Bakonyi Zoltán hetek óta tudhatott arról, hogy a vízzel hígított vörös iszap több helyen átáztatta a 10-es tározó gátját – állítja a Népszabadság a MAL vezérigazgatójára tett terhelő vallomásokra hivatkozva.
A FigyelőNetnek nyilatkozó szakértő, az Ajkai Timföldgyár egykori vezérigazgató-helyettese, Baksa György szerint a gátszakadásnak olyan egyértelmű jelei lehettek, mint a szivárgó vizek növekedése. „Nem úgy megy, hogy semmit sem látok, majd egyszer csak átszakad a gát” – jegyezte meg Baksa.
Így némileg megkérdőjeleződik, Bakonyi Zoltán korábbi állítása, hogy a tragédiát megelőző órákban járt őr a gáton. Igaz, a Népszabadság azt pedzegeti, hogy kirúgással fenyegették azokat a dolgozókat, akik túlságosan sokat és hangosan beszélnek a gát állapotáról.
Baksa azt is elmondta, hogy az általa ismert időszakban (2002-ig) az üzem feladata volt a tározók állapotának ellenőrzése. „A környezetvédelmi és vízügyi hatóság csak azt vizsgálta, hogy mennyi és milyen koncentrációjú zagy van a tározókban” – állítja a cég egykori vezetője.
Fel kellett tűnnie
A timföldgyár tározói körül egyébként 240 figyelőkút szolgál az ellenőrzésre. Baksa szerint nemcsak a „gátőröknek”, hanem a szivattyúállomás személyzetének is fel kellett tűnnie, hogy baj közeleg.
Bár a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség évente vizsgálta az üzemet – területbejárással és adategyeztetéssel – a tározó gátjának állékonyságát hivatalosan egyik szerv sem ellenőrizte. Beszédes, hogy a németországi Schwandorf majd negyedszázada bezárt timföldgyárának zagytározóit még ma is folyamatosan monitorozzák.
Alumínium Európában
Európában egyébként nem példanélküli az ajkaihoz hasonló tározórendszer, ilyen működik a német Ludwigshafen mellett és a szlovákiai Garamszentkereszten is. Ugyanakkor a bosnyák-szerb határon folyó Drina melletti Zvornikban a földfelszíni kialakítás helyett egy völgyben tárolják az iszapot, míg egy Marseille-hez közeli timföldgyárban pedig egyenesen a tengerbe vezetik a zagyot.
Emellett egy időben elterjedt volt az iszap száraztárolása, melynek során a zagyot alacsonyabb nedvességtartalomra dolgozzák fel, így megszüntetve az elfolyás veszélyét.
Akácos nő rajta
Baksa György, aki részt vett az ajkai VI-os, VII-es és VII-as kazetták rekultiválásában, úgy emlékszik, hogy a lerakott iszapra két évtized után sem lehetett rálépni, mert azonnal besüllyedt, ezért a gátak anyagának megfelelő salakkal feddték be a területet, amelyre már munkagépek hordták a termőföldet. Az ajkai VI-os kazettára például már csak egy domb emlékeztet, melynek oldalában egy akácos hajtott ki.
