Nagy György arra a védõi kérdésre, volt-e szó a megbeszéléseken valami illegálisról, úgy válaszolt: már eleinte nyilvánvaló volt, hogy “pénzt akartak keresni saját részre”.
Ha a vétel napján vagy egy héten belül 50 százalékos haszonnal el lehet adni valamit, akkor nem volt reális az ár – fûzte hozzá a tanú, aki az önkormányzati ingatlanok – az ügyészség szerint – vesztegetési pénzért mélyen áron alul történõ eladásában a vevõi oldalon vett részt, majd rövid idõn belül tõkeerõs, esetenként külföldi befektetõknek adta tovább jóval drágábban a belvárosi ingatlanokat.
A nyomozás során Nagy gyanúsítottként elõzetes letartóztatásban is volt, ám miután részletes, feltáró jellegû, sok más személyt terhelõ vallomásokban számolt be a kenõpénzátadásokról, már tanúként vehetett részt az eljárásban.
Amikor az egyik védõ kedden azt vetette fel, hogy a vádbeli esetek kilencven százalékában végül nem sikerült magas áron továbbadni az önkormányzati ingatlanokat, amibõl arra lehet következtetni, hogy nem is annyira az eladási ár volt irreálisan alacsony, hanem inkább a vételi ár túl magas, és tévedett a valós értéket illetõen az a befektetõ, aki ilyen áron is hajlandó volt vásárolni, Nagy úgy reagált: a VII. kerületi önkormányzat vezetése mindent megtett, hogy ne keljenek el reális áron az önkormányzati ingatlanok, nem tárgyaltak a lakókkal, bérlõkkel, húzták az idõt, és ennek következtében a lakók is egyre irreálisabb összegeket követeltek a kiköltözés fejében, pedig “az egy nagyon jó piac volt”.
Nagy elmondta azt is, hogy az ingatlanügyletekkel kapcsolatos vesztegetési pénzek átadását egyértelmûen Gál György elsõrendû vádlott, a VII. kerületi önkormányzat egykori SZDSZ-es gazdasági bizottsági elnöke kezdeményezte, mondván hogy “ennek van egy folyamata”. Amennyiben pedig a Gálnak ingatlanonként fizetendõ 20-30 milliós kenõpénzért cserébe mélyen áron alul megvásárolt önkormányzati ingatlant végül nem sikerült jóval magasabb áron továbbadni, “bent maradt a vesztegetési pénz”. Ezzel kapcsolatban a tanú megjegyezte azt is, hogy már az 1990-es években adott kölcsön Gálnak ötmillió forintot, amibõl csak 4-et kapott vissza, de miután Gál befolyásos ember volt az önkormányzatnál, neki pedig az a pénz nem hiányzott, nem követelte tõle.
Kérdésre válaszolva a tanú hozzáfûzte, hogy akkoriban két és fél milliárd forintnyi áfát és jóval több mint 100 millió forintnyi adót fizetett be.
Nagy elmondta, hogy az önkormányzati ingatlanok áron aluli eladásához szükséges vesztegetési pénzt kezdetben maga teremtette elõ, mert mindig volt 20-60 millió forint készpénze. Késõbb pedig a vevõi oldal tõkeerõs befektetõinek képviselõitõl kapta borítékban, anélkül, hogy ezt “leadminisztrálták volna”.
Bírói kérdésre Nagy az erzsébetvárosi önkormányzat döntési mechanizmusát akként írta le, hogy a gazdasági bizottság által támogatott javaslatokat a képviselõ-testület 99 százalékban megszavazta. A szocialista frakcióban polgármesterként Hunvald volt az “erõs ember”, képes volt irányítani a többi szocialista önkormányzati képviselõt, de olyan is volt, hogy együtt szavaztak a fideszes és az SZDSZ-es képviselõk.
A gazdasági bizottság ülései pedig teljesen formálisak voltak, ugyanis ülések elõtt nem sokkal a bizottsági tagok 80 százaléka pártállástól függetlenül összeült a Bajor sörözõben és “megbeszélte ezeket a dolgokat”.
Az elõzõ, pénteki tárgyaláson a hat-nyolc évvel ezelõtti ingatlanpanamákkal kapcsolatos vádpont tanúja többször elismételte, hogy Gál Györggyel állt személyes kapcsolatban, neki adta át a mélyen áron aluli ingatlanértékesítésért cserébe az önkormányzat gazdasági bizottságának ülése után és az adásvételrõl döntõ képviselõ-testületi ülés elõtt az ingatlanonként 20-30 millió forintos kenõpénzeket az SZDSZ Dob utcai irodájában.
Nagy György a konkrét vesztegetésekkel, kenõpénzek átadásával kapcsolatban nem állította, hogy azok Hunvald tudomásával történtek volna, de megjegyezte, hogy az önkormányzatnál az “erõs ember” a polgármester volt, aki nélkül döntés nem születhetett. A büntetõper pénteken Nagy György tanúmeghallgatásával folytatódik a Fõvárosi Bíróságon.
A sok száz milliós kárt okozó önkormányzati ingatlanpanamák, több tízmilliós kárt okozó fiktív megbízási szerzõdések, sokmilliós kárt okozó szociális bérlakás-kiutalások és más bûncselekmények vádjával indult ügy elsõrendû vádlottja Gál György, volt erzsébetvárosi szabad demokrata gazdasági bizottsági elnök, aki a másodrendû vádlott Hunvald György volt erzsébetvárosi szocialista politikussal együtt több mint két és fél éve van elõzetes letartóztatásban.
Az ingatlanpanamák megítélésében nagy jelentõségû lehet a vádlottak lehallgatott telefonbeszélgetései és az ingatlanszakértõi vélemény mellett az is, hogy Nagy György vallomását miként értékeli majd a bíróság. Már a korábbi tárgyalásokon is több vádlott, illetve védõ részérõl felvetõdött, hogy Nagy György vallomásai hiteltelenek.
A vád szerint a hamis értékbecslésekkel megtévesztett erzsébetvárosi képviselõ-testület megszavazta a versenyeztetés nélkül, jóval a piaci ár alatt történõ értékesítéseket. A kedvezményezett vállalkozói kör személyesen Gálnak adta a vételi ajánlatokat, majd a vesztegetési pénzt. Mindezt a vád szerint bûnsegédként támogatta Hunvald, holott tudta, hogy az ingatlanokra van vevõ reális piaci áron. Gál és Hunvald az eljárás során javarészt tagadta bûnösségét.
