Kumin: Nem jó buli, ha az LMP retteg a balosságtól

Kumin Ferenc írja blogján május huszonharmadikán az Országgyűlés két baloldali pártjáról a következőt: „Az LMP jól érzékeli – túl éles politikai receptorokat ez nem is kíván – hogy

a magyar baloldal, ahogy eddig ismertük, ütemes léptekkel halad önmaga felszámolása felé. Ilyenkor érdemes udvariasan, ám kellő határozottsággal feltenni a kezet, és azt mondani: itt vagyok, jelentkezem, szívesen kitöltöm a vákuumot, amelyet tudva lévő módon nehezen visel hosszasan a politika. Volt már olyan a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben, hogy egy komplett oldal rommá verve a földön hevert, és valaki lehajolt, hogy felvegye.” Beszélgetésünk harmadik szakasza arról szól, mi lesz a szocikkal és mennyi van az LMP-ben. Kezdjük az MSZP-vel.

Giró-Szász András: A minapi gyöngyöspatai Jobbik-siker előtt két időközi választás is zajlott. Mindkét helyen a Fidesz nyert, de ez most lényegtelen. Zuglóban az LMP lett a második,

Püspökladányban pedig a Jobbik. És mindkét helyen csak a harmadik helyet szerezte meg az MSZP, úgyhogy vidéken és a fővárosban sem tudott kitörni a tizen százalékból. A párt nem tudta elvinni a szavazóit, még azokat sem, akik megmaradtak neki, és nem tudott szimpátiát kelteni maga iránt azokban sem, akik nem biztos pártkötődés alapján adták le a szavazatukat. Ma nincs karaktere, nincsenek világosan megfogalmazott céljai, és nincsenek olyan politikusai, akik mentesek lennének az elmúlt nyolc évben rájuk égett billogtól. Ha bő fél éven belül nem tudja lezárni belső vitáját, könnyen lehet, hogy sosem áll talpra. A kormányzás számára ideális ez a helyzet, a Fidesznek viszont rosszat tesz, mert nincs igazi ellenfél. És az a sportoló, akit nem kényszerítenek versenyre, előbb-utóbb kevesebbet edz, és a kvalitásaitól függetlenül visszaesik a teljesítménye.

Kiss Viktor: Az MSZP addig volt sikeres, ameddig létezett Magyarországon ideológiai értelemben vett baloldal. Baloldalinak lenni azt jelentette a kilencvenes években, hogy a rendszerváltás és a kapitalizálódás folyamatában nem engedjük, hogy társadalmi rétegek ellehetetlenüljenek. Így lett az MSZP a nyugdíjasok, vesztesek és Horn Gyula pártja. Egyértelmű, hogy a szocialisták ezzel az ideológiai alappal nem támogathatták a neoliberális modernizáció gyurcsányi programját. Gyurcsány azonban közben karizmatikus politikussá vált, és sokan benne látják Orbán egyetlen lehetséges kihívóját. Ebből a szempontból tehát a régi, funkcióját vesztett baloldal és egy részben elhasználódott politikai fenegyerek áll egymással szemben.

Szakad az MSZP?

Kumin Ferenc.: Úgy tűnik, nagyjából fele-fele támogatottsággal bír mindkét oldal. Ettől szerencsétlen a küzdelem, hiszen racionálisan egyik fél sem mondhatja azt: belátom, gyengébb vagyok. Mindkettő a másiktól várja a meghátrálást, és tulajdonképpen igaza is van.

G-Sz. A.: Gyurcsány támogatottsága a tagságban nagyobb, Mesterházy pedig a párt intézményeiben erősebb. Nem véletlen, hogy Gyurcsány pártszavazást akart, Mesterházy meg rendkívüli kongresszust hívott össze júniusban.

G-Sz. A.: Az elmúlt húsz évben sok mindent meg lehetett tenni a szocialistáknál, egyet nem: elhagyni a pártot. A dezertőr politikailag halott lett. Ez is egy dogma, amiről nehéz megjósolni, megdől-e a közeljövőben.

K. V.: Gyurcsányt nem a Fidesz győzte le, hanem a saját pártja. Mégpedig azzal, hogy bármilyen belső változtatásba kezdett, próbálkozását azonnal megfúrta a régi vezérkar csendes oppozíciója. Mezei hadakról az MSZP esetében egyre kevésbé van értelme beszélni, hiszen mára gyakorlatilag elfogyott a tagság.

Ma sincs, aki cédulát gyűjtene?

G-Sz. A.: Már 2010-ben is problémát okozott számukra a választókerületenkénti hétszázötven kopogtatócédula összegyűjtése.

K. V.: A szocialisták kapcsán az egyik fő kérdés Gyurcsány politikai jövője. A másik pedig az, hogy mikor tér magához az MSZP mögötti elit és hálózat, és ha magához tér, mit fog tenni. Ez a csoport sérthetetlen volt egészen mostanáig, ám a kormányváltás óta rá kellett jöjjön, hogy képtelen integrálódni az új hatalmi struktúrába.

Panaszkodott is arra egy interjújában Mesterházy Attila, hogy elillantak pártja holdudvarából a gazdasági háttéremberek. De visszatérve: benne van a pakliban, hogy részben a belső konfliktusok miatt az MSZP épp úgy elfogy, mint az SZDSZ?

Török Gábor: Az MSZP esetében kevésbé egyértelmű a helyzet. A párt egyrészt jól láthatóan a vesztébe rohan, tavalyra iszonyatos állapotba került, ám a választások óta nem amortizálódott tovább. Egyesek azt mondják, hatalmas kudarc, hogy az elmúlt egy évben nem tudta növelni szimpatizánsai számát. Szerintem viszont relatív siker, hogy megtartotta tavalyi szavazóit, hiszen mostanáig egyetlen ekkorát bukó magyar párt sem volt erre képes. Az MDF 1994-ben elveszítette a választásokat, a legnagyobb ellenzéki párt lett, aztán egy évvel később már sehol sem volt. Ami pedig a Gyurcsány-ügyet illeti: a Fidesznek az lenne a legjobb, ha az MSZP nem esne szét, hanem folyamatosan a szétesés állapotában maradna. És mivel a politika többszereplős játék, kívülről is elősegíthető a jelen állapot konzerválása.

Hogyan?

T. G.: Nem gondolkodtam ezen. Sok furcsaság történik a politika hátsó fertályán.

Ki lesz képes megszólítani a hontalan liberális és – az MSZP ellehetetlenülése esetén – a szocialista szavazókat? Az LMP?

K. F.: Többen készülnek erre a szerepre. Az LMP jól érzékelhetően imázskorrekciót hajtott végre az elmúlt hónapokban. Újabban nem vagyok szégyellős, ha Schifferéket baloldali pártként kell azonosítani. Ősszel még nem lettem volna ilyen bátor.

Az elempések zárt ajtók mögött baloldali pártként beszélnek önmagukról, a fontos kérdésekre baloldali válaszokat adnak, miközben attól félnek, ha nyíltan felvállalják e címkét, a nép a „kommunistákkal” azonosítaná őket.

K. F.: Nagy ára lesz, ha túl sokáig spekulálnak azon, mi minden nem akarnak lenni. Megalakulásuktól egészen a múlt év végéig jelentős részben arról szólt a politikájuk, hogy levakargassák magukról a Magyarországon lejáratódott ökopártbélyeget. Nem lesz jó buli, ha most meg a baloldali címkétől kezdenek rettegni. Népszavazási kísérletükkel átléptek egy határt, tíz pontjuk tökéletesen megfelel egy mai szociáldemokrata párt profiljának. Végre kezdik magukra venni a baloldaliságot. Ezért minden elemzőt arra biztatok: bátran titulálja baloldalinak az LMP-t, már csak azért is, mert sokkal könnyebb kimondani, mint azt, hogy ökopárt.

Giró-Szász András a beszélgetésünk korábbi szakaszában tehetségtelennek nevezte az LMP-t.

Giró-Szász András – Fotó: Kummer János / fn.hu

G-Sz. A.: Egy konkrét ügy kapcsán valóban jogos volt ez a jelző. Amúgy pedig azt gondolom, hogy az LMP jövője jelentős részben a kormányzás sikerességétől és a szocialista párt megmaradásától függ. Ha a kormányzás sikeres, és a szocialisták megmaradnak, akkor a Fidesznek az az érdeke, hogy megossza a baloldalt és versenyeztesse egymás ellen az LMP-t és az MSZP-t. Ha a kormányzás rossz, és a Jobbik megerősödésével a törésvonal átkerül a mérsékelt jobb és a szélsőjobb közé, az az LMP végét jelenti, hiszen ebben az esetben a Fidesz óhatatlanul középre fog nyitni. Orbán elemi érdeke lesz, hogy a saját táborán kívül azt a képet erősítse: a nagyon rossz és a kevésbé rossz között lehet választani. A méréseink alapján az LMP szavazatokat tudott szerezni, de ezeket egyáltalán nem a centrumból, hanem a szocialistáktól szedte el. Azaz: ha hosszú távon meg akar erősödni, akkor baloldali alternatívaként kell a szocialisták mellett megjelennie. Akár győz, akár veszít 2014-ben a Fidesz, jelentős politikai erő marad. Hogy vele szemben milyen szövetségek jönnek létre, és kik lesznek annak szereplői, egyelőre kérdéses.

Az új választójogi törvény július elején napvilágra került tervezete mennyiben befolyásolja a pártstruktúrát?

T. G.: Többségi irányba viszi, az eddiginél is jobban koncentrálja. Ha valóban az Áder János által említett szempontok mentén születik meg az új törvény, a mostaninál sokkal egyszerűbben lehet majd abszolút többséget szerezni, s akár kétharmadot is elérni: persze csak azoknak, akik az egyéni választókerületekben már a jelöltállításnál a lehető legszélesebb összefogást hozzák létre. Innentől az ellenzék számára az együttműködés már nem lehetőségként, hanem sajátos választási kényszerként vetődne fel, amit azonban a széttagoltság és egyéb más tényezők egyelőre megakadályoznak.

K.V.: Nem nehéz észrevenni, hogy a Fidesz a kisebb parlamentre vonatkozó ígéretét úgy próbálja beváltani, hogy az számára kedvező feltételeket teremtsen a választási küzdelemben. A most napvilágra került javaslat azonban önmagában még nem teszi legyőzhetetlenné a jobboldalt, és semmilyen egyesülésre vagy koalíciókötésre nem kényszeríti a szereplőket. Éppen a Jobbik és az LMP esete bizonyította, hogy még a „legantidemokratikusabb” elemek ellenére is meg lehet találni a parlamentbe vezető utat. Gondolok itt elsősorban az ötszázalékos küszöbre, amitől a politikai elit egyszerűen képtelen megszabadulni – valószínűleg azért, mert fél egy igazán sokszínű pártstruktúra létrejöttétől.

Fotó: Kummer János / fn.hu

K. F.: Leginkább az egyfordulós jelleg hat a szövetségkötésre. Nem lehet várni az első forduló utánig, nem lehet titkolni, ki kivel állna össze, már a választás előtt teríteni kell a kártyákat. A választók szemszögéből ez előny, mert nincs zsákbamacska, a jelenlegi ellenzékiek viszont érthetően nem örülnek; nyilván egyik sem szívesen kampányol azzal, hogy melyik másikkal áll össze, hol, ki, kinek a javára lép vissza.

András?

G-Sz. A.: Az elmúlt egy év megtaníthatta volna számunkra, hogy tervezetekről nem érdemes polemizálni, csak elfogadott törvényekről.

T. G.: Azért jó a Kumin Feritől vett idézet, mert a mai állapot bizonyos értelemben valóban a ’94-’98-as helyzetre emlékeztet. A mostani LMP-t összevetve az akkori Fidesszel, azt látjuk, Schifferék későn érzékelték, hogy tér nyílik előttük. Meglehet, túl későn. Nem tudni, pár év múlva hogyan fog kinézni a magyar baloldal, még az sem kizárt, hogy egy megújult MSZP vezeti majd. És persze arra is van – szerintem csekély – esély, hogy az LMP nyeri el ezt a szerepet. És az is lehet, hogy egészen más, ma még ismeretlen szereplő lesz abban a pozícióban. Sőt az is előfordulhat, hogy indul az inga jobbról balra, de nem lesz senki, aki beteljesíthetné a választók politikai akaratát.

K. V.: A 2010-es választások idején a Fidesz, a Jobbik és az LMP is meglovagolta az elitellenességet. A Lehet Más a Politikának már a neve is erre utal, szavaztak is rá jó sokan. Schifferék számára két veszély következik ebből. Az egyik: ha az LMP elhiszi, hogy ő egy fantasztikus médiapárt, és elhiszi azt is, hogy elszakadhat a gyökereitől, mindattól, amit fontosnak tartott, mielőtt híres és sikeres párt lett belőle. Hiba lenne azt hinnie, hogy bármikor megismételhető a 2010-es országgyűlési választásokon és az EU-kampányban felmutatott fantasztikus siker. Hiba lenne azt hinni, hogy most egy kicsit baloldaliak lesznek, azzal hasítanak, aztán ha az nem jön be, indulhat megint a zöld duma, majd előkaphatják a feminista kártyát, és így tovább, és mindig lesz valahogy. MDF-esedik az LMP. Pedig a Fórum példája a bizonyíték rá, hogy hosszú távon nem működik ez a modell. A másik nagy veszély: az LMP kitalálta, hogy Orbán Viktor kihívója szeretne lenni. Csakhogy a Lehet Más a Politika mind infrastruktúrájában, mind kvalitásában, beágyazottságában és minden másban alkalmatlan első számú ellenzéki párttá válni. Ha a két csapda bármelyikébe belesétál a párt, nem biztos az sem, hogy a Parlamentben tud maradni.