A Magyar Rádió vezetését és a rendőrséget aggodalommal töltötte el, hogy a 2006. őszi utcai harcok fontos résztvevői, ideológiai irányítói közül többen dolgoztak a rádióban, s így pontos képük volt arról, hogyan lehet az intézménybe bejutni – mondta Such György, a rádió volt elnöke a 2002 és 2010 közötti jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság ülésén. Hozzátette: a rádió vezetésének volt terve arra, hogy akkor se szakadjon meg az adás, ha a tüntetők bejutnak az épületbe és a fontosabb vezérlőpontokra.
Such György – aki a 2006. szeptemberi események idején másfél hónapja volt a rádió vezetője – elmondta: a tévészékház ostroma után az volt a legfőbb problémájuk, hogy a rendőrség nem tájékoztatta kellően a rádió vezetését arról, milyen veszély fenyegeti a Bródy Sándor utcai intézményt.
Kijelentette: a székházostrom után “maguktól is kitalálták”, hogy óvintézkedéseket kell tenniük az élet- és vagyonbiztonság védelmében. Mint elmondta: a székházostrom után beszélt Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitánnyal, aki azt mondta, hogy meg fogják védeni a rádiót. Beszélt a VIII. kerületi rendőrkapitánnyal – s emlékei szerint Perlaki Attila “kooperatív volt” -, illetve Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszterrel, de ez utóbbi beszélgetés “nem hagyott nyomot” benne.
“Általában nagyon ijedt rendőröket láttam, nagy-nagy kapkodást” – mondta Such György az akkor általa tapasztaltakról. A rádió volt vezetője többször hangsúlyozta: felelős intézményvezetőként kötelessége volt az élet- és vagyonbiztonságról gondoskodni.
Such György hangsúlyozta: a rádió udvarán történt atrocitásokat nem látta, de ha látta volna, utasította volna a rendőri vezetést, hogy azt szüntessék be. Többször is kijelentette: nem érezte, és nem érzi feladatának, hogy a rádió épületében lévő rendőri állomány tevékenységét ellenőrizze.
Kérdésre válaszolva elmondta: a rádió udvarán fogvatartott, térdepeltetett embereket nem látott, és vezetőtársai sem jelentettek ilyet, a bántalmazásokról is csak jóval később értesült. Felvetette: egyébként is mi oka lett volna feltételezni, hogy törvénytelen bántalmazásokat folytatnak a rádió udvarán.
Beszámolt arról is, hogy a rádió épületében lévő rendőri állomány rendkívül udvarias volt a rádió dolgozóival, nem is tűrte volna el annak ellenkezőjét. Arra a felvetésre, nem volt-e gyanús a számára a vér a rádió udvarán, úgy válaszolt: nem, mert a rádió épületében lévő rendőri vezetői pontról, az erkélyes szobából maga is látta, hogy a kordonból kitörő rendőrök részéről “kézrátétel történt”, amikor egy-egy tüntetőt “kiemeltek”.
