A Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett, a közbiztonság védelméről szóló törvényjavaslat lehetőséget adna a fiatalkorúak (14-18 év) elzárására szabálysértés esetén. A törvénymódosítás lehetővé tenné, hogy az eddig a gyámügyhöz, illetve a Gyermekjóléti Hivatalhoz kerülő esetekben a fiatalkorú elkövetőt maximum 30 nap elzárásra ítéljék.
A tyúktolvaj és a tyúk gazdája beszélgetnek…
Herzog Mária szociológus az fn.hu-nak elmondta, az eddigi eljárás sem volt igazán hatékony, ám ennek elsősorban a szükséges erőforrások hiánya volt az oka. Mindenképpen szükség volt már a változásra, de a mostani irányváltás visszanyúl az elrettentés eszközéhez, ami a szociológus szerint bizonyítottan nem befolyásolja számottevően sem a bűnözői magatartás alakulását, sem az elkövetett bűncselekmények számát. „Az ilyen bűnök, szabálysértések elkövetésekor az elkövető nem mérlegel, hiszen egyrészt abból indul ki, hogy úgysem kapják el, másfelől pedig a motiváció sokszor felülírja a büntetéstől való félelmet”.
A szakember a szociális munkások munkájának eredményesebb finanszírozásán és az oktatási rendszerben végrehajtott célzott intézkedéseken kívül a helyreállító igazságszolgáltatást tartja a leghatékonyabb eszköznek a bűnözés visszaszorításában. A helyreállító igazságszolgáltatás (restorative justice) lényege, hogy a tettes és a sértett közösen keressék a megoldást, amely előbbinek elzárás helyett a társadalmi normák betartásához való segítséget, utóbbinak az anyagi, érzelmi és erkölcsi kártalanítást jelenti.
Herzog Mária szerint nálunk is működik már ez a mediatív rendszer 2006 óta, de mindössze 3000 esetben alkalmazták. A szomszédos Ausztriában az évente 300 ezer körüli hasonló típusú jogsértésnek nagyjából a fele már a rendszer keretein belül zajlik.
Németország is megpróbálta
A módszer Új-Zélandról ered. Az alkalmazó országok nagy részében a fiatalkorúak elzárása már egyáltalán nem alternatíva és nincs is rá szükség, hiszen az elkövetők az áldozatokkal való együttműködésre kényszerítve sokkal inkább tudatára ébrednek saját felelősségüknek is, állítja a szociológus. Hozzáteszi, jóval kifizetődőbb is a procedúra lefolytatása, mint az elzárások finanszírozása, mind társadalmilag, mind gazdasági értelemben. Ez természetesen nem vonatkozik az emberi élet kioltására irányuló és egyéb súlyos bűncselekményekre.
A magyar büntetőpolitika irányváltása egyébként nem példa nélküli. Németországban, a 90-es években a második generációs török fiatalkorú elkövetőkkel szemben sor került már egy hasonló szigorítási hullámra, ám a német alkotmánybíróság érvénytelenítette a rendelkezéseket, azóta a helyreállító igazságszolgáltatás rendszere működik fiatalkorúak esetében.
Egyedül az amerikai Nevada-sivatagban üzemelő Juvenile Boot Camp mutatói azok, melyek igazolják a szigorú büntetési rendszer hatékonyságát, de ezekbe a katonai kiképzőtábor jellegű intézményekbe csak különösen agresszív, fegyveresen elkövetett bűncselekmények miatt elzárt vagy kábítószerfüggő fiatalkorúak kerülhetnek be.
A gyerekek máshogy bűnöznek és bűnhődnek
Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa az fn.hu kérdésére válaszolva elmondta, több szempontból is konfliktusos megoldásnak tartja a törvény szigorítását és a fiatalkorú szabálysértők elzárásának bevezetését. A kriminológus szerint egyfelől a gyermekek motivációi teljesen eltérnek a felnőtt elkövetőkétől, így a büntetés jelentését is máshogyan értelmezik. A fiatalkorú elkövetők rendkívül befolyásolhatóak, legtöbbször csoportosan követik el a szabálysértéseket, vagy egy felnőtt felbujtó hatására.
Az elzárás, a szabadság elveszítése a legszigorúbb büntetés, amelyet csak felnőtteknél lehet jelenleg alkalmazni szabálysértés esetén, de még a felnőtteknél is a prioritás mindig az egyéb büntetések és intézkedések alkalmazása. Ráadásul az ENSZ által a témában alkotott nemzetközi dokumentumok, amelyeknek Magyarország is részese, kivételes jelleggel engedik a fiatalkorúak elzárását, és a helyreállító igazságszolgáltati eszközök prioritása mellett teszik le a voksukat. Ugyan a törvényjavaslat előírja, hogy „az elzárás során a fiatalkorút a felnőtt korútól el kell különíteni”, de Gyurkó Szilvia szerint ez a jelenlegi kihasználtság mellett igen nehezen lenne megoldható.
El van mint a befőtt
Pedig nagyon fontos szempont, hogy az elzárásra ítélt fiatalkorú mit tanul bent. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő program, amely a visszautat mutatja a társadalomba, akkor csupán stigmatizálódik és kipörög az oktatási rendszerből az elítélt fiatalkorú. Ezzel elveszíti perspektíváját, vagy ami még rosszabb, újakat tanul a fogdában, állítja a kriminológus. “Ha nem áll rendelkezésére megfelelő integrációs program, akkor az elzárás voltaképpen csupán a veszélyesnek titulált fiatalkorúak tárolása” – mondta Gyurkó Szilvia.
A kriminológus szerint érthető a politikusi igyekezet, amely azonnali választ akar találni egy a társadalmat mélyen érintő problémára, ám a punitív büntetőpolitika, amely az elrettentéssel próbál visszatartó erőt formálni, a nemzetközi tapasztalatok szerint kevésbé hatásos, mint a büntetés elkerülhetetlenségének fenyegető ereje.
A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények és szabálysértések 70 százaléka vagyonelleni cselekmény. Ezek esetében, ha majdnem biztosan tudnák, hogy a felelősségrevonás elkerülhetetlen, akkor jóval kevesebb esetben vállalnák a kockázatot. Az elkerülhetetlen büntetés nagyobb visszatartó erő a szakértő szerint, mint a súlyosabb büntetés. „Indokokat lehet az elrettentés mellé gyűjteni, de ezek mindegyike meghaladott ma már” – nyilatkozta Gyurkó Szilvia az fn.hu-nak.
