Az adományokban eddig összegyűlt több mint másfél milliárd forintot lekötötték, mert az állam a költségvetés terhére biztosít majd ingatlant a károsultaknak. Úgy tervezik, a heti kormányülésen felülírják az alap feladatait, „és döntenek az ingóságok nagy részének az állami megtérítéséről is, így a felajánlott pénzt – a közvetlen segítség helyett – népességmegtartó intézkedésekre fordítják”.
Hogy ennek mi értelme? Rajnai arra gyanakszik, az állam saját kezében tudva az összes alapvető kárigényt, annak „érvényesítésével – nem kizárt – jelentős részesedést szerezhet az európai alumíniumipar tizenkét százalékát kitevő magánvállalatban”. Hogy mit kezd vele az állam? A riportban sejtések kerülnek elő minderről.
Aki viszont nem ezt az utat választotta a károsultak közül, „hanem a pressziók ellenére” perre megy a MAL tulajdonosíival, számíthat rá, hogy a kártalanítás mértékéig visszafizetési kötelezettség terheli. Az érintettek csalódottak, úgy vélik, ha az állam hagyja, hogy a bauxitfeldolgozó tulajdonosai kártalanítsák őket – a pénzadományokat pedig felosztották volna közöttük –, akkor lett volna arra esélyük, hogy dönthessenek a jövőjükről.
Kolontáron és Devecseren az iszapkatasztrófa óta nincs fórum személyeskedés, éles viták nélkül. A lakók megosztottak, a „bizonytalanság és a visszafordíthatatlan kényszerpályák felőrölték az érintettek idegeit”. „Orbán Viktor és Schmitt Pál közös nyilatkozatban szólítottak fel a segítésre, e mellett intenzív médiakampányt indított a kormány – írja Rajnai. – Szinte minden hazai település gyűjtést, jótékonysági rendezvényt szervezett, a helyi képviselő-testületek támogatást szavaztak meg a költségvetésükből.” Csak némelyütt tették szóvá, hogy mért a közpénzt, mért nem a saját tiszteletdíjukat ajánlották fel a képviselők? Erre senki sem figyelt oda.
„Lapzártakor a Magyar Kármentő Alap OTP-s számlaegyenlege 1 757 057 278 forint volt – olvasható az ÉS-ben. –. Az alap pénzét a kármentő bizottság kezeli – tagjai többek közt az érintett települések polgármesterei, a megyei védelmi bizottság elnöke, a megyei főjegyző, valamint a katasztrófavédelem szakembere –, amely a fenti összegből eddig összesen 155 224 000 forint odaítéléséről döntött.”
„A lakosoknak eddig nem jutott az adománypénzből. A katasztrófát követő első napokban az államtól, valamint a MAL Zrt.-től kaptak családonként 100-100 ezer forintot, amelyet albérletre és alapvető ruhaneműkre fordítottak.” Azóta csak a kárigényeiket adminisztrálják. Viszont erőteljes offenzíva indult a meggyőzésükre azért, hogy kössenek szerződést az állammal és engedményezzék rá az összes követelésüket.
Több kiköltöztetett, a gyors megoldás reményében, „szinte parancsszóra írta alá a szerződést”. Berendelték az embereket a helyi önkormányzathoz, „ahol a katasztrófavédelem egyenruhásai között egy olvasat után köttetett meg a nyilatkozat. A szerződések létrejöttében összesen hat ügyvéd működik közre, akiknek egy hónap után 69 131 714 forintot fizettek ki közpénzből”. Az óradíjuk ugyanis 25 ezer forint.
„Néhány károsulttól megtudtuk: az állam által megbízott ügyvédek azzal érvelnek, hogy ha aláírnak, akkor záros határidőn belül lesz hol lakniuk, és megtérül majd az ingó káruk egy része is…” Ha viszont a per mellett döntenek, annak a kezdete bizonytalan, a végkimenetele kérdéses, „mert nem lehet tudni, lesz-e miből kártalanítani őket. Az érvek hatására a kiköltöztetett lakosok nagy része aláírt, és az államra engedményezte a követelését”.
Itt tehát pszichikai hadviselést alkalmaztak a károsultak ellen.
(A teljes riport az ÉS-ben olvasható!)
