„Béke vár a völgyben rám,
Örök béke nemsoká,
Béke a völgyben, s az úr vár rám.
Nincs baj, nincs szomorúság,
A fájdalom távol jár,
Béke vár a völgyben rám.”
Nem éppen a forradalmi hevület járja át a fenti spirituálét, de Elvis azért elénekelte, például 1957 január hatodikán, Amerika egyik legnézettebb műsorában, Ed Sullivan show-jában. Nekünk, magyaroknak. A felvételről és a Király adománygyűjtő akciójáról – úgy hírlik, gyakran csinált ilyet – természetesen évtizedekig semmit sem tudtunk, a többség még akkor sem, amikor pedig már elvileg lehetett volna. Az, hogy Elvisnek szívügye volt a magyar forradalom, kapott egy kis hírverést a Kolorádó Kid című film kapcsán, amit a tavalyi szemlén, majd ősszel hivatalosan is bemutattak. Tényleg csak egy kicsit, hiszen az egyébként remek film bűnrossz nézettséget produkált. Vágvölgyi B. András rendező egy interjúban elmondta: már csak azért is ezt a felvételt vágta be klipszerű betétként két jelenet közé, mert abszurd módon jóval olcsóbban hozzájuthatott, mint a korabeli magyar archív műsorokhoz.
A Béke a völgyben végül egy kereskedelmi műsornak hála híresült el pár hete, most pedig a nagypolitikát is elérte a mém: Tarlós István főpolgármester hivatala Elvis, az ő akciója és ezen keresztül a forradalom iránti tiszteletből kezdeményezte, hogy nevezzünk el közteret róla. Nem valamiféle jópofa gesztus ez, mint a gyerekpuszilgatás a kórházátadáson, hanem halálosan komoly döntés. Tarlós minden lehetséges félreértés elébe kívánt menni a zsúfolásig telt sajtószobában, ahol pislogó újságírók várták a magyarázatot. Többször hangsúlyozta, hogy nem személyes indíttatásból történik mindez: neki nem is Elvis a kedvence, a hatvanas-hetvenes évek sztárjairól tudna mesélni inkább, „kérdezzék csak Gerendai Károlyt”.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Elvisnek nem volt kötelessége ez, csak emóciói diktálták – fogalmazott Tarlós. Végül több mint 26 millió svájci frankot kapott az ország neki hála. Ezért határozta el, hogy köztér lesz belőle. Nem is akárhol: a Budapest Portálon március 15-e délelőttjéig szavazhat bárki, hogy a Margit híd budai hídfője, az Ajtósi Dürer sor egy szakasza, a körút és az Üllői út kereszteződése, vagy más, hasonlóan frekventált csomópontok kapják-e meg a nevet. Regisztrálni nem kell, csak egy automatikusan generált kódot megadni, így indulhat a lokálpatrióta kattintólobbik háborúja. Ebből a lendületből pedig díszpolgárrá is tennék Elvist és leszámolnának néhány kommunista örökséggel is, például azzal, hogy Sztálin még mindig viseli a címet. A főpolgármester úgy tervezi, hogy a következő közgyűlésre már viszi is az erről és az újabb névadási javaslatokról szóló csomagját.
Irdatlanul magas labda persze az ötlet továbbgondolása ennek analógiájára, és a cinikus, az ország sorsáért kevéssé aggódó újságírók bizony le is ütötték mind. Az fn.hu szerkesztősége sem bírta ki: a hivatalos bejelentést megelőző belső brainstorming egyik eredménye szerint lehetne Elvis Presley-híd a Hajógyári sziget K-hídja, amely például arra lenne jó, hogy több százezer külföldi fiatal ismerhesse meg Elvis és Magyarország bensőséges kapcsolatát röpke egy hét alatt. Ha pedig beindul a névadási hullám, és nemzeti zenész-hősöket szeretnének a névtáblákon látni, Vikidál Gyula tiszteletére elnevezhetnénk egy forgalmas csomópontot Dalos térnek.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Tarlós sajtótájékoztatóján egyébként éppen a Hír TV munkatársa volt képes megkérdezni, hogy akkor lesz-e például Pink Floyd tér, Rolling Stones tér vagy Guns ’n Roses sugárút. „Axl Rose mit tett a forradalomért?” – kérdezett vissza Tarlós gondolkodás nélkül, elárulva mintegy, hogy rockzenei szaktudása a kilencvenes évekig is kiterjed. A városatya óvott mindenkit attól, hogy így, azaz rosszindulatúan közelítse meg a kérdést, „abban például biztos vagyok, hogy Ön nem ezt fogja tenni” – intette atyaian a renitens riportert.
Szó volt még a BKV-tartozás állami átvállalásáról is és valami Alstom-ügyről, de ez aztán végképp nem ide tartozik.
