Hétfőn ül össze utoljára a parlament az áprilisi választások előtt. Kétségkívül mozgalmas kormányzati és parlamenti cikluson van túl az ország. A 2006-os országgyűlési választási győzelem után hamar megállapodást kötött az MSZP és az SZDSZ, szeptembertől azonban radikális fordulatot vettek az események. Az őszödi beszéd kiszivárgásával addig soha nem tapasztalt méretű, hónapokig tartó tüntetéssorozat vette kezdetét, ráadásul a Fidesz elsöprő arányban nyerte meg az önkormányzati választásokat.
Gyurcsány Ferenc ezzel együtt nem mondott le, a Fidesz pedig minden parlamenti felszólalásáról kivonult. A helyzetet nehezítette az SZDSZ-es tárcavezetőkhöz – Molnár Lajoshoz, majd lemondását követően Horváth Ágneshez – köthető egészségügyi reform, amely a 2008-as népszavazáson csúfosan elbukott. Mindez koalíciós szakadáshoz vezetett, amely mindkét korábbi partnert megtépázta. Az SZDSZ-ben belharcok dúltak az elnökségért, a Kóka Jánost legyőző Fodor Gábor azonban lemondott a 2009-es EP-választási fiaskót követően, ahol a rendszerváltó liberális pártot még a pár hónapja alakult LMP is beelőzte. A Szabad Demokraták Szövetségéből Retkes Attila elnökké választását megelőzően és követően is egyre többen léptek ki, az atomjaira hullott párt pedig a korábbi rivális MDF-fel igyekszik összefogni – több-kevesebb sikerrel.
Az MSZP népszerűsége egyre mélyebbre süllyedt, amelyet tovább súlyosbított a gazdasági világválság. Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én váratlan bejelentést tett: lemondott a miniszterelnöki posztról. A szocialista pártot olyannyira meglepte a hír, hogy több tucat jelöltet „fogyasztottak el” néhány nap leforgása alatt, míg végül Bajnai Gordon akkori gazdasági miniszter elvállalta – igaz, meghatározott időre, a következő választásig – a feladatot. Gyurcsány Ferencet viszont az MSZP az elnöki tisztről is lemondatta.
Az MSZP ettől azonban nem lett lényegesen népszerűbb, így az európai parlamenti választáson mindössze négy képviselőt sikerült kiküldeniük Brüsszelbe. Külön arculcsapás volt, hogy a Jobbik mindössze pár százalékkal (és csupán egy mandátummal) maradt el mögöttük.
A többség megtartásáért küzdöttek
Az Országgyűlés elmúlt négy évét az határozta meg, hogy 2006-os választást követően gyorsan megrendült a kormány stabilitása, így a ciklus során főkérdéssé vált, hogy a kormány képes-e valamilyen formában a parlamenti többségét megtartani, vagy esetleg előrehozott választásra kerül sor – foglalta össze az elmúlt négy évet Juhász Attila.
A Political Capital vezető elemzője szerint mindezek következtében a most lezáruló ciklusban olyan parlamenti szituációknak és eszközöknek lehettünk tanúi, amilyeneket korábban alig vagy egyáltalán nem láthattunk.
„Így például 2006 őszén Gyurcsány Ferenc bizalmi szavazással erősítette meg miniszterelnöki pozícióját, 2008-ban az SZDSZ kilépett a koalícióból, így a szocialista kormány kisebbségben maradt az Országgyűlésben, 2009-ben pedig Gyurcsány mégis távozni kényszerült: konstruktív bizalmatlansági indítvány segítségével engedte át a kormányfői tisztségét Bajnai Gordonnak, mivel ez az alkotmányos eszköz adta meg leginkább a lehetőséget arra, hogy a köztársasági elnököt kikapcsolják a kormányváltási folyamatból” – emlékeztetett a szakértő.
A válságkezelés a legnagyobb eredmény
Juhász Attila hozzátette: Gyurcsány távozása feloldotta a gazdasági válságkezeléssel kapcsolatban kialakult parlamenti patthelyzetet. „Ha úgy tetszik, az nevezhető az elmúlt ciklus legnagyobb eredményének, hogy végül az Országgyűlés képes volt elfogadni a legfontosabb válságkezelő intézkedéseket tartalmazó törvényeket. Ebben egyébként – a retorikai elemeket leszámítva – az ellenzék sem igyekezett túlságosan akadályozni a kormányoldalt, bizonyos esetekben (pl. az adótörvények elfogadásakor) szép csendben a Fidesz-KDNP egyes képviselői távol maradtak a szavazástól, mintegy bebiztosítva egyes intézkedések parlamenti elfogadását.”
A vezető elemző szerint ugyanakkor az elmúlt ciklus legnagyobb adóssága, hogy a parlamenti képviselők továbbra sem voltak képesek azokat kérdéseket megoldani, amelyek rendezése egyébként alkotmányos kötelezettségük lett volna. Jelenleg így 24 törvény esetében is alkotmányos mulasztásban van az Országgyűlés, így például továbbra sem megoldott a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete, illetve a választókerületek ügyének rendezetlensége miatt sérül az egyenlő választójog elve.
Ezenkívül egyes kétharmados döntést igénylő személyi kérdésekben sem tudtak megegyezni a képviselők. Két alkotmánybírói tisztség 2008.07.04. óta betöltetlen. Az Állami Számvevőszék elnöki pozíciója 2009.12.09. óta, ugyanezen intézmény két alelnöki posztja pedig már 2001 óta üresen áll – emelte ki Juhász Attila. „Végül pedig kiemelendő, hogy súlyos, a parlamentáris demokráciába vetett állampolgári bizalmat romboló mulasztása az Országgyűlésnek, hogy a képviselők továbbra sem voltak képesek rendezni a párt- és kampányfinanszírozás kérdését” – fogalmazott a szakértő.
Romlott a parlament megítélése
Összességében az intézmény megítélése tovább romlott. A képviselők az elmúlt ciklusban is sokat ártottak saját intézményüknek, elsősorban azokkal a politikai klisékkel, valamint működésbeli sajátosságokkal, amelyek az évek során negatív imázselemként rögzültek a nyilvánosságban az Országgyűléssel kapcsolatban.
„A legjobb példa erre a képviselői költségtérítések ügye (tiszta helyzetet a nemrég elfogadott új szabályozás sem teremtett), vagy a parlamenti létszám csökkentéséről szóló javaslat folyamatos napirenden tartása, amelyet különböző formában minden parlamenti párt megfogalmazott már az elmúlt években” – mondta az fn.hu-nak Juhász Attila, hozzátéve, hogy mára sikerült elhitetni a választókkal, hogy a parlamenti létszámcsökkentés költségvetési szempontból jelentős megtakarítást jelent, illetve hogy kevesebb képviselővel jobban működik majd a demokrácia.
