Egyre többet lehet hallani arról, hogy 2010 áprilisában új időszámítás kezdődik a magyar politikában: nem csupán a kormányváltás miatt, hanem a pártrendszer átalakulása okán is – írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.
Az elemző szerint 2010 ebből a szempontból tényleg kiemelkedhet az elmúlt évtized választásai közül. Mint emlékeztetett: 2002-ben és különösen 2006-ban meglepően csekély volt a pártok támogatottságában bekövetkezett változás az azt megelőző voksoláshoz képest. 2002-ben kiesett ugyan a MIÉP (1998: 5,47 – 2002: 4,37) és az FKGP (13,15 – 0,75), ráadásul utóbbi párt eltűnése – miután klasszikus rétegpártként létezett – kifejezetten jelentősnek számított. A két jobboldali párt szavazóinak jelentős részét azonban becsatornázta az ekkor már az MDF-fel is közösen induló Fidesz (29,48 – 41,07), de a másik oldalon az MSZP (32,92 – 42,05) is közel tíz százalékponttal erősödött. 2006-ban szinte alig történt változás: a két nagy és az SZDSZ (2002: 5,57 – 2006: 6,5) támogatottsága minimálisan növekedett, az MDF pedig már önállóan indulva átcsúszott a küszöb felett.
“Ezt az 1998 és 2006 között egyre jobban kiformálódó „két nagyon nagy – két elég kicsi” szerkezetet bonthatja meg a mostani voksolás, méghozzá úgy, hogy az egyik nagyot erősen visszaméretezheti, a két kicsit kitessékelheti a rendszerből, s akár két új parlamenten kívüli pártnak is teret nyithat. Ráadásul ebből az egyik rögtön jelentős erőként, akár a korábbi középpártoknál is nagyobb támogatottsággal jelenhet meg – ilyenre még nem volt példa 1990 után. De olyat sem láttunk eddig (leszámítva a Centrum Párt 2002-es „majdnem” – 3,9% – kísérletét), hogy a pártrendszer középről kinyitható; márpedig az LMP bejutása ezt jelentené” – véli Török Gábor.
Hozzáteszi: ezek a változások – ha bekövetkeznek – alapjaiban rendezhetik át a politikai erőteret, új viszonyulásokat és együttműködéseket eredményezhetnek. Egy Fidesz-MSZP-Jobbik-LMP parlamentben bizonyára egészen más logikák érvényesülnének, mint amelyek között az 1998 utáni magyar politika működött.
“A korábban mindent uraló és minden más szereplőt is ebbe a rendszerbe kényszerítő Fidesz-MSZP szembenállás természetesen nem szűnne meg, de jelentősége csökkenhetne, más szempontokkal egészülhetne ki. A Jobbik ereje és – részben ebből következően – viselkedése minden bizonnyal nem hasonlítana az 1998 és 2002 közötti MIÉP-éhez, éppen ezért a többi párt, különösen pedig a Fidesz hozzáállása is eltérne attól, amit az első Orbán-kormány alatt tapasztaltunk” – fogalmazott Török Gábor.
Szerinte a Fidesz, az MSZP és a Jobbik vetélkedése hosszabb-rövidebb időre akár háromosztatúvá is alakíthatná a magyar pártrendszert, amely képet az LMP esetleges parlamenti jelenléte tovább színesíthetne. Meglehetősen keveset tudunk persze erről az új szerkezetről, hiszen ma még az sem teljesen világos például, hogy egy ilyen helyzetben az LMP miként viselkedne: a Fidesszel való együttműködésre, a baloldali potenciális szövetséges üresen maradt státuszára, vagy az első számú váltópárti helyre törekedne-e inkább.
“Bárhogy is van, az új szereplők – és a régiek hozzájuk való viszonya – új szerepekkel ismertethetnének meg minket, az új szerepek pedig (részben) új darabokká állhatnának össze. S bár tudom, hogy sokan aggódnak az előttünk álló változások miatt, szerintem kevés dolog tehet jobbat a magyar politikának, mint az, ha az elmúlt tizenkét évben ész nélküli rutinná érett harci logikából kikerülve a politikusok újragondolnak, vagy még pontosabban, újra gondolkodnak egy keveset…” – írta bejegyzésében Török Gábor.
