A Kossuth-díjas színész, a Nemzeti Színház örökös tagja és a Nemzet Színésze cím kitüntetettje volt. Súlyos betegségben szenvedett évek óta, hiszen vérnyomásproblémával küzdött, amit cukorbetegsége tovább súlyosbított. Ennek kapcsán azt nyilatkozta, hogy a megélt idő, a kor “egy kontrollt tett a szemüvege elé”.
Megviselte a betegség
“Noha az élet szilánkjaiban hordozza még az egész szépségét, ma már nem tudok meginni úgy egy finom üveg sört vagy megenni egy csípős gulyást, hogy annak ne legyenek kellemetlen következményei. Nem érzem azt, amit húsz évvel ezelőtt is, hogy fogtuk egymás kezét, és szaladtunk. Az az érzésem, hogy ez a hosszú idő elhasználta, elsilányította, elszürkítette az embert, mintha túléltük volna önmagunkat. A sivárság megfúrta szép jelzőinket. Hogy okkal vagy ok nélkül, nem tudom, de ma már szégyelljük bevallani az élet szépségének pátoszát. A modern művészetben is teljesen össze lett gyúrva a jó és a rossz, hogy ne látszódjon pontosan, miről is szól a dolog, hogy ki áll a történések mögött” – vélte Kállai Ferenc a hetek.hu oldalán.
A színházak, tévék, filmesek is foglalkoztatták
“A háborút a fővárosban átvészelő Krampner család 1945 telén minden vagyonát szánkóra pakolta, hogy gyalogszerrel térjenek haza Gyomára, Békés megyébe. Kőbányán azonban elolvadt a hó, várni kellett az utazással. Both Béla akkoriban keresett színinövendékeket a Szabad Színház társulatába. A család friss végzős fia, Ferenc jelentkezett a hirdetésre, de a színház Damjanich utcai épületének lépcsőházában szembetalálkozott Bárdos Artúrral. „Csak megnézett, és szerződést ajánlott” – meséli évtizedekkel később a színész, aki még a színiakadémián, tanára javaslatára Kállaira változtatta nevét” – írja a mediatica.ro a színészről, aki első főszerepként rögtön Rómeót alakíthatta.
1977-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. 1985-től országgyűlési képviselő volt. 1989-ben lemondott minden hivatalos tisztségéről. A televízió előszeretettel foglalkoztatta, így negyvennél is több
játékfilmben tűnt fel. Bacsó Péter Tanú című filmjében Pelikán gátőr
megformálásával egy korszak jelképévé vált. Látható volt többek közt
még az óriási közönségsikert arató 2 x 2 néha öt című produkcióban, a
Legényanyában, Tímár Péter 6:3-jában. Utolsó filmszerepét Sándor Pál
2006-os Noé bárkájában játszotta.
Pótolhatatlannak és színészóriásnak tartják
“Színészóriás volt, igazi nagy “bohóc”, aki igen szerette a fiatalokat, felkarolta a tehetségeket és gyakran méltatta is őket” – közölte Eperjes Károly színművész és felidézte, hogy több filmben szerepeltek együtt. “Rendkívüli élmény volt vele játszani, mert ő egy egészen különleges kvalitású művész volt. Tervezgettem, hogy felugrom hozzá egy üveg borral, de azt is tudtam, hogy nem szereti, ha úgymond méltatlan helyzetben látják. Halasztottam hát a borozást, vártam a jó híreket a hogyléte felől. Fájdalmas, hogy elhagyott bennünket” – fogalmazott Eperjes.
“Pótolhatatlan veszteség, nagyon megsirattam. Tudtuk, hogy jó ideje nagyon rossz az egészségi állapota, de valahogy az ember azt gondolta, egy ilyen őserő örök” – tette hozzá Koltai Róbert, aki azt is elárulta, hogy már a szövegkönyv elolvasásakor jobban tudta, mint a rendező, hogy mi a feladat és a forgatás szüneteiben mindig készen állt valamilyen történettel. “Egy ragyogás volt mindenki számára, úgy tudott mesélni, olyan fényesen és nagyvonalúan, hogy fuldokolni lehetett a nevetéstől”.
Ehhez a véleményhez csatlakozott Sztankay István, színész is, aki úgy látja, hogy ahol színészre szükség volt, ő megfordult, és mindenhol remekül helyt állt és Bálint András színész, rendező, aki szerint all round színész, istenáldotta tehetség, fantasztikus karakterszínész volt Kállai.
Kállai Ferencet nem csak kollegái méltatják, hanem pályája során számtalan díjjal kitüntették. Kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész. A Kossuth-díjat 1973-ban kapta meg, 2000-ben a Nemzet Színésze lett. Elnyerte a Prima Primissima-díjat is. Egyszer arról is faggatták, mit tenne másképp, ha elölről kezdhetné az életét; erre azt válaszolta: “Nem rágnám magam állandóan, hogy jól csinálom-e a dolgokat, vagy rosszul, hogy megfelel-e a viselkedésem a közfelfogásnak vagy sem”.
Kállai Ferenc a Gyula vitéz télen nyáron című filmben.
