Vicc a magyar országmárka

A reputációval foglalkozó szakemberek jól tudják, hogy a jó hírnév megalapozása sok-sok év fáradságos munkája. A lerombolásához elég egy pillanat.

Ez a pillanat egyik amerikai ismerősömnél, Évánál akkor érkezett el, amikor együtt utaztunk az M6-os autópályán. Arra lettem figyelmes, hogy néhány kilométer megtétele után a hasát fogva nevet. Mint kiderült, az utat átívelő ledes kijelzőn megjelenített angol figyelmeztetéseket tartotta ennyire mulatságosnak. „Do Not Slalom” – olvasható az Állami Autópálya Kezelő Zrt. jelzőrendszerén. Képtelen volt megfejteni, hogy ez mit is jelent, de Éva biztosra vette, hogy Pirmin Zurbriggent, a műlesiklás svájci hősét tájékoztatjuk ekképpen, a „slalom” kifejezést ugyanis kizárólag a műlesiklásban használják az angolt anyanyelvként beszélők. Ha azt szeretnék közölni vele, hogy nem szabad előzni, akkor pedig végképp érthetetlen a felirat, a négysávos autópályán ugyanis senki sem előz, esetleg elhalad egymás mellett a különböző sávokban. „Fasten, Use Only in Emergency, Turn On” – csak úgy röpködnek a kontextusából kiragadott, árválkodó angol kifejezések, így a külföldiek Siófoknál már garantáltan rekeszizom görcsöt kapnak. Még szerencse, hogy a szövegekhez aprócska ábrák is társulnak, amelyeket szintén nehéz 130km/óránál elsőre értelmezni.

Az autópályákon átutazók százezrei számára ezek a figyelmeztetések számítanak az első benyomásnak. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. kommunikációs vezetője, Béni Gyöngyi nem veti meg a jó humort, így gyakorlatilag velem együtt kacagott, amikor felhívtam a figyelmét a „Do Not Slalom” abszurditására. Megígérte, hogy a fordítóirodával is egyezteti az első hallásra valóban viccesnek tűnő szöveget, és ha kell, lecseréli. Később átküldte levelezését a fordítóirodával, amiből kiderül: a „jobbról előzni tilos” figyelmeztetést próbálták meg lerövidíteni a slalom igével.

A kommunikációs vezető szerint a fordítók feladata nem egyszerű, mert nemcsak a nemzetközi szabványokat, de a karakterek mennyiségét is figyelembe kell venni a fordításkor, a táblákon ugyanis csak 13 karakteres figyelmeztetések férnek el. Jegyzem meg, az „overtake” vagy a „pass” igék bármelyike elfért volna. A „Do Not Slalom” fordulatot pedig valószínűleg még a legelvetemültebb alpesi országokban sem fogják „jobbról előzni tilosnak” fordítani.

Béni Gyöngyi az fn.hu-nak elmondta, hogy a változtatható jelzésképű táblák (VJT) miatt eddig senki sem kereste meg őket. Azok funkciója alapvetően az autópályákat használók tájékoztatása, a forgalmi vagy útállapotokkal kapcsolatos információk gyors átadása, és ebben a tekintetben igen hatékony eszköz. Az utazók pedig a matrica megvásárlásakor, az közlekedési hatóság embereivel való találkozáskor vagy a pihenőhelyeken is hozzájuthatnak idegen nyelvű anyagokhoz.

Egy kanadai barátom, Angeline heteket töltött Budapesten, és csokorba szedte a tömegközlekedésben található hasonló példákat. A kisföldalatti pénztárainál több helyen kifüggesztett tájékoztató anyag angol verziójában a magyarból néhol Hunglish lett, vagyis egy nem létező hibrid nyelv, amit a fordítón kívül nem nagyon érthet más. A „pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el” intelmet például a „we do not accept reclamation” fordítással tették elgondolkodtatóvá a kanadai lány számára, aki napokig törte a fejét, vajon mire is gondolhattak a BKV munkatársai. A beszélt nyelvben senki által sem használt „reclamation” kifejezésnek ugyan van olyan jelentése, hogy „visszakövetelés”, de a mondat így még csak értelmetlenebb. Mi, magyarok persze jól tudjuk, hogy az angolul beszélőknek felfoghatatlan mondat nem a pénz visszaköveteléséről, hanem a reklamáció visszautasításáról szól, azaz szólna. Ezek után nem csoda, ha a BKV még a saját nevét sem képes pontosan angolra fordítani.

A hozzánk látogatóknak legalább ennyire furcsa, hogy a fővárosban szinte minden harmadik épület fel van állványozva, mert hullik a vakolat, tehát életveszélyes. Az omladozó homlokzatokról bostoni ismerősöm egyszer azt kérdezte: „Why don’t you fu…ing fix it?”, azaz ha életveszélyes, miért állványozzák fel sokszor évekre, és miért nem teszik rendbe? Mi sem természetesebb ennél egy kulturált fővárosban?

Budapesten sétálni igazi kalandtúra. Itt nem lehet csak úgy andalogni az állványok alatt, mert ha valaki nincs résen, könnyedén meghalhat. Ez is része az országimázsnak. Hab a tortán, hogy még a veszélyre figyelmeztető feliratok is mosolyra fakasztják a turistát. A külföldiek előszeretettel fotóztatják magukat a nyelvtani hibáktól, elírásoktól hemzsegő táblák alatt. Szép emlék ez a magyar fővárosból. Ha pedig a fejükre esik egy tégla, akkor jó, ha tudják: nálunk nincs reclamation!