Az állampolgári jogi ombudsman a fővárosi hajléktalanok helyzetét vizsgálva arra jutott, hogy ezek a lépések mindössze a hajléktalanság látható formáit áthelyezték az aluljárókon kívülre anélkül, hogy a hajléktalanná válás okaiból bármit is orvosoltak volna.
Az ellátási szerződések alapján és azon kívül dolgozó civil szervezetek munkájának köszönhetően – minden nehézség ellenére – most még általában elfogadható, nem romlott jelentős mértékben a hajléktalanok téli ellátása – állapította meg Szabó Máté ombudsman. Ugyanakkor a hajléktalanná válást kiváltó társadalmi folyamatok, az elszegényedés körülményei nem szűntek meg. A leszakadók száma azonban jövőben sem fog csökkenni, egyes becslések szerint inkább növekedés várható. Éppen ezért az ombudsman szerint a kiemelt aluljárók “megtisztítása” önmagában nem vezethet valódi eredményhez. Ugyanígy nem szolgálja a probléma enyhítését az sem, hogy az önkormányzatok januártól szabálysértéssé nyilváníthatják a közterület “életvitelszerű használatát”.
Az ombudsman jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy a főváros költségvetési tervezete szerint jelentősen csökkentenék a hajléktalan-ellátásra fordítható összeget. Ráadásul a tervek szerint 2011. szeptember 30-ától több szervezettel felmondanák az ellátási szerződést.
Az utóbbi években jelentősen javult a legtöbb hajléktalan ember és az ellátó szervezetek együttműködése. Amennyiben azonban az eddig rendelkezésre álló pénzösszegek csökkennek és helyükre szigor, törvényi fenyegetés, hatósági zaklatás kerül, az sérti a hajléktalanok emberi méltóságát. Ezen felül nehezíti az ellátórendszerben dolgozók munkáját, és ez a tendencia hosszú távon nem jelenthet semmiféle megoldást az ombudsman szerint.
Szabó Máté megállapította, hogy az ilyen intézkedések nem szolgálják sem a hajléktalan emberek társadalmi visszailleszkedését, sem a hajléktalanság megelőzését, legkevésbé a hajléktalanság felszámolásának uniós célkitűzését. Az ombudsman leszögezte, hogy a jövőben is csak akkor kezelhető eredményesen a hajléktalanság és a hajléktalanok problémája, ha az ellátórendszer lehetőségei nem szűkülnek, hanem az érintettek által is elfogadható módon fejlődnek.
