Lenne bőven tanulni való Európában, de akár az Egyesült Államoktól is: mit kezd a kormányzati hatalommal a győztes, főleg pedig egy fényes választási sikert követően, hogy mivel kezdi a kormányzást? Ez az írás arra vállalkozik, hogy Barack Obama, amerikai elnök, néhány első, emblematikus intézkedését mutassa be.
Hogy miért éppen az Egyesült Államokról beszélünk? Obama – hasonlóan a magyarországi helyzethez – egy népszerűtlen kormányzati mérlegbe torkolló nyolc éves ciklust követően kapott felhatalmazást országa irányítására. Nemcsak ez – a megelőző kormányzat hatalomban eltöltött éveinek száma és e kormányzat választói támogatottságának jelentős csökkenése – az azonos, de az új hatalommal szembeni nagyon jelentős várakozások is meglepő hasonlóságot mutatnak.
Obama választási jelszava is a változásról – „change” – szólt. Annak ígéretével győzhetett, hogy Washington új utakon indul el a voksolást követően. Persze kellett a győzelemhez egy példátlan mértékű világgazdasági válság is, de a gazdasági krízis önmagában még nem jelentett okot a győzelemre: az amerikaiak milliói hinni is akartak egy új esélyben.
Egy kormányzat első intézkedései mindig önmagukon túl mutató – szimbolikus – jelentőséggel bírnak, hiszen egyfajta sarokkövekként jelzik a hatalmon lévők elkötelezettségét, majdani tevékenységük irányait. Barack Obama már a beiktatását követő első napon – azaz 2009. január 21-én –aláírt egy intézkedés csomagot – kettő un. végrehajtási rendeletet és három elnöki memorandumot – amely a közszolgálat megerősítendő ethoszáról, a kormányzati transzparenciáról, a lobbisták befolyásának csökkentéséről és a korrupció visszaszorításáról rendelkezett.
Ezen elnöki jogszabályok egyike befagyasztotta a Fehér Ház rangidős tisztviselőinek a fizetését. Egyrészt tekintettel a világgazdasági válságra, másrészt azt demonstrálandó, hogy a közszolgálat – a haza szolgálata – soha nem kötődhet az anyagi haszonszerzés gondolatához.
A következő intézkedési csomag – az amerikai Legfelsőbb Bíróság legendás bírájának, Brandeis bírónak a gondolatát idézve: „nincs jobb fertőtlenítőszer a napfénynél” – nyitott és transzparens kormányzatot kívánt megteremteni Washingtonban. Az ezen szempontoknak megfelelő kormányzat pedig éppúgy jelent elszámoltathatóságot, mint a civil részvételt bátorító, a kormányzati döntéseket mind szélesebb körben hozzáférhetővé tevő adminisztrációt. Az Obama kormányzat azt is vállalta, hogy az eddigi gyakorlatnál sokkal szélesebb körben hozza nyilvánosságra az elnöki feljegyzéseket és kutathatóvá, publikálhatóvá teszi azokat.
Végül, de nem utolsósorban a korrupció visszaszorítása érdekében részletes szabályokkal szigorították a lobbisták működését. A fehér házi tisztviselők lobbistáktól nem fogadhatnak el semmilyen ajándékot, állami alkalmazásukat követően két évig nem is vehetnek részt olyan ügyek tárgyalásában, amelyben korábban érintettek voltak. A közszolgálat befejezését követően pedig további két évig tilos kormányzati tisztviselőknél saját ügyben – azaz ahol felmerülhet az egyedi érintettség – lobbizni. Mindez példaként csak néhány szabály kiemelése a rendeleti csomagból.
Mindezen szabályokat olvasva persze gondolhatnánk, hogy lám itt egy egyszeri tisztességes felbuzdulás, amit szinte természetesen követ a szinte kötelező kijózanodás. Még sincs így, hiszen 2009. decemberében elfogadták a fentebb taglalt intézkedések részletesen kidolgozott jogszabálytervezetét, amely a Nyitott Kormányzati Direktíva (Open Government Directive) névre hallgat és – érdekességként – a Fehér Ház Költségvetési Hivatalának magyar származású vezetője, Peter R. Orszag jegyzi.
Az elmúlt egy évben folyamatosan nyilvánosságra hozták a Fehér Ház vendégeinek névsorát, valamint a fehér házi stáb tagjainak fizetését és vagyonbevallását. A gazdaság-élénkítő csomag tárgyalása során különleges szigorral jártak el a lobbistákkal szemben, hogy ne csak részérdekek jelenjenek meg az elfogadásra kerülő csomagban. Végül a Fehér Házhoz kötődő bizottságokból törölték a lobbistákat, vagy a lobbi szervezetek képviselőit.
Az itt bemutatott intézkedések persze Barack Obama elnökségének csak egy szeletét jelentik, össztársadalmi hatását tekintve azonban egy igen fontos szeletét. Kíváncsian várom, hogyan gondolkoznak erről a hazai politikusok, így a most alakuló kormányzat képviselői.
(A szerző szakmai vezetője a Közép Európai Egyetem Üzleti Iskolájában (CEU Business School) 2010 májusában induló felsőfokú szakképzettséget nyújtó, 8 hónapos kurzusnak, amely a hatékony, professzionális és etikus lobbizásra készít fel.)
