Két terv feküdt az asztalon, az egyik a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal felállításáról és a tisztességes eljárás védelméről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szólt, a másik javaslatcsomag a köztársasági elnök felkérésére készített Szárny és teher című tanulmány.
A kormányjavaslatok közül a tisztességes eljárás védelméről szólót a köztársasági elnök aláírása után 2009. december 30-án a 2009. évi CLXIII. törvényben kihirdették – írja Hack. Ugyanakkor a törvényt működtetni hivatott szervezetről szólót a köztársasági elnök nem írta alá, azt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. (Ma már tudjuk, végül nem szavazott róla utolsó munkanapján a T. Ház.) Az elnök felkérésére készült „Ajánlás” pedig normaszöveg-javaslatot nem tartalmazott, így elég távol áll a megvalósítástól.
Mindkét javaslat helyesen ismeri fel azt a problémát, hogy a korrupció elleni fellépés koordinálása nem megoldott Magyarországon. De vajon hivatal kell-e ehhez? „Jelenleg közel egy tucat állami szervnek feladata a korrupció elleni fellépés. Ezek között említendő a rendőrségi, ügyészségi és bírósági szervezet, az Állami Számvevőszék, a kormányzati szervek körében pedig különösen a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Vám- és Pénzügyőrség, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata, illetve a Nemzetbiztonsági Hivatal.”
Érdemes-e önálló vizsgálati jogkörrel rendelkező antikorrupciós testületet létrehozni? Hack pedig idézi Báthory Ágnes elemzését: „A hongkongi mintára létrehozott hivatalok csak nagyon kevés országban életképesek vagy sikeresek, és sok helyen többet ártottak, mint használtak.” Ennek egyik magyarázata Báthory szerint, hogy a Hongkongban adott feltételek kevés kivétellel nem voltak reprodukálhatóak: az ICAC-nak (Independent Commission Against Corruption – a szerk.) hatalmas a költségvetése és a politikai támogatottsága…
Mindez az ottani szervezet „rendkívül erős nyomozati jogosítványaiban és abban is megnyilvánult, hogy módjában állt megkérdőjelezhetetlen »tisztaságú« szakembereket külföldről, jelen esetben Nagy-Britanniából importálni. (…) Ahol a szervezet függetlenségét nem bástyázták teljesen körül, ott leginkább politikai boszorkányüldözések eszközévé vált, amelyet a mindenkori kormány ellenfelei lejáratására használt fel.”
Érdekes, hogy a hivatalok általában az előző kormány tagjairól vizsgálódnak előszeretettel – olvashatjuk még. „Ahol a hivatal »túl jól« dolgozott, mint legutóbb Dél-Afrikában, vagy hozzánk közelebb Szlovéniában, ott jogosítványait, költségvetését megnyirbálták, vagy éppen, mint Kenyában, vezetőjét lemondásra kényszerítették.” És idehaza a máshol jól működő politikusi vagyonnyilatkozatok is falsul sülnek el.
(További részletek az ÉS-ben olvashatók!)
