevezné magát, ezzel is jelezve, hogy kettõs harcra készül (egyrészt a régivel a saját oldalon, másrészt a másik oldallal), egyértelmûen deklarálva, hogy nem együttmûködni akarnak a régiekkel, hanem legyõzni, meghaladni, kiszorítani akarják õket. Nem félnének attól, hogy támadjanak: nem keresnének a maiak által parlagon hagyott, lefedetlen, de sokkal kisebb hozamot biztosító helyeket (szélsõjobb, zöldpárt), hanem bejelentenék igényüket a vezetõ szerepre. Ahogy a korábban liberális Fidesz tette ezt 1994 után a régi jobboldallal.” Felveszi Törököt tanácsadónak?
Gábor szerintem nem vállalna ilyet egyik párt mellett sem. De azzal talán nem keltem rossz hírét, ha elmondom, egyetemi kollégák vagyunk és szoktunk politikáról is beszélgetni. Egyébként azzal egyetértek, hogy a baloldaliságot újraértelmezõ stratégia alkalmas igazán az MSZP-tõl való megkülönbözésre.
Ez már ugye a januári kongresszusi beszéd?
Feltehetõen ott is elmondom majd ezt.
Azt meg Giró-Szász Andrástól hallottam, még az õ kormányszóvivõi megbízatása elõtt, hogy: „Az LMP jövõje jelentõs részben a kormányzás sikerességétõl és a szocialista párt megmaradásától függ. Ha a kormányzás sikeres, és a szocialisták megmaradnak, akkor a Fidesznek az az érdeke, hogy megossza a baloldalt, és versenyeztesse egymás ellen az LMP-t és az MSZP-t. Ha a kormányzás rossz, és a Jobbik megerõsödésével a törésvonal átkerül a mérsékelt jobb és a szélsõjobb közé, az az LMP végét jelenti, hiszen ebben az esetben a Fidesz óhatatlanul középre fog nyitni.” Ehhez mit szól?
Vitatkozom. Orbán katasztrofálisan kormányoz, ami rossz az országnak, de a legcsekélyebb mértékben sem rontja az LMP 2014-es esélyeit. A Fidesz egyre kevésbé pártnak, sokkal inkább üzleti- és médiabirodalomnak tûnik, aminek van egy portfóliója a Parlamentben. Én már nem számolok azzal, hogy pozitívra hozható ki a négyéves kormányzás megítélése.
Fotó: Kummer János / fn.hu
A Fidesz úgy döntött a bentlakásos frakcióülésén, hogy az Áder János-féle tervezettel összhangban egyfordulóssá tenné a választásokat. Ami rossz hír az LMP-nek. Hiszen a Lehet Más a Politika – hacsak nem akarja egytõl egyig bukni az egyéni választókerületeket – kénytelen lesz már a választások elõtt koalícióra lépni az MSZP-vel.
Errõl akkor tudok elgondolkodni, ha van egy konkrét helyzet.
A mostani még nem elég konkrét?
Ez még nem az.
A Fidesz-frakció döntött.
A döntés az Országgyûlésben születik majd meg. Szerintem Orbánék egész egyszerûen elszámolták magukat. Abban bíznak, hogy egy aránytalan, egyfordulós rendszerben a 2010-esnél kisebb támogatottság mellett is megszerezhetik az abszolút többséget. Láthatóan nem értik, hogy az egyfordulós rendszer az MSZP-nek és a Jobbiknak jó, az LMP-nek és a Fidesznek viszont rossz, a kétfordulós pedig pont fordítva.
Mert?
Nem titok. Kétfordulós rendszer esetén egy olyan körzetben, ahol a második fordulóban egy fideszes és egy jobbikos jelölt maradna állva, ott az MSZP- meg az LMP-szimpatizánsok szavazataival simán gyõz a fideszes. És ott is a fideszesé a siker, ahol emeszpéssel vagy elempéssel küzd, hiszen a jobbikos szavazók a jobbos jelöltre ikszelnek. Szóval a Fidesz számára kész öngyilkosság lenne az egyfordulós rendszer.
De önnek nyilván nem ez fáj. Hanem az, hogy az LMP-t is alaposan visszanyesné az eseteleges egyfordulós rendszer. Létszámában és – a szocikkal közös jelöltek miatt – imidzsében is.
Ennél nagyobb baj, hogy hatalmas sanszot kapna a Jobbik. Ugyanis, ha országos szinten a tavalyi választási eredményéhez képest legalább bõ tíz százalékot erõsödik, akkor abban az egyetlen fordulóban relatív többséggel megnyeri az összes válságövezeti körzetet. A második körben – ha lenne olyan – persze mindet elveszítené, hiszen nincsenek másodlagos preferenciájú szavazói. Az egyfordulós rendszerben, kedvezõtlen körülmények között, akár a mandátumok felét is a mondjuk harminc százalékos országos támogatottsággal bíró Jobbik söpörheti be. Rémálom, de már 2014-re reális forgatókönyv, hogy kormányra kerülnek Vonáék.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Lázár frakcióvezetõ korábban azt üzente: tessék jönni, tárgyaljunk. Mennek?
Föltétlenül.
Ha még lesz rá módjuk.
Remélem, lesz. Már csak azért is, mert több korábbi törvény esetén is azt a technikát alkalmazta a Fidesz, hogy betolt valami egészen durva tervezetet, aztán félig kihátrált belõle. Talán most is ez következik majd. Végtelenül idealistaként azt gondolom, hogy értelmes dolgokról még Orbánékkal is meg lehet állapodni, fõleg, ha ez az õ érdekeiket is szolgálja.
Az imént jobbikos rémálmot emlegetett. Sokan az ön júliusi vízióját minõsítették rémálomnak: javasolta, 2014-ben álljon össze egy alkalmi LMP-MSZP-Jobbik-koalíció, mindenki fogja be az orrát, verjenek kétharmadot a Fideszre, aztán az új Országgyûlés semmisítse meg a Fidesz antidemokratikusnak ítélt kétharmados törvényeit, majd oszlassa föl önmagát, és írjon ki új választásokat. Komolyan beszélt?
Az Áder-féle választójogi törvénytervezet lufija mellé akartam felengedni még egy lufit. Egyrészt üzentem a Fidesznek, mégpedig azt, hogy olyan helyzetet próbál létre hozni, amiben önmagát fogja lekaszabolni. Másfelõl üzentem a többi ellenzéki pártnak: töprengjünk el, mit kezdünk, ha a Fidesz nemcsak szövegel, de meg is szavazza ezt az eszement választási rendszert, sõt a kétharmados adótörvényt is. Mit teszünk, ha a költségvetési tanácsban tényleg ott lesznek a Fidesz-káderek, akik meg tudják fúrni egy demokratikus többséggel megválasztott, nem fideszes Országgyûlés költségvetését, és ezen keresztül kormányt buktathatnak? Tisztában vannak vele, hogy ez esetben nem olyan könnyû kis alkotmányos válságunk lesz, mint amiket eddig láttunk, hanem konkrétan össze fog dõlni a magyar alkotmányos rend? Úgy járhatunk, mint Esztergom. Oké, hogy le kell váltani az Orbán-kormányt, de hogyan fogjuk leváltani az orbáni politikát? Hogyan fog a mindenkori többség élni azzal a jogával, amiért nyolcszáz éve kitalálták a parlamentarizmus, hogy maga döntsön az adókról és a költségvetésrõl?
Azért az kínos, hogy az emberi jogok szószólójaként ismert LMP koalícióra lépne, még ha rövidkére is egy szélsõjobbos párttal. Amúgy Schiffer András nyilatkozta az FN-nek egy éve: „Együttmûködés elképzelhetetlen egy olyan párttal, amelyik az országgyûlési vitákban is menetrendszerûen kérdõjelez meg demokratikus alapértékeket.”
Ne feledjük, hogy az LMP más pártoknál jóval keményebb hangot üt meg, amikor a Jobbik politikai környezetszennyezést követ el a cigányozással, a buzizással meg a zsidózással. Ráadásul kik is kritizálnak bennünket? A szocialisták a Jobbik-jelenséget letudják azzal az önmagában egyébként igaz állítással, hogy pfuj, fasiszták. De mondják már meg, kinek a kormányzása alatt dagadt tizenhat százalékossá Vona pártja! A fideszesektõl meg azt kérdem: kinek a rendezvényein lengettek elõször árpádsávos zászlót, és kinek az országgyûlési képviselõje avatta fel a Magyar Gárdát? E két pártnak köszönhetjük a Jobbikot. Nekünk ez ügyben nincs bûntudatunk, nekik meg van, vagy legalábbis kéne, hogy legyen.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Sokan értelmezték úgy az ön javaslatát, hogy az LMP nyit a Jobbik felé.
A nagy túrót!
Túró van az LMP háza táján is. A minap a Fejér megyei szervezetüket oszlatták föl, és Hajdú-Biharból is lehet más botrányokról hallani. Tudni egy negyvenkilenc LMP-s által aláírt levélrõl, melyben egyebek mellett ez áll: „A párton belüli érdekcsoportok marakodása során egyes LMP-sek minõsíthetetlen hangnemben támadják egymást… A viták nem politikai útkeresésrõl szólnak, hanem személyes indíttatásúak.” Mennyi ennek az igazságtartalma?
Én is az aláírók között vagyok, szóval teljesen igaznak gondolom a levelet. Más kérdés, hogy nem a nyilvánosságnak szántuk, hanem belsõ használatra, saját párttársainknak, és olyankor hajlamos karcosan fogalmazni az ember. Ahol gond van, most kell rendet tenni, hogy a kampánynak egységes pártként fussunk neki.
A parlamenti frakcióban is egymást marják a tagok?
Dehogy. A frakció a párt legjobban mûködõ szervezete. A leveleinket rendszeresen kiszivárogtató blog szerzõje egyszer igazán beülhetne hozzánk, hogy lássa, milyen egyetértésben dolgozik a képviselõcsoportunk. És arra is felettébb kíváncsi vagyok, hogyan fér hozzá a belsõ levelezésünkhöz. Tudtommal a levéltitok megsértése Magyarországon bûncselekmény.
Lehet az közérdekû adat, majd eldönti a bíróság, ha nagyon összeakaszkodnak fölötte. De van egy másik LMP-s belsõ levél is, az a fõvárosban íródott, és azt taglalja, a második kerületi idõközi választásokon indítsanak-e a szocialistákkal közös jelöltet a fideszes ellenében.
Azért az elég meredek, hogy az MSZP-közeli napilap délelõtt lehozta a levelünket, délután pedig a a szocik azt javasolták, induljunk közösen. Ritkán támadnak heves érzelmeim, de most komolyan megfordult a fejemben, hogy én magam indulok el a második kerületben. Egyre inkább az a benyomásom, azért erõltetik ezt a közös jelölt dolgot, nehogy kiderüljön: a városokban az LMP mindenütt erõsebb, mint az MSZP.
Zárásként hadd hozok még egy testes idézetet, ezt Kiss Viktortól. „A 2010-es választások idején a Fidesz, a Jobbik és az LMP is meglovagolta az elitellenességet. A Lehet Más a Politikának már a neve is erre utal, szavaztak is rá jó sokan. Schifferék számára két veszély következik ebbõl. Az egyik: ha az LMP elhiszi, hogy õ egy fantasztikus médiapárt, és elhiszi azt is, hogy elszakadhat a gyökereitõl, mindattól, amit fontosnak tartott, mielõtt híres és sikeres párt lett belõle. Hiba lenne azt hinnie, hogy bármikor megismételhetõ a 2010-es országgyûlési választásokon és az EU-kampányban felmutatott fantasztikus siker. Hiba lenne azt hinni, hogy most egy kicsit baloldaliak lesznek, azzal hasítanak, aztán ha az nem jön be, indulhat megint a zöld duma, majd elõkaphatják a feminista kártyát, és így tovább, és mindig lesz valahogy… A másik nagy veszély: az LMP kitalálta, hogy Orbán Viktor kihívója szeretne lenni. Csakhogy a Lehet Más a Politika mind infrastruktúrájában, mind kvalitásában, beágyazottságában és minden másban alkalmatlan elsõ számú ellenzéki párttá válni. Ha a két csapda bármelyikébe belesétál a párt, nem biztos az sem, hogy a Parlamentben tud maradni.” Elõször is: meddig biznisz az elitellenesség?
Az LMP valóban elitellenes párt, ami jól csengett a 2010-es korteskedés alatt, tudom, én lehettem a kampányfõnök, nem volt nehéz dolgom. De 2014-ben ennél jóval többre lesz szükség.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Megszûnik az LMP úgymond elitellenessége? Vágó képviselõ kidobja a hózentrógerét?
Az LMP elitellenes marad, mint a zöldek általában, ennek lényege, hogy a részvételi demokráciában hiszünk. Ami nem marketingelem, hanem a három alapértékünk egyike.
Elitellenesek, egyúttal az elit részei.
Valóban van ebben némi önellentmondás, de kezelhetõ. A német zöldek is megoldották, és most lehet, hogy megnyerik az ottani választásokat, pedig nincs elnökük, és a képviselõik néha most is tornacipõben járnak be a törvényhozásba – hogy említsek egy szervezeti és egy formai jellemzõt is.
Azt komolyan gondolják, hogy az LMP lehet Orbán legfõbb kihívója?
Jogos Kiss Viktor kérdése. De azzal csak nem kampányolhatunk ismét, hogy mi leszünk a legjobb ellenzéki párt. Négy, parlamentben töltött év után nyilván azzal kell majd elõállnunk, mit tennénk kormányon. Egyelõre azon dolgozom, hogy 2013-ra összeálljon az LMP részletes kormányprogramja, aztán meglátjuk, milyen társadalmi támogatottság szervezhetõ mögé.
Kiss Viktor szerint az sem biztos, hogy 2014-ben ismét bejut az Országgyûlésbe az LMP.
Na, ahhoz óriási hülyeségeket kellene csinálnunk. Nem fogunk.
