A Financial Times internetes kiadása emlékeztet rá, hogy egy kevésbé kitartó, kevésbé erőteljes politikai személyiség sorsát két választási kudarc megpecsételte volna, Orbán Viktor viszont visszatért, nem is akárhogyan.
Csaba László, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) közgazdásza azt mondta a lapnak, hogy Orbán megtanulta, amit nyilvánosan kimond, az számít. Megtanult élni egy olyan befektetői közösségben, amelyik bizalmatlan iránta, és meg kell nyernie bizalmukat.
Ehhez képest – emlékeztet a lap – Orbán Viktor olyan dolgokat ígért ellenzékben, amelyek komoly költségvetési korlátokba ütköznek, hiszen az IMF 20 milliárd eurós mentőcsomagja után kevés lehetőség maradt a bőkezűségre.
Szabados Krisztián, a Political Capital vezetője azt mondta a Financial Timesnak, hogy a Fidesz „tele van tervekkel, de nincs igazán koherens költségvetési és gazdasági stratégiája …”. A lap szerint viszont Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt figyelemreméltó volt a magyar gazdasági növekedés, bár hivatali megbízatását ő is „pénzszórással fejezte be”.
A Financial Times szerint politikai elemzők azzal érvelnek, hogy Orbán változatlanul az állam szerepét pártoló, gazdasági és politikai filozófiája nacionalista, gyakran populista vonulatot is tartalmaz. Lánczi András politikatudós szerint azonban Orbán Viktor „populistának” bélyegzése nem tükrözi a lényeget. „Felismerte, hogy űr támadt a politikai elitek és a tömegek között, amit át kell hidalni” – mondta Lánczi a lapnak.
A Financial Times úgy véli ugyanakkor, hogy bár Orbán Viktor „a nemzeti egység kormányának” szükségességéről szólt, nincs jele annak, hogy ebbe beletartozna a kiegyezés az ellenzékkel. Februárban a pártelnök arról a reményéről írt, hogy a hatalom nemsokára a Fideszre száll, amely 15-20 évig kormányozhat”. Orbán Viktor vágya ez idő szerint megvalósult, ám az új kormány, valamint a magyar gazdasági kilábalás élettartama tetteken, és nem szavakon múlik majd – áll a Financial Times elemzésében.
