Több hónapja tartanak nagyszabású tinibulikat a fővárosi éjszakában, de erre csak a West Balkánban történt tragédia irányította rá a figyelmet. A Hír24-nek egy neve elhallgatását kérő bennfentes, a Noise Night Life partykat szervező stábhoz közeli forrás részletesen beszámolt arról, hogyan vált a fiatalok körében kultuszt teremtő rendezvénysorozat igazi rémálommá, amely – szerinte – folytatódni fog.
Miért döntöttél úgy, hogy beszélni fogsz, a West Balkánban történt tragédiáról, illetve a jelenségről, amely elvezetett odáig?
Amiről elsősorban beszélni akartam, hogy a szülőknek fogalmuk sincs arról, hová mennek a gyerekeik, és mit csinálnak éjszakánként. A jól nevelt, jól öltözött fiatal ugye elmegy otthonról délután 4-kor és csak másnap kerül haza valahogyan…
Miben volt más egy Noise Night Life buli, mint a többi, ahová tinik járnak?
Segítőként a Dürer kertes rendezvényektől kezdve részt vettünk ebben az egészben. Először még mókásnak is tűnt, amikor jött egy fiatal srác (K. Tamás, főszervező – a szerk.) és azt mondta: hoz 2500 embert. Később kiderült azzal a szépséghibával, hogy nem emberek jöttek, hanem gyerekek, olyanok, akik első partysok, 60-70 százalékuk első alkoholos, ne adj’ isten drogos élménnyel.
Tehát van egy fiatal srác, aki kitalált valamit, ami működik, és senkinek nem tűnt fel az, hogy olyan tömegeket tud megmozdítani a projekttel, amihez már komoly szakemberek kellenének. Mondjuk mi elvégezzük a munka ránk eső felét úgy, hogy mindenki biztonságban legyen. Viszont arra senki sem ügyelt, hogy a társaságot valahogyan meg kellene szűrni. Például a kapuban szembesültek először azzal, hogy kint áll több ezer ember az utcán, vagy tessék: ötszáz; az sem kevés. A portások feladatának nagy részét az tette ki, hogy a személyiket ellenőrizték. És mikor megjött Tamás, mondta, hogy „még ezeket is engedjétek be, meg ezeket is…” – így ment egyre lejjebb a korhatár.
A Dürerben például arra panaszkodtak, hogy a fiatalok törtek-zúztak. Te láttál ilyet?
A tömeggel volt a probléma, a tömeg „tört-zúzott”. Már a Dürerben is megjelentek 1500-2000-en, nekik körülbelül a 30 százaléka folyamatosan közlekedett, ennyi emberrel nem lehetett mit kezdeni. A mostani party-korosztály, vagyis a 15 és 20 év közöttiek, egy totál új hullámot, egy új generációt jelentenek. Ők még csak most kezdik a szórakozást. Nincs előttük semmilyen séma, a szórakozóhelyek, a hatóságok pedig nincsenek erre felkészülve. Mi 17-20 évesen ha elmentünk egy EDDA-koncertre, 20-40 éves társasággal mentünk. Ők elmondták, mik a játékszabályok, mire lehet számítani. Itt viszont senki nem mond semmit: interneten összejönnek, „ide megyünk, ott leszünk”, kész; és ott is vannak.
Soha egyetlen hatósági, önkormányzati vagy rendőrségi ellenőrzés nem volt a Noise bulikon?
Nem, semmi. A Dürer kertes bulin volt mentős, de mint később kiderült, az a hely saját mentője volt. Szerintem csak a vak véletlennek köszönhető, hogy ott nem történt katasztrófa a nyáron. Annyi ember volt, és annyian próbáltak bejutni, hogy a hátsó kaput beszakították. A bejáratnál ugyan 2-es, 3-as sorokban álltak – már ha lehet azt sornak nevezni -, de volt, hogy ott is belökték az üveget.
És a fokozatos beengedés akkor működött? Ez az, amit West Balkánból mindenki hiányolt.
Szerintem a Dürernél csak fizikai akadályai voltak a beengedésnek, ez mentette meg az egészet. De a West Balkánt nem is lehet a Dürerrel egy lapon emlegetni, mert utóbbiban van 32 lépcső, a West Balkánban meg a 3-dikon is volt buli, ott a lépcsőház volt a gyilkos.
Szerinted miért nem volt senki, aki a jelenségről szólt volna a hatóságoknak vagy akár a sajtónak?
A hely ilyen esetekben nem jelez, már csak az utolsó pillanatban, akkor, ha nagyon nagy baj van. Neki ez pénzkiesés. Van egy bérleti díj, amiért kiadja a termeket, utána meg ott van a fogyasztás. A technikai személyzet és a porta szeretné lebonyolítani a partyt, szeretné, ha hajnalban vagy másnap ki lenne fizetve. Ezért nem mondja senki: “ürítsük ki a helyet, mert itt probléma lehet”. Nyáron voltak ilyen ötletek, hogy kellene csinálni valamit, mert baj lesz, de nem lett belőle semmi.
És K. Tamás, mint főszervező nem vette észre, hogy ebből baj lesz?
K. örült neki, hogy jó sokan vannak, meg gondolkodott, hogyan tudna behozni még több embert. Az a baj, hogy ő is egy gyerek. Tomira olyan felelősség hárult, aminek van jogalapja, mivel nagykorú, és a tetteiért teljes mértékben felelnie kell. De azt tudjuk, hogy egy huszonegy-két éves fiatalember még abszolút nem tudja a cselekedeteit koordinálni. Ezért kellett volna valaki, amikor elindult ez a több ezer fős megmozdulás, aki felfigyelt volna rá. Hogy: „igen, ennyi emberrel gond lehet”.
Mit gondolsz, ki annak a fő felelőse, hogy ezek a bulik, ilyen formában létrejöhettek?
A rendszer, ami ezt lehetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy egy hely, egy adott négyzetméterrel és az adott befogadóképességgel például eldönthesse, hogy ő hány portást akar. Akkor jönnek mondjuk hatan, amiből lehet, hogy később csak három lesz. Hát mi tud tenni három ember? Semmit az ég egy adta világon.
Volt, hogy megjelentek szülők is a rendezvényeken?
Persze volt. Nagymama, keresztszülők is. Kérdezték, hogy hol van a féltve őrzött 16-17 éves kislányuk és kisfiuk.
És ilyenkor mit mondtak nekik?
Hogy bent van, itt van, megkeresheti. Erre jött az, hogy „de hát ő nem erre nevelte a gyerekét, és ő nem hiszi el, hogy itt van”. Akkor közöltük: most mérettetik meg a neveltetés. Persze ez társaságfüggő is.
Észre lehetett venni esetleg nagyobb csoportokat? Mondjuk lejött egy egész osztály? Azért egy nagyobb buliban is észre lehet venni, hogy ki kivel van lent. Voltak például asztaltársaságok?
Nem, nem lehetett megmondani. Itt mondjuk eleve az asztalok hiányoznak. Csak egy összeverődött tini massza van, aki be akar menni egy helyre és ott jól akarja magát érezni. Úgy akarja magát jól érezni, hogy még nem is tudja, mi vár rá.
Azt mondják a fogyasztás rossz volt ezeken a bulikon, te hogyan láttad ezt?
Valamire azért költenek a fiatalok is: a pultok mindig tele voltak, és komoly italmennyiségek tudnak ilyenkor eltűnni. Jó, azok a mesebeli fogyasztások már nincsenek talán, mint 5-6 éve, főleg olyan árakkal, mint amilyenekkel mozogtak a klubok. Ezek azért estek le. Azért isznak kint a parkolókban mert drága. Mindegyik nagy szórakozóhelynél így van: a parkolókban már külön bulik mennek, mert ott isznak. Nemcsak azok, akiknek nagyon nincs rá pénzük, hanem azok is akiknek lenne. A lényeg, hogy valami fogyasztás mindenképp volt: nem azt mondom, hogy mindenki egy long drinkkel rohangált, de azért ásványvizek, üdítők, sörök és az egyszerűbb piák pörögtek-forogtak.
Beszéljünk a West Balkánban történt tragédiáról. Te hogyan láttad az esetet?
A lépcsőház megborult lefelé. Sem én, sem más a környezetemben nem hallotta, hogy késelés történt volna. Pánikkeltés sem volt. Erről szó sincsen. Eleve a lépcsőfordulókba zsúfolódott a tömeg. Azon keresztül képtelenség lett volna, hogy eljusson egy ilyen hír az elejére. Aki fent volt, az nem ezzel volt elfoglalva. A kiürítés híre sem terjedt futótűzként, ha lett is volna késelés, annak a híre sem terjedt volna olyan gyorsan. Ezek a fiatalok nem foglalkoztak semmivel. És a gáz az volt velük, hogy inkább agresszívak voltak, mint toleránsak. Másnap civilizáltan, kulturáltan tudtak a sérelmeikkel felvértezve nyilatkozni, de előtte nem ilyenek voltak: „menjünk már be, legyen már valami, mi a f****m van, nem ezért fizettem” – ilyeneket mondtak. Mindenáron meg akarták mutatni, hogy igen, ők ide jöttek, és balhék lesznek, ha nem engedik be őket.
Sokan láttak „vágást” az egyik elhunyt lány oldalán…
Az egyikük oldalán valóban volt egy nagy horzsolás, de vágás vagy szúrás nem volt rajtuk.
Hol voltak ilyenkor a szervezők? Miért nem volt náluk rádió? K. Tamást lehetett egyáltalán látni valahol?
Lehetett látni, hogy rohangál az iroda meg a befogadótér között, ő a lifttel közlekedett. Rádió nem volt, telefonon tartották a kapcsolatot. A hely adta a portát, ilyen szerződést írtak alá velük. Nem volt szembetűnő, hogy bárki is mondta volna a portásoknak, hogy hány embert engedjenek még be. Tamás ezzel a házibuli feelinggel jött mindig, ami kicsit fel lett nagyítva, azaz: aki kint van annak be kell jönnie, aki bent van az meg húzza össze magát! Csak 2000 embernél ez nem így működik. A rendőrök is megdöbbentek, amikor meglátták, mi folyik a West Balkánban.
Szerinted inkább a „házibuli feeling” motiválta K. Tamást vagy a haszon?
Ez is, az is. Nyilván pénzről is szólt, hiszen például rengeteg fiatal noname DJ is volt a fellépők között, aki gondolom kapott egy jelképes összeget, de azért voltak nagy nevek is, akiket ki kellett fizetni becsületesen.
Az üzletben jó partnernek számított K.?
Mindenféleképpen pozitív partner volt. Soha nem volt semmilyen probléma vele. Válság van, mi próbáltuk kiszolgálni az igényeket. A fiatal DJ-kkel egyébként Tamás nagyon be is talált. A gond itt a lebonyolítássál volt. Ő nem kért segítséget, mert azt hitte, menni fog neki. Viszont senki sem mondta azt, hogy: „Tamás, ezt így nem lehet csinálni, mert ebből nagyon nagy baj lesz még”.
És mi a véleményed, kinek kellett volna mondania?
Nem tudom. Azért kellene egy szervnek lennie, aki erre figyel. Elég sok minden mozog ebben az országban rosszul és erre sincsenek felkészülve.
Milyen következményei lesznek szerinted a tragédiának?
A szakma jövőjéről nem sokat tudnék mondani, mert az éjszakai buliéletben nagyon komoly pénzek mozognak, valahogy túl fognak lépni rajta, megoldják. A Noise Night Life pedig vagy nagyon be fog indulni ezek után, ha ügyes lesz a PR-os, vagy nagyot bukik.
Tényleg úgy gondolod, hogy ez így még működhet tovább?
Mindenféleképpen. Nem sokkal az eset után visszamentem a helyszínre, ahová éppen a kabátjaikért jöttek vissza a fiatalok. Még akkor, az éjszakának a delíriumos állapotában kóvályogva mondta az egyik kis hölgy, hogy „attól még, hogy három kiscsaj most meghalt, azért még lájkolom a Noise-t”. Voltak már tragédiák, amiből felálltak zenekarok is meg rendezvények is. Itt arról van szó, hogy K. Tamás tényleg azt a korosztályt célozta meg, akivel a kutya nem foglalkozik. Ezzel szerintem egy kultuszt teremtett, és ha így nem is, akkor majd feketén el fog indulni a buli.
Akárhogy is lesz, működne szerinted bármilyen szabályozás?
A túlszabályozás a szórakoztatóiparban nem működik, és a Noise-nak pont a szabályozatlanság volt a varázsa, Tamást pedig nem kapta el senki. A Dürerben például az volt a baj, hogy a fiatalok nem tudták, hol vannak a termek, nem tudták, hol van a nagyterem. Nem volt megadva ennek a módja, de nincs is Magyarországon erre szabály, hogy hogyan kell ezt csinálni. A beengedés például helyfüggő: ha csak 300 fős a hely, akkor csak 260-an fogyasztanak, ha pont annyi embert engednek be, amennyit lehet. Ha viszont bevállalják a 600-at – ami azért még bőven belefér – 500-an fognak inni, ami nem mindegy. A hely nem fogja ezt a pénzt kidobni az ablakon. Érdekes, hogy ha az interneten eladsz 25 dolgot nagyobb értékben, akkor az adóhatóság rögtön ráugrik, hogy „most ez hogy van”. De ha ugyanitt összecsődítesz 2500 embert egy bulira, akkor már nem adócsalásról, hanem életvédelemről van szó; érdekes módon ezzel meg senki sem foglalkozik.