A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott a debreceni Nagytemplomban tartott pünkösdvasárnapi istentiszteleten: pünkösd a tiszta, kijózanító beszéd ideje. Az emberi józanság legnagyobb barátja a szentlélek. Ez bekapcsolja a látást, amivel a jót jónak, a rosszat pedig rossznak látjuk – hangoztatta.
“Nem attól nyög ez az ország, hogy éveken, talán évtizedeken át úgy éltünk, és olyan döntések születtek rólunk és az utódainkról, mintha ezeknek nem lenne következményük?” – tette fel a kérdést a püspök, majd leszögezte: ma is tiszta, igaz beszédre van szükség.
Pünkösd volt a legelső pillanat, amikor az egyház kilépett a templom falai közül, és megjelent a világban, hogy hirdesse Isten igéit. A világ nyomorúságát ugyanis nem lehet a templom falain kívül hagyni – tette hozzá.
Hányszor akarták bizonygatni nekünk – folytatta -, hogy “nincs helyünk a templom falain kívül”. Szavai szerint azonban az egyház az utcán, a világ zűrzavarában születik, és szemben a mennyek országának “harmonikus hangulatú” istentiszteleteivel, “nekünk a zűrzavar, a gonoszság és a bűn világában kell istentiszteletet tartani”.
Igehirdetésében a püspök felhívta a figyelmet arra, hogy lehet sopánkodni azon, miért nem járnak többen templomba, hogy miért nincs nagyobb hatása az egyháznak erkölcsi kérdésekben, de szerinte a hibát nem másokban kell keresni.
Az igehirdetés végén Bölcskei Gusztáv Isten áldását kérte a templomot csaknem teljesen megtöltő hívekre.
