A Jobbik az elmúlt egy esztendő alatt egy marginális helyzetű kispártból a magyar pártrendszer harmadik pólusává nőtte ki magát, 2009 januárjában a teljes lakosságon belül alig 1 százalékos, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 3 százalékos támogatottsággal rendelkezett, míg egy esztendővel később 8 illetve 15 százalékos tábort tudhatott maga mögött ebben a két körben.
A Jobbik mellett, illetve ellen érvelő két állítás mentén meghatározható az a szélesebb választói kör, amelyik a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben el tudja képzelni a radikális párt parlamenti szereplését, nem tartja veszélyesnek annak megerősödését.
Mi legyen velük?
A megkérdezettek 41 százaléka inkább a Jobbik radikális, szélsőségesként aposztrofált nézeteitől és támogatóitól fél, míg 37 százalék szerint fontosabb, hogy a párt új szemléletet hoz a magyar politikába a jelenlegi parlamenti szereplőkkel szemben.
A Jobbik társadalmi fogadtatását a magyar demokrácia alakulása szempontjából vizsgáló kérdésre válaszolva 4 százalék nagyon jónak, további 23 százalék pedig jónak tartaná a párt parlamentbe jutását, míg hasonló arányban találkozhatunk olyanokkal, akik tartanak egy ilyen folyamattól (27 százalék).
A Jobbik ismertségének növekedése plasztikusan mutatja politikai-közéleti jelenlétének dinamikus erősödését, a 2008. októberi 8 százalékról egy év alatt 50 százalékra, majd 2010 februárjára 61 százalékra emelkedett a pártot spontán említők aránya.
A választások közeledtével karakteresebbé vált az emberek pártokkal kapcsolatos véleménye és négy hónap alatt 50-ről 30 százalékra csökkent azok aránya, akik több pártot is közel éreznek magukhoz. Ez a folyamat a többi pártól jól elkülönülő pólus-képző pozícióba hozta a politikai erőtérben a Jobbikot, ugyanakkor élesebb határvonalakat húzott más pártok, elsősorban a Fidesz felé. Négy hónappal korábban még 10 százalék volt azok aránya, akik mind a Jobbikhoz, mind a Fideszhez közel álltak, addig jelenleg már csak a teljes népesség 6 százalékára jellemző ez az átfedés.
Ma a Fidesz szavazóinak 12 százaléka érzi magához közel a Jobbikot, szemben a tavaly őszi 21 százalékkal. A Fidesz támogatói megosztottak abban, a választások utáni időszakra is túlmutató kérdésben, hogy milyen stratégiát kellene pártjuknak követnie a Jobbikkal szemben.
A vezető jobboldali erő bázisának 5 százaléka szerint pártjuknak nyíltan támogatni kellene a Jobbikot, további 29 százalékuk szerint, ha nem is nyílt támogatással, de valamilyen formában szövetségest kellene benne látnia. A közömbös álláspontot képviselő 20 százalék mellett a Fidesz szavazóinak 34 százaléka azonban az elutasítás mellett törne lándzsát.
A 2010. februári adatok alapján a Jobbik támogatottsága a fiatalabb korcsoportokban egyértelműen utolérte, vagy meghaladta a szocialisták támogatottságát, a 18-24 évesek között pedig kétszer akkora bázissal rendelkezik, mint a kormánypárt. A párt 2009-ben hónapról, hónapra erősödött a fiatalok és a középkorúak csoportjában, így az MSZP csak az idősebbek (60 év felettiek) körében megtartott előnyével tud a teljes népességben a Jobbik elé kerülni. A Jobbik a 25 év alattiak, így az idén először szavazók körében a Fidesznek is vetélytársává vált a választások előtt.
Ők a jobboldal?
A párt bázisa folyamatosan formálódott az elmúlt egy év során, és az európai parlamenti választás előtt, majd az azt követő időszakban az internetet saját hálózatának építésére hatékonyan használó városi radikális szubkultúra fiatal támogatói növekvő számban egészültek ki a magyar gazdasági és társadalmi válság konfliktusait a bőrükön tapasztaló vidéki, középkorú támogatókkal. Jelenleg a párt szavazóinak több mint 40 százaléka községekben lakik.
A Forsense kutatásai szerint kiemelkedő a Jobbik szavazóinak aktivitása és elkötelezettsége, a párt szimpatizánsai az átlagnál több emberrel beszélgetnek politikáról, és a politikai diskurzus sokkal kevésbé zajlik családon belül, inkább az ismerősökkel, munkahelyi kollégákkal történik.
A demográfiai hatásokhoz hasonló mozgás tapasztalható a Jobbik bázisán belül az ideológiai összetétel alapján. A Jobbik támogatottságának erősödése együtt járt – legalább is a szavazóbázis öndefiníciója alapján – a politikai centrum felé történő elmozdulással.
Szembetűnő, hogy nem csupán a magukat jobboldaliként definiálók táborában tört előre a Jobbik, hanem a magukat középre helyezők körében is. Abból, hogy a két csoport között elhelyezkedő jobbközép szavazók – a hagyományos Fidesz-bázis – esetében jóval kisebb a Jobbik-támogatók aránya és növekedése, arra lehet következtetni, hogy a párt a centrumból is szerzett politikai ideológiákhoz kevésbé köthető, ugyanakkor a Jobbik konkrét programjának egyes elemeivel azonosulni tudó szavazókat. Ezzel együtt a Jobbikról mint pártról alkotott választói kép nagyon karakteres az ideológiai mezőben a radikális besorolás mellett a Jobbikot tartják a választók a leginkább jobboldali pártnak.
2010 februárjában a Forsense egy olyan kutatást végzett, amelyben egy évvel korábban már megkeresett személyeket kérdezett meg újra. A vizsgálatból kiderül, hogy a Jobbik mai szavazóinak fele 2009 elején még bizonytalannak mondta magát, vagy nem árulta el preferenciáját, támogatóinak 24 százaléka a Fidesztől érkezett, 12 százaléka az MSZP-től, és 6 százaléka a MIÉP szavazója volt korábban. Az eredmény, illeszkedve a fenti vizsgálatok eredményeihez alátámasztja, hogy a Jobbik nem csak jobboldali radikális gondolkodású szavazókat állított maga mögé, hanem meglehetősen széles bázisból merítve tudta növelni támogatottságát, és választási eredménye meghaladhatja a hagyományos preferencia mérések alkalmával kimutatott 8 százalékos, mintegy 640 000 választópolgár szavazatát jelentő szintet.
