A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályait rögzítő törvényjavaslat – az úgynevezett “médiaalkotmány” – szakmai vitáját tartotta meg az Országgyűlés kulturális bizottsága szerdán. A meghívott újságírói szervezetek egyik csoportja (katolikus újságírók szövetsége, Magyar Újságírók Közössége) alapvetően egyetért a tervezettel, kisebb módosításokat kérnek, például a magyar nyelv védelmének hangsúlyosabb kötelezettségét. A Nemzeti Média Kerekasztal a médiaalkotmány készítésének elhalasztását kéri, amíg például az elvi alapokat nem tisztázzák.
Arra minden szervezet képviselője rávilágított, hogy sok fogalom, definíció pontosításra szorul, máskülönben a jogalkalmazáskor, például a bíróságokon nem fogják tudni értelmezni a törvényt.
A legnagyobb vita a tájékoztatás tartalmi szabályait rögzítő részek körül alakult ki. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Társaság a Szabadságjogokért szerint hibás, sőt, veszélyes a beterjesztő fideszes képviselők azon szándéka, hogy a például hiteles, gyors, pontos tájékoztatási kötelezettséget a közmédiumokon túl minden szolgáltatóra kiterjesszék. Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke szerint elfogadhatatlan, hogy magánbefektető tartalmi előírásokat kapjon. Ki fogja eldönteni, megvalósul-e ez? – tette fel a kérdést. A TASZ szerint a kereskedelmi médiumok esetében a szerkesztői szabadságot korlátozná ez a szabályozás. Simon Éva aggályosnak tartja, hogy egy kis, kevés pénzből gazdálkodó, például internetes szolgáltatót megbüntethetnek azért, mert az oldalán elhelyezett videókban nem teljesíti tájékoztatási kötelezettségét közérdeklődésre számot tartó eseményekről.
A TASZ vetette fel, hogy a mindenféle médiaszolgáltatóra kiterjedő kötelező regisztráció ugyan elmaradna, de a módosító javaslat nyitva hagyja ennek későbbi lehetőségét. A civil jogvédő szervezet szerint túlságosan tág az a kör, amelyben ki kell adni a forrást, ezzel nehéz helyzetbe kerül az oknyomozó újságírás.
