Egy Standyfar nevű amerikai szociális munkás 1986-ban, felhasználva a tapasztalatot, hogy a fiatalkori bűnözés és a kábítószer-kereskedés leginkább este kilenc és hajnali három óra között virágzik, ebben az időintervallumban elkezdett kosárlabda meccseket szervezni csellengő fiataloknak. Egy év alatt a régióban a felére csökkent a fiatalkorú bűnözés, két éven belül pedig az Egyesült Államok csaknem mindegyik tagállamában működtek hasonló sportklubok.
A kosármeccsek mintájára több országban indult hasonló kezdeményezés. Törökországban és Franciaországban népszerű lett az éjjeli foci, Magyarországon pedig egyre több városban zajlanak éjszakai pingpong-meccsek. A „Pingpong-doki” néven ismert gyermekorvos és gyermekpszichiáter, Faragó Sándor „visszajáró pácienseket” szerzett a rendelőjében tartott meccsekre. „Elsősorban azok a fiatalok szoktak rá az éjszakai pingpongra, akik addig nem tudtak magukkal mit kezdeni, s előbb-utóbb a drogárusok prédájává válhattak volna” – mondja. Ma itthon a Magyarországi Éjféli Sportbajnokság Egyesület működteti az éjszakai sportklubokat.
Nincs idő
A gyerekközösségek a felnőtté válás eszközei: hozzájárulnak a fiatalok identitásának kialakulásához, a társas viselkedés szabályainak elsajátításához. „Egy ilyen csoportban sokfajta szerepkört tanulnak a gyerekek, hiszen nemcsak a saját korosztályukkal találkoznak” – húzza alá Kovács-Némethi Gabriella, gyermekpszichológus. Be kell illeszkedniük, odafigyelést tanulnak, felnőtt korukra alkalmazkodóbbá válnak, könnyebben kommunikálnak.
2000 óta azonban folyamatosan csökken a közösséghez tartozó gyerekek aránya Magyarországon; az internet terjedésével és a társadalom széttagolódásával egyre gyengül a gyerekközösségek megtartó ereje; „2008-as adatok szerint 14 éves korig 100 gyerekből csupán 9-10 kapcsolódik aktívan valamilyen közösséghez, a 15-16 évesek között az aktivitás már csak 7 százalék” – mondja Bauer Béla szociológus.
Az úttörőmozgalom kivérzése után keletkezett űrt itthon nem tudta betölteni a második világháború után 1989-ben újjáalakult cserkészet sem. (A legnagyobb hazai gyermekközösségekről lásd a keretes írást.) Míg e mozgalmak máig magukon viselik a bal- illetve jobboldali stigmát, és részben emiatt kevéssé vonzónak, Európában csaknem kétszer annyi iskolás tartozik sport-, vallási- vagy éppen művészeti közösséghez, mint itthon.
Miközben már a pelenkásokat is oktató foglalkozásokra és nyelvórákra hordják a szülők (Bababolt – Figyelő, 2007/38. szám), az iskolások közösségi készségeinek fejlesztésére csak kevés családban áldoznak. A költségek – jellemzően a tagdíjak – pár ezer forintot kóstálnak, az áldozatvállalást igazából a logisztika megszervezése jelenti: hozni-vinni a gyerekeket a programokra, tanítás után, és akár hétvégén is. Az iskolán belüli közösségek ugyanakkor csak nyomokban léteznek: eltűntek az egykori diáksportkörök, az alapfokú művészetoktatás (kórusok, tánccsoportok) működése pedig jellemzően alulfinanszírozott.
Pedig a felnőtt élet szabályainak elsajátítása mellett a gyermekközösségek tagjai megszerezhetnék az első vezetési tapasztalataikat is. „A versenyelőny, hogy már 14 éves korban kipróbálhatja magát az ember vezetőként, behozhatatlan” – véli Virág Zsolt, egykori cserkész, aki felsővezetőként mozog az informatikai és tanácsadó piacon. Mint mondja, Amerikában bizonyos pozíciók betöltéséhez alapfeltétel a cserkész múlt. Hiszen a management irodalomban népszerű témákkal – leadership, motiváció, csapatépítés – önkéntes munkájuk során a közösségvezetők egytől-egyig találkoznak.
SZOLGÁLATBAN
Az egykori Úttörővasút – mai nevén Széchenyi-hegyi Gyermekvasút – jelenleg egy 400 fős gyereksereget fog össze. A pajtások (így hívják a 10-14 éves korú kis vasutasokat) főleg a fővárosban és az agglomerációban élő gyerekek, de előfordul, hogy vidéki iskolás is vállalja a képzéssel, szolgálatokkal járó kötelezettségeket. A vasutat teljes egészében a fiatalok működtetik. Kilencvenhét, legalább négyes tanulmányi átlagot elérő kisiskolás kezdhette meg a minap az idei gyermekvasutas tanfolyamot. Aki sikeresen elvégzi, az jövő februártól szolgálatba állhat.
Nagy András egy nemzetközi informatikai cég társtulajdonosa 11 évesen már cseretáborozáson vett részt az NDK-ban. Most vasutas fiainak adatik majd meg hasonló lehetőség: ma is létezik külföldi csereprogram, idén nyáron például Berlinben és Drezdában teljesíthettek szolgálatot a magyar fiatalok. A valamikori pajtás állítja, ha bajba kerülne a vasút, a régiek biztosan összefognának, hogy megmentsék.
A hazai cserkészmozgalomnak 1933-ban Gödöllőn rendezett világtalálkozó (dzsembori) idején körülbelül 25 ezer tagja volt, azóta számuk harmadára csökkent. A tagság feltétele, hogy istenhívőnek kell lenni, így az e hetekben a szülői értekezleteken toborzó küldöttek legnagyobb sikerrel az egyházi iskolákban járnak. Részben emiatt, részben a történelmi előzmények okán a szervezetet máig a jobboldalhoz kötik. A szervezetben nagy hangsúlyt helyeznek a természetjárásra, a környezet védelmére, embertársaik, a haza és isten szeretetére; s gyakran végeznek karitatív munkát is. A csapatok általában egy-egy plébániához tartoznak. A néhány ezer forintos tagdíjak hatvan százaléka a kerületi csapathoz, harmada a Magyar Cserkészszövetséghez kerül, utóbbi szervezet működését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásából, önkormányzati, illetve vállalati támogatásokból és magánadományokból fedezi.
A mai úttörők tevékenysége nehezen követhető. „Zömmel kistelepülési környezetben, iskolai bázison működnek közösségeink, az önkéntes vezetők döntő többsége pedagógus” – állítja Rácz Péter, a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, aki 16-17 ezerre teszi a taglétszámot. Fő eseményük a jellemzően Csillebércen tartott nyári táborozás, de vezetőképzés, külföldi csereprogram az ő palettájukon is szerepel. Fő bevételi forrásuk a Nemzeti Civil Alapprogram keretén belül szerzett támogatás. Az úttörőket utolérni ugyanakkor nem könnyű: a szövetség hivatalos oldalán megadott telefonszámon nem jelentkezik be senki. (A kiemelkedően közhasznú civil egyesület utolsó, elérhető közhasznúsági jelentése is 2007-es.) Az utolsó, szintén három évvel ezelőtti fórumbejegyzésekben egyébként heves támadások érik a – saját bevallásuk szerint legnagyobb taglétszámú – gyermekszervezetet politikai múltja miatt.
